Hadak Útján, 1963 (15. évfolyam, 164-175. szám)

1963-01-01 / 164-165. szám

В 3380 E A HAZÁÉRT élni er£ny, halni DICSŐSÉG! A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK KÖZPONTI TÁJÉKOZTATÓJA XV. évfolyam (Jahrg., Vol.) München, 1963 január (Nr.) 164—165. szám , aj társak ! Szilveszter éjszakája, időszámításunknak ez a tánuszfejű mérföldköve minden em­bert arra figyelmeztet, hogy kövesse e kettős arc tekintetét. Először vissza a meg­tett pályára, annak verőfényes és borús szakaszaira, majd azután előre a jövő bi­zonytalanságának ködébe vesző útra. Ennek a sejtelmes éjszakának a varázsa, még a csupán egyéni sorsáért felelős ember lelkét is hatalmába ejti. Nemcsak a gondtalan öröm, az afölötti hála érzése ragadja magával, hogy ismét egy szerencsésen zárult évet hagy maga mögött, ha­nem a lelkiismeret intő szava is fülébe csendül. Rádöbben, hogy ezzel az éjszakával megint egy időszak, telítve sokszor jóvátehetetlen mulasztásokkal és tévedésekkel, visszahozhatatlanul tovatűnt! A mi küzdelmes, kettős felelősséggel terhelt életünkben ezeknek az évvégi lelki számvetéseknek mindenkor különös jelentőséget tulajdonítottunk. A mostani Szilvesz­ter éjszakáján pedig még fokozottabbat, hiszen tizenöt évvel ezelőtt ezen a napon indult útjára első szózatunk a föld minden tájára szétszórt bajtársakhoz. Ebben a szó­zatban kértük őket, hogy gyülekezzen a régi honvédzászlók alá mindenki, aki dicső múltúnk szent örökségének továbbra is hordozója kíván lenni. Mindenki, akinek a Hazára tett honvédeskü nem vált semmitmondó üres frázissá, amint a Haza szeren­csétlenségbe, koldusszegénységbe zuhanva immár mit sem tud nyújtani a hűségért, odaadásért! A nagy nemzeti kataklizma azonban ezúttal is a hazaszeretetnek, bajtársi hűség­nek, jellemszilárdságnak, becsületnek és elvhűségnek nagy próbatételét jelentette. Mindazok a bajtársak, akiknek ezek a fogalmak — függetlenül az idők változásától — továbbra is mindennél többet jelentettek a földön, felsorakoztak a zászlók alá. És ma töretlenül, Bajtársi Közösségünk szilárd egységbe összeforrva emelt fővel te­kinthetünk vissza a megtett tizenöt éves útra. — Lelkiismeretünk tiszta és nyugodt. Tévedhettünk, hiszen emberek vagyunk, de tudatosan, hanyagságból el nem mulasz­tottunk egy alkalmat sem, hogy a Haza és népünk javát ne szolgáltuk volna. Amennyi­ben a saját erőinkből nem tudtuk ezt oly mértékben tenni, ahogy azt lehetett és kellett volna, úgy a felelősség nem minket terhel. Különösen a szomorú emlékű 1956-os ma­gyar szabadságharc­ óta, amidőn bizonyossá vált minden gondolkozó sorstársunk előtt, hogy Magyarország felszabadításának itt az idegenben nincsenek kiválasztott pró­fétái, több alkalommal hívtuk fel az emigráció társszervezeteinek vezetőségeit, hogy becsületesen, őszintén összehangolt munkával, közösen szolgáljuk népünk és Hazánk érdekeit. Felkéréseinkre egyesek hallgatással, mások meg nemegyszer, elvakult ha­talmi káprázattól fűtve, alattomos intrikákkal válaszoltak. Ezért a magyar emigráció

Next