A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 23. KÖTET (1937-1943)
1937. – 1. szám: Thallóczy Lajos emlékezete írta Károlyi Árpád l. tag
Négy nehéz lustrum múlt el azóta, hogy bennünket Thallóczy Lajos rettenetes halálának híre megdöbbentett. A gyász sötétjében, mely hozzátartozói, barátai és tisztelői lelkére ráborult, a vigasznak csak igen gyönge sugarát ragadhattuk meg a klasszikus római szónok egy üzenetéből. «Mors — így szólt akkor hozzánk Cicero — terribilis est iis, quorum cum vita omnia extinguantur ; non autem iis, quorum laus emori non potest.» Azok halála rettenetes, akikben életükkel minden kialszik, de azoké nem, akiknek értéke nem semmisülhet meg. Thallóczy Lajos ez utóbbiak közé tartozik. Barátainak és tanítványainak, két-három nemzedéknek, tiszteletre méltó körében halála minden évfordulóján a szerető kegyelet tiszta lángját élesztgetik újra meg újra; műveinek értéke és hosszú sora pedig messze időkig fönn fogja nevét tartani. Valóban széleskörű tevékenység, tudományos és állami feladatok sikeres teljesítése közben metszették el Thallóczy életfonalát a párkák ujjai! Ezt a sokoldalú életet most, mikor a tudományok e hazai csarnokában az Elhúnyt emléke előtt kegyeletünk zászlaját meghajtjuk, minden vonatkozásban alig fogom kísérhetni s ha talán tudományos munkásságával foglalkozom behatóbban, ez annál helyénvalóbb, mert hiszen ennek sok igen szép terméke éppen Akadémiánk kiadásában vált köztulajdonná. * Thallóczy tisztviselő-családból származott. Atyja, Strommer Benedek, a m. kir. Helytartótanácsnál kezdette hivataloskodását ; később Kassára került, ahol fia, Lajosunk, 1857-ben született ; rövid pár esztendő múlva azonban az