Cél, 1961 (4. évfolyam, 3-12. szám)
1961-03-01 / 3-4. szám
2. oldal CÉL zetedet? Tudsz-e még összehasonlítani? Nem a mai önmagaddal — de a magyar határt átlépő lelkiségedet idézd fel magadban! Véletlenek nincsenek. Mindig az Úr akarata érvényesül, így kerültél Te is fenséges hivatással nyugatra, távol,—ki hazádból,—hogy élesszed az igaz hitet, szolgáld a kiegyenlítődést az öszszehangolást amit csak a turnembéliek Isten ujját érző szíve képes valóban megtenni. De élnek-e még emlékeid? S él-e még hited is? Minden embernek hivatása van a földön. Ezért tagadom, hogy lelkiségemen úrrá lehet a közöny, vagy a hangoztatott jelszavak, hogy semmit sem tehetünk. Hogy minden jog az otthon szenvedőké!? — A hazátlanságban szenvedő magyar: Isten hitének, nemzeti öntudatának ne lenne joga? Nem lesz joga a hazai dolgokban a tunya, dologtalan, nemzete érdekeit nem munkáló, Isten hitét elmellőző fáradt magyarnak. Nem lesz joga a hazai dolgokban a beolvadt, pénz után rohanó, az idegenben csak a jólétet hajszoló ugyancsak elfáradt magyarnak. — Szálasi mondotta: ,,A Hungarizmus nagyon is tudatában van annak, hogy harc nélkül nincs élet és jólét. Harcolni kell a családnak a mindennapi kenyérért, a népnek fennmaradásáért, a nemzetnek az életbiztonságáért a népközösségeknek az emberi fejlődés szolgálatában, a föld a munka és a népek békés viszonyának megteremtéséért, fennmaradásáért. A jólétért tehát mindig harcolni kell. Az a jólét, amely kiharcolás után elpuhít, mindig pusztít is s el is pusztul. A jólét tehát éppen úgy kötelez, mint a becsület, melyet ha könnyelműen elvesztenek, igen nehéz visszaszerezni.“ De Te, felelősségtudattól áthatott, kötelességedet teljesítő magyar ki az ősi törvény szerint tanítod Nyugatot az örök Isten általuk már elfelejtett, nem gyakorolt szeretetére, — nem érezted-e a nagyvilág rengetegében a lelkedből mindezeken túl felmerülő kérdést, várjon mit keresek én itt, — hiszen ma is bólogat, susog a tűz a Tisza partján, s dúlnak a szelek a Bakonyban, s megosztja kék vizével a Duna Pest-Buda városát. .. Oh, szenvedni sokféleképpen lehet! Állítom, pozitív szenvedés a magyar lélekkel bíró, idegenben élő hontalan szenvedése. S e szenvedésnek jogait akarják a kitanítottak a ködfúvók elorozni ? Szálasi mondotta: „Szerintem, Isten csak kötelességet ró az emberiségre; a jogokat már az ember adja önmagának azért, hogy Isten által rárótt kötelességeinek könnyebben tudjon eleget tenni.“ Az élethez a dolgozó, cselekvő, a termelő, alkotó embernek van joga. A teremtés, az alkotás kötelesség. Ebből fakad a jog, s a temérdek áldás. Áldás, mert munkám, alkotásom nyomán nap mint nap hallom az Élet himnuszát. Körforgás ez, mint a tavaszi erők keringése. Csak az elfáradtak, kiket az alkotás nem lelkesít már, hallják e himnusz helyett a Requiem hangjainak közeledtét. Március talajából születtek a nagy tettek. Élet és halál, forradalom és elmúlás — egyaránt az Életet szolgálják. Csak a közöny az, ami él, ha sehová nem tartozónak érzed magad. Itt nyugaton, ha nem tevékenykedel, ha nem hallod a munkád nyomán felcsendülő Élet-himnuszt, elkallódik a lélek, s a benne lakó hatalom — Isten. Ha nem vagy erős, ha nem ismered küldetésedet, a neonfények megölik a lélek sugárzásait. Mind nyugaton, mind keleten a tudomány halad. Amilyen mértékben tör előre, úgy veszíti az emberi lélek Istentől kapott ragyogását. Ennek megállítása a Te feladatod, túllelkű, hontalan magyar! A cél, az emberiség nagy célja, a béke, kiegyensúlyozottság, önmagunk megtalálása, felemelése, a valahová tartozás, Istenhez, Hazához és a Nemzethez való kapcsolódás! Ha mindez nem érdekel, miért volt a kettőezer év előtti Nagypéntek, miért volt a 113 és az öt év előtti magyar szabadságharc, s miért volt a tizenöt év előtti halál-aratás? Március talajából születtek a nagy tettek. Élet és halál, megújhodás és elmúlás, egyaránt az Életet szolgálják. Szálasi mondotta: „Egyik japáni személyiség kijelentette, hogy magyar népünknek egyszer döntenie kell, hogy mi akar lenni : a turáni népközösség nyilának hegye, vagy Európa szíve. Erre a tiszta sorskérdésre tiszta, ugyanilyen félreérthetetlen választ adunk: Európa szíve mindig úgy fog dobbanni, hogy a nyíl hegyére ne legyen szükség ; és ha egyszer mégis szükség lenne rá, úgy ez csak azért lesz, mert ez a szív már előtte, régen megszűnt dobogni.“ Jaj neked akkor Európa. Gondolkodj, cselekedj és el ne fáradjál hontalan magyar. A Te mai életed is, az ősi hármas áldozatnak: Isten, a Nemzet s a Vértanúk áldozatának gyökeréből fakadt, mert az Isten rendelte körforgás örök, ha meglátod, ha nem... özv. Meggyes Kálmánné, IV. évfolyam 1—4. sírm