A Fáklya, 1971 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Ezt igyekeztem teljesíteni már a Trianon után “Csehszlovákiába” szakadt ősrégi magyar otthonomban is, ahol bizony ez sok nehézségbe ütközött. Viszont itt, a “szabadság hazájának” ismert ‘USA’-ban nem voltak aggodalmaim az ilyen akadályok miatt, csupán a kivitelezéshez szükséges erők megszerzése és biztosítása okozott mérhetetlen gondot és tette munkámat erősen kérdőjelessé. Óriásivá nőtt ez a 'kérdőjel’, mikor ideiglenes lelkészi állásomat ott kellett hagynom és életkorom miatt már semmiféle más munkát nem kaptam, lelkészi vonalon pedig elhelyezkedési lehetőség sehol sem nyílt számomra. Ezért aztán hogy lapomét fenntarthassam, fiam segítségével egy kis nyomdát szereztem. Lapomnak, az: “A Fáklyádnak, mely nevekre címezve és nagyobb közösségek keretéhez tartozó magyarok részére csomagokban, a világnak 15 országába megy széjjel, kezdettől fogva voltak szellemi munkatársai, akiknek ez úton mondok köszönetet most is. De voltak és vannak el­lenségei is. ‘A Fáklya’ említett ellenségei lelki milyenségének jellemzéséül idézek két levélből egy - egy mondatot: “minek háborgatni a lelkeket a magyar történelem alakjaival?”... A másiknak írója, kiemelve, hogy már nem magyar, ezt vetette papírra: “Ismeri az egész világ, hogy milyen nép a magyar, akiket éppen ezért most kultúrára nevelnek az utód­államok magas műveltségű polgárai.” .... Próbálkoztak megakasztani némelyek a munkámat___ Jöttek azonban ezekkel ellentétes tartalmú levelek is nagy számmal. Nem idézek ezek közül egyből sem, mert valamennyiben benne volt a magyarság és a magyar nyelv szerelme mellett a magyar feltámadásba vetett hitre rámutatva a biztatás felém: kitartás csakazértis! Egyet azonban az “A Fáklya” visszhangjai közül mégis megemlítek. Egy angol ifjú, aki, mint egyetemi hallgató, “The Feasibility of Hun­garian — Slovak revizionizm” című dissertációját elküldte hozzám azzal a kéréssel, hogy mondjam meg, mi benne a valósággal ellenkező, mert Finnországban járva egészen más adatokhoz jutott, mint amilyeneknek az alapján itt a munkáját megírta. Az ifjúnak küldtem adat­forrásokra utalást, amelyek feltárják a magyar igazságot és az ifjú azok alapján átdolgozta disszertációját. Úgy érzem, hogy nem volt hiábavaló az “A Fáklya” élete és szük­séges volna, ha ‘gyenge fényforrás’ is, hogy még tovább éljen és vi­lágítson ott ahol kell___Kellene, de közel 80 esztendős koromban a munkát már nehezen bírom és így mikor óhajtásomat papírra vetem.

Next