Hadak Útján, 1960 (12. évfolyam, 128-139. szám)

1960-01-01 / 128-129. szám

0—3380E A HAZÁÉRT ÉLNI ERÉNY, HALNI DICSŐSÉGI A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA XII. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1960 január (III.) 128—129. szám Bajtársak! Az óév utolsó napján a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége életének egyik legjelentő­sebb eseményéről adok számot Bajtársaimnak. Az északamerikai földrész két csoportja, az Egyesült Államok-beli és a kanadai, lelkes áldozatkészséggel megteremtette a lehetőségét annak, hogy két hónapi ott tartózkodá­som során meglátogathassam majdnem valamennyi csoportot és ismét felvehessem a kapcsolatot a bajtársakkal, rég nem látott jó barátokkal! Ez az út a Bajtársi Közösségnek kétségtelenül nagy erőpróbája volt, amire minden baj­társ büszke lehet. Ez az utazás nem idegen pénzen jött létre és nem mint idegen ügynök léptem a bajtársaim színe elé. Szívesen látott vendége voltam minden bajtársnak és érez­tem az őszinte szeretetet, amellyel házigazdáim, a két főcsoport és a csoportok fogadtak. Chicago, South Bend, Milwaukee, Waukesha, Detroit, Cincinnati, Pittsburgh, Youngstown, Cleveland, Los Angeles, San Francisco, Buffalo, Rochester, Toronto, Montreal, New York, Bridgeport, Newark, Philadelphia mindmegannyi felejthetetlen állomása látogató utáni­nak. Bebizonyosodott, hogy a közvetlen kapcsolat a MHBK központ és a területi tagoza­tok között szinte elengedhetetlenül fontos, hiszen olyan kérdéseket lehetett tisztázni és fejlesztési lehetőségeket megbeszélni, amelyeket hosszas levelezéssel sem lehetett volna talán megoldani. Bizonyságot nyert, hogy a virágzó és a magyar ügyre hasznos közösségi életnek egyetlen feltétele az, hogy minél több bajtársi csoport működjék. Látogatásom ilyen formán nem csak nagy személyes élményt, hanem a Bajtársi Közösség további éle­tére is döntően fontos eseményt jelent.­­ Mindenek fölött értékesnek tartom, hogy közvetlenül éreztem a föld legfontosabb ré­szén a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nagy erejét, elszántságát és izzó szeretetét a rabságban szenvedő régi haza iránt, amiből a MHBK központi vezetése is ösztönzést meríthet az elkövetkezendő évekre. Utam során alkalmam volt a magyar emigrációm legjelentősebb szervezeteinek vezetői­vel és személyiségeivel megbeszéléseket folytatni, hogy a jövőben a nagy magyar célok érdekében kifejtett tevékenységünket összhangba hozhassuk. A Magyar Harcosok Baj­társi Közössége nem öncélú egyesülés, ezért kész minden velünk azonos eszmei ala­pon álló más szervezettel is együttműködni, de természetesen teljes szer­vezeti függetlenségünk, valamint cselekvési szabadságunk fenntartása mellett! Elsősorban és főleg szabadságharcos baj­társainkkal vagyunk készen a legbajtársibb és legszorosabb együttműködésre! Mélyen meghatott és csodálattal töltött el az a fáradhatatlan, szinte önfeláldozó áldo­­zatosság..,mellyel a két főcsoport tagjai, a hatalmas életütem és követelmények mellett, a

Next