Cél, 1961 (4. évfolyam, 3-12. szám)

1961-03-01 / 3-4. szám

2. oldal CÉL­ zetedet? Tudsz-e még összehasonlítani? Nem a mai önmagaddal — de a magyar határt átlépő lelkiségedet idézd fel magadban! Véletlenek nincsenek. Mindig az Úr akarata érvényesül, így kerültél Te is fenséges hivatás­sal nyugatra, távol,—ki hazádból,—hogy élesszed az igaz hitet, szolgáld a kiegyenlítődést az ösz­­szehangolást amit csak a turnembéliek Isten uj­ját érző szíve képes valóban megtenni. De élnek-e még emlékeid? S él-e még hited is? Minden embernek hivatása van a földön. Ezért tagadom, hogy lelkiségemen úrrá lehet a közöny, vagy a hangoztatott jelszavak, hogy semmit sem tehetünk. Hogy minden jog az ott­hon szenvedőké!? — A hazátlanságban szenve­dő magyar: Isten hitének, nemzeti öntudatának ne lenne joga? Nem lesz joga a hazai dolgokban a tunya, dologtalan, nemzete érdekeit nem mun­káló, Isten hitét elmellőző fáradt magyarnak. Nem lesz joga a hazai dolgokban a beolvadt, pénz után rohanó, az idegenben csak a jólétet hajszoló ugyancsak elfáradt magyarnak. — Szá­­lasi mondotta: ,,A Hungarizmus nagyon is tudatában van annak, hogy harc nélkül nincs élet és jólét. Harcolni kell a családnak a minden­napi kenyérért, a népnek fennmaradásá­ért, a nemzetnek az életbiztonságáért a népközösségeknek az emberi fejlődés szol­gálatában, a föld a munka és a népek békés viszonyának megteremtéséért, fenn­maradásáért. A jólétért tehát mindig har­colni kell. Az a jólét, amely kiharcolás után elpuhít, mindig pusztít is s el is pusz­tul. A jólét tehát éppen úgy kötelez, mint a becsület, melyet ha könnyelműen elvesz­tenek, igen nehéz visszaszerezni.“ De Te, felelősségtudattól áthatott, kötelessé­gedet teljesítő magyar ki az ősi törvény szerint tanítod Nyugatot az örök Isten általuk már el­felejtett, nem gyakorolt szeretetére, — nem érez­­ted-e a nagyvilág rengetegében a lelkedből mindezeken túl felmerülő kérdést, várjon mit ke­resek én itt, — hiszen ma is bólogat, susog a tűz a Tisza partján, s dúlnak a szelek a Bakonyban, s megosztja kék vizével a Duna Pest-Buda vá­rosát. .. Oh, szenvedni sok­féle­képpen lehet! Állítom, pozitív szenvedés a magyar lélekkel bíró, idegen­ben élő hontalan szenvedése. S e szenvedésnek jogait akarják a kitanítottak a ködfúvók el­orozni ? Szálasi mondotta: „Szerintem, Isten csak kötelességet ró az emberiségre; a jogokat már az ember ad­ja önmagának azért, hogy Isten által rá­rótt kötelességeinek könnyebben tudjon eleget tenni.“ Az élethez a dolgozó, cselekvő, a termelő, al­kotó embernek van joga. A teremtés, az alkotás kötelesség. Ebből fakad a jog, s a temérdek ál­dás. Áldás, mert munkám, alkotásom nyomán nap mint nap hallom az Élet himnuszát. Kör­forgás ez, mint a tavaszi erők keringése. Csak az elfáradtak, kiket az alkotás nem lelkesít már, hallják e himnusz helyett a Requiem hangjainak közeledtét. Március talajából születtek a nagy tettek. Élet és halál, forradalom és elmúlás — egyaránt az Életet szolgálják. Csak a közöny az, ami él, ha sehová nem tar­tozónak érzed magad. Itt nyugaton, ha nem tevékenykedel, ha nem hallod a munkád nyomán felcsendülő Élet-him­nuszt, elkallódik a lélek, s a benne lakó hatalom — Isten. Ha nem vagy erős, ha nem ismered küldetésedet, a neonfények megölik a lélek su­gárzásait. Mind nyugaton, mind keleten a tudomány ha­lad. Amilyen mértékben tör előre, úgy veszíti az emberi lélek Istentől kapott ragyogását. Ennek megállítása a Te feladatod, túllelkű, hontalan magyar! A cél­, az emberiség nagy célja­, a béke, kie­gyensúlyozottság, önmagunk megtalálása, fele­melése, a valahová tartozás, Istenhez, Hazához és a Nemzethez való kapcsolódás! Ha mindez nem érdekel, miért volt a kettőezer év előtti Nagypéntek, miért volt a 113 és az öt év előtti magyar szabadságharc, s miért volt a tizenöt év előtti halál-aratás? Március talajából születtek a nagy tettek. Élet és halál, megújhodás és elmúlás,­­ egyaránt az Életet szolgálják. Szálasi mondotta: „Egyik japáni személyiség kijelentette, hogy magyar népünknek egyszer döntenie kell, hogy mi akar lenni : a turáni népkö­zösség nyilának hegye, vagy Európa szí­ve. Erre a tiszta sorskérdésre tiszta, ugyan­ilyen félreérthetetlen választ adunk: Eu­rópa szíve mindig úgy fog dobbanni, hogy a nyíl hegyére ne legyen szükség ; és ha egyszer mégis szükség lenne rá, úgy ez csak azért lesz, mert ez a szív már előtte, régen megszűnt dobogni.“ Jaj neked akkor Európa. Gondolkodj, cselekedj és el ne fáradjál honta­lan magyar. A Te mai életed is, az ősi hármas áldozatnak: Isten, a Nemzet s a Vértanúk áldo­zatának gyökeréből fakadt, mert az Isten ren­delte körforgás örök, ha meglátod, h­a nem... özv. Meggyes Kálmánné, IV. évfolyam 1—4. sírm

Next