A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 20. KÖTET (1927-1930)
1927. – 1. szám: Plósz Sándor ig. és t. tag emlékezete írta Magyar Géza r. t.
intézmények fölött, a polgári perjogot a magánjog alkotórészének tekintették s a magánjogról szóló munkák keretébe legtöbbször belevonták a polgári perjogot is. S amennyiben kivételesen ez utóbbival önálló munkákban is foglalkoztak, nem ismerték fel annak a magánjogtól különböző jogi természetét. Így volt ez a rómaiaknál, a középkorban s a későbbi időkben is a múlt évszázad közepéig. A polgári perjognak ilyen megítélése mellett annak megfelelő átérzéséről és tudományos feldolgozásáról természetesen nem lehetett szó. Ennek ideje csak akkor következett be, mikor tudatára ébredtek annak, hogy a polgári perjognak más a természete mint a magánjognak, habár ez utóbbinak szolgálatában áll. Erre az első lökést egy 1868-ban megjelent munkájában Bulow adta, amelyben kifejtette, hogy a polgári per, annak dacára, hogy a magánjogok védelmére szolgál, nem magánjogi, hanem közjogi természetű intézmény. A polgári per közjogi természetének felismerése döntő mozzanat volt a polgári perjog tudományos művelésében. A polgári perről mint önálló, a magánjog rendszerétől különböző tudományszakról voltaképpen csak ettől az időtől fogva lehet szó. Itt kapcsolódik be Plósz Sándor irodalmi működése a polgári perjogra vonatkozó vizsgálódásokba. Bülow az általa felvetett gondolatot nem fejtette ki részletesebben, erre legelőször Plósz Sándor vállalkozott. Igen beható elemezéssel részint magyar, részint német munkáiban, melyek közül legjelentősebb német nyelvű dolgozata: Beiträge zur Theorie des Klagerechts (1880) — mely azonban jórészben csak a magyar értekezések fordítása — arra az eredményre jut, hogy a magánjogi perbeli védelemre vonatkozó kereset nem magán-, hanem közjogi jelenség, nem alkatrésze a magán-, hanem a közjognak. Mindenkinek az állammal szemben közjogi jogosítványa van aziránt, hogy valamely magánjogra vonatkozó keresetét az ő bíróságai által bíráltassa el. Igen érdekes, hogy Plusz vizsgálódását nem terjesztette ki a per egész körére, hanem annak csak egyik, kétségkívül egyik legfontosabb jelenségére, a keresetre. Ma már a polgári per jogi természetére vonatkozó vizsgálódások a polgári per egész területére kiterjednek, különösen az újabb magyar polgári perjogi irodalom törekszik arra, hogy a polgári per minden jelenségének jogi természetét megvilágítsa. Plósznál ezt még nem tapasztaljuk, aminthogy az úttörés munkájában ez nem is volt várható, ő minden figyelmét csak a per bevezető jelenségére, a keresetre irányította s ennek jogi természetét törekedett megvilágítani. Plósztól függetlenül, s vele majdnem egyidőben, a német irodalomban is beható vizsgálat tárgyává kezdik tenni a keresetnek, mint közjogi jelenségnek jogi természetét és vonatkozásait. Mi azonban nem engedhetjük át a kezdeményezés elsőbbségét másoknak. Igen könnyű megállapítani, hogy Plósz az ő vizsgálódásaival néhány évvel a német irodalmat is megelőzte. Azok az eredmények, amelyekre a német irodalom jutott s amelyeket ott túlnyomó többséggel ma is helyeseknek tartanak, sok tekintetben különböznek Plósz megállapításaitól. Ma nem lehet feladatom velük behatóan foglalkozni. Ma csak egy feladatom és egy kötelességem van, a nagy tudós emlékének igazságot szolgáltatni. Az igazság pedig az, hogy Plósznak elmélete, Die Lehre von den Prozesseinreden und die Prozessvoraussetzungen. Giessen 1868. 2 A kereseti jogról. Magyar Igazságügy, V. (1876, 167. és 231. ) Adalékok a keresetjog elméletéhez. U. o., XI. (1879), 337. és 556.