Bajtársi Levél, 1971 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1-6. szám
Trianoni évforduló Meggyaláztatásunk fájdalmas, felejthetetlen emléke félszázad távlatában. A szovjet „felszabadulás” keserű, negyedszázados évfordulója. Ezeréves évfordulónkat otthon sanda fordulattal ünnepeltetik István király születésének kierőszakolt dátumával. 25 éve robbant az első atombomba s még sorolhatnék néhány évfordulót! Mi csak állunk az évfordulók meredek partjain, a múlt küzdelmeinek, örömeinek, bánatainak ismeretében. Keressük a következő helyes lépést, hogy le ne zuhanjunk a népeket, nemzeteket elnyelő végzetes szakadékba. A mögöttünk lévő múlt változtathatatlan. De ez a múlt a mi tanítómesterünk, tanulunk belőle vitéz Szendi Csaba US crm a törökbolgár vasfüggönynél, sokat! A jövő, ami előttünk áll, még kifürkészhetetlen. Igazságunk ragyog a múlt tündöklő fényében, nem lehet nyugtunk addig mig e fény be nem világít minden ármány függöny mögé, a lelki dzsungelek sötét berkeibe! E fényt kell eljuttatni a nagy törpékhez, a törpe Briandokhoz, utódaikhoz, hogy ne velünk akarják feltöltetni a háborgó szláv tengert, melynek hullámai már a germán óriást, az Alpok nyúlványait nyaldossák. Ne akarják, mert őket is elnyeli! Szövetségisszétartó hűségünk vitt minket az első világháborúba, melyet — annak végzetét előre meglátó államférfiaink- hiába próbáltak megakadályozni. Mert megpróbálták! Legfőbb bűnünk hűségünk és fajtánkhoz méltó helytállásunk volt, ezért nincs mit szégyelnünk. Legfájóbb sebeink a hullarablók átkos körének fosztogatásai, azok, kik csak a magyar kard védelmében élhették ezer éven át sajátságos életüket. Azok, kik hazug hajtogatásokra és trianoni parancsra kapzsi haramiákként vetették rá magukat fegyvertelen nemzetünkre. Azért fegyvertelenre, mert az igazságos, a népek meghallgatása alapján hozandó béke ígéreteiben hittünk és szótartó fajtánkhoz illően letettük a fegyvert. Hittünk a Wilson doktrínákban, hittünk a népakaratban, a népszavazásban! Hol ma-