Hadak Útján, 1952 (4. évfolyam, 38-44. szám)

1952-06-01 / 38. szám

A HAZÁÉRT ÉLNI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA IV. évfolyam. Nyugaton, 1952. június. 38. szám. AZ IFJÚSÁG FELKELÉSE Irta: Csépánfalvy Pontosan harminchárom esztendőnek előtte, 1919 június 24-én fegyvert ragadott a magyar fiatalság, hogy lerázza Kun Béla diktatúrájának bilincseit. Az elmúlt kor egy rossz és téves meghatározással , ellenforradalomnak" nevezte a ludovikás fiatalok harcát. Pe­dig ez a küzdelem nem volt ellenfor­radalom, hiszen még kevésbé volt forradalom az, ami ellen kibontották a szabadság lobo­góit. A csőcselék uralma, a bolse­vista patkányláza­dás becstelen ty­­rannizmusa volt az, amely akkor el­árasztotta Magyar­­országot. Követke­zésképpen, aki el­lene kelt fel nem ellenforradalmár volt, hanem sza­badságharcos. Nem "reakciós", hanem a haladás, a szabadság ugyanolyan vité­zei, mint Kossuth, Görgey hajdani vörös­­sipkásai. Ezek a ludovikás fiatalok — mint ma mondanák — nem „osztályidegenek" vol­tak, hanem egy ezeréves nemzet olthatat­­lan szabadságvágyának, függetlenségi érzületének halálra szánt képviselői. Mö­göttük nem a reakció sorakozott fel, ha­nem a pesti munkásság, a tisztes polgár­ság a devecseri parasztok, a dunántúli vasutasok. A nemzet indult el itt a véres, göröngyös úton és az élen ott menetelt a fiatalság, amely nem valami idejétmúlt életformáért, nem egy politikai pártért, hanem egyedül és kizárólag a sza­badságért nézett szembe a vörös halállal. A mar­xista , szövetsé­ges" elárulhatta a forradalmukat. Odahurcolhatták őket a parlamenti pince vértől iszam­­lós falai közé. Odaállíthatták őke­t bitófa alá, amely alól csak egy ne­meslelkű olasz ez­redes, Guido da Romanelli mentet­te meg őket. A mártír forradalom mégis győzött és hat hét múlva mégis holtan és leverten látta lábainál diktátorait, mert az ifjúság mindig megéri az elnyomók bukását, a diktátor-istenek dicstelen alkonyát. Ma, amikor ezerszeres a terror és mil­liószoros az elnyomás, mi újra a ludovi­kás hősök példáját idézzük az otthoni és főként a szabadon élő magyar fiatalság szemei elé. A harminchárom esztendő Az 1919. június 24-i ellenforradalom emlékműve a Ludovika Akadémia kertjében.

Next