Hadak Útján, 1975 (27. évfolyam, 317-323. szám)

1975-01-01 / 317-318. szám

A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XXVII. évfolyam (Jahrg., Vol.) 1975. január-február (Nr.) 317./318. szám A HAZAÉRT ÉLNI ERÉNY, halni dicsésed­ Uj spirituális forradalom? Évfordulók idején a sajtó is mindig kötelességének tartotta visszatekinteni az el­múlt esztendőre, s előrepillantva megindokolni, hogy miért bízik egy boldog Új Esz­tendőben, amit szívből kíván olvasóinak. 1974 kavargó, kuszált és zömmel ködös ese­ményeit nehéz és talán nem is nagyon érdemes boncolni. Ehhez mindenekelőtt „tör­ténelmi távlatra“ lenne szükség, így belőlük a jövőre következtetni, a felelőtlenség határait súrolná. Csak arra szorítkozhatunk, hogy lehetően jobb vagy legalábbis nem rosszabb esztendőt kívánjunk, mint volt az Ó esztendő. Róla ezúttal csupán annyit, hogy nagy változások árnyékát — talán fényét — vetette előre. Az esztendővel ezelőttiek közül már csak az állítólag beteg Brezsnyev az agg Mao és Tito maradt meg. Tehát új emberek és új idők következnek. S ki me­részelhet ilyenkor jóslásokba bocsátkozni?! Annyi bizonyosnak tűnik, hogy meg­szűnt, vagy szűnőben van a két szuperhatalom polaritásán nyugvó állítólagos egyen­súlyi helyzet. S mind Keleten, mind Nyugaton egyre kevesebben bíznak az enyhü­lés, az úgynevezett détente politikájának sikerében. A két világ tűz és víz. Vagy a víz oltja el a tüzet, vagy a tűz változtatja gőzzé a vizet. Végső fokon és történelmi síkon harmadik eset nincsen,hacsak... csoda nem történik. De politikusok ritkán művelnek csodát. A Kelet és Nyugat közötti érdekellentétek mellett, az elmúlt esz­tendőben mind élesebben rajzolódik ki az addig lappangó ellentét Észak és Dél, szű­­kebb értelemben Európa meg a fekete kontinens és az arab világ között. Az arab olajsejkek nem fogják feledni, hogy ha akarják, kézbe tudják venni áraikkal és pén­zükkel az iparilag fejlett európai országokat. A szuverenitásra szert tett feketék pe­dig máris majorizálják az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mely minden jel szerint a gyászos emlékű Népszövetség sorsára jut, ha ma nem, úgy holnap. Túl nagyok és túl mélyen járók az ellentétek — s itt az erkölcsire is gondolunk —, mintsem hogy azokat a ma még érvényben lévő szokott módszerekkel, elvekkel és jelszavakkal ki lehetne küszöbölni. De... súly alatt nő a pálma. Akkor is, ha csupán hajtás még. Ez a növekedés lát­ható és fogható immár, s talán az egyetlen komoly reménység a jövőre. A képletes pálmán ezúttal a szellem és vele az erkölcs növekedését értjük. Az igazság keresését és rettenthetetlen kimondását. Akik síkra szállnak érte és emberibb, élhetőbb életért küzdenek, ma még kevesen vannak. De hangjuk messze hallik, s mind többen és töb­ben figyelnek fel rá.

Next