Bajtársi Levél, 1980 (33. évfolyam, 1-2. szám)
1980-04-30 / 1. szám
A Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösség vezetője 1980. február 14-én Csendőrnapon Mióta a m. kir. Csendőrség tagjai kényszerszámüzetésben élnek a szabad földön szétszórva, bizony a Csendőrnapok különböző éghajlatú tájakon tartatnak meg. Kanadai bajtársaink igen sokszor szinte szibériai hidegben jönnek össze, hogy a bajtársi együttlét melegével a kint tomboló hóvihart megtörjék. Délamerikában, Ausztráliában pedig könnyű nyári öltözetben gyülekeznek, hogy Testületünk hősi és mártírhalált halt tagjaira emlékezzenek. Mikor ezeket a sorokat rovom, itt Floridában az ég felhőtlen, gyönyörű kék, s a nap ragyogóan süt. Még a tenger vize is tűrhető, s szinte elképzelhetetlen, hogy ezen a napon, évekkel ezelőtt a magyar földön igen kemény hidegek voltak, s a csizmák sokszor havas után, vagy keményre fagyott földön koppantak a díszmeneteken. Emlékezni kell és ez kötelességünk nekünk, akik az Úristen kegyelméből szabad földön élhetünk. Azok, akik otthon vannak, vagy akik még mindig orosz haláltáborok valamelyikében tengetik életüket — nem ünnepel Egy régi Csendőrnap a budai Királyi Várban