Hadak Útján, 1986 (38. évfolyam, 384-389. szám)
1986-01-01 / 384. szám
ra, mely a mai napig parlamenti többséggel uralkodik. A rendszer, a mindennapi élet az Unió megalakulása óta lényegében nem változott. A fajok, fehér, fekete, barna, sárga, egymás mellett éltek, nem keveredtek. Az apartheid 1949-ben, odaérkezésünkkor is természetes folyamatnak látszott, mely lehetőséget adott fejlődésre úgy anyagi, mint kulturális téren. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy főleg a vadonból röviddel azelőtt beszállingózó feketékről beszélünk, kiknek életszínvonala és kultúrája messze a fehér ember színvonala alatt állott. Abban az időben az ‘urban native' fogalma ismeretlen volt. Lassan kitermelődött ez az ún. városi fekete, aki ma talán a legerősebb tényező, számuk több millióra tehető és legtöbbje már 3—4 generáció óta városlakó. Részben átálltak a városi életmódra, de az időbeli űrt néhány év alatt nem tudták behozni. A városi feketék és a különböző fajoknak a keveredéséből származó színesek elpolgáriasodtak. 150—200 évvel ezelőtt a vadonban élő fekete férfi vadászott és harcolt. Amikor ez a lehetőség megszűnt, a legnehezebben megoldható probléma volt a feketékkel megértetni a munka és pénz közötti öszszefüggést. Emlékszem, hogy amikor magam is munkaadóvá váltam, milyen nehéz volt a feketékkel megértetni, hogy munkabérért munkateljesítményt vár el a fehér ember. A fekete kultúrában az asszony szerepéhez tartozik a munka. Amikor a fehér ember haladó termelési módszert próbált bevezetni, ez a feketék számára idegen és sokszor felfoghatatlan volt. Amikor a nacionalista kormány Vervvoerd miniszterelnöksége alatt az „apartheidot” törvénybe iktatta az érintettek legnagyobb részének nem is volt tudomása arról, hogy őket a keresztény elveket és emberi jogokat sértő károsodás érte, hiszen fejlődésükről, iskoláztatásukról az uralmon lévő fehér rendszer gondoskodott. A legtöbb iskolát a feketék részére a fehérek építették. Mégis a zavargások alkalmával éppen ezek az iskolák voltak a támadások központjai. A jelenlegi kormány az „apartheid” rendszert halálra ítélte és leépítése folyamatban van. Több intézkedése, mint a vegyes házasságok tilalmának megszüntetése, a feketék mozgásszabadságának megkönnyítése már ennek útját egyengeti. Viszont a rendszer átállítását nehezíti a kommunista aknamunka és a tényeket nem ismerő országok fenyegető magatartása. Az one man one voter, amit Nyugaton követnek, nem megoldás, mert a fehér faj kiirtásához vezetne. Azonkívül a teljes gazdasági csődre és valószínűleg a kommunisták uralomra jutásához. A zavart okozó elemek minden eszközt és lehetőséget felhasználnak izgatásra, rendbontásra ,erőszakos rombolásra és fosztogatásra. Kézenfekvő, hogy ez az izgatás kommunista eredetű, melyhez csatlakoznak a kommunista befolyás alatt álló ún. szabad afrikai országok is. Megjegyzendő, hogy ezek közül egyikben sincsen demokrácia. Kivétel nélkül egypártrendszerre alapuló diktatúrák vannak bennük uralmon. Tudnunk kell azt is, hogy Dél-Afrikában van demokratikus ellenzéki párt és a sajtó, ha nem is úgy, mint a demokráciát a legmagasabb fokig gyakorló országokban, de szabad, sokkal szabadabb, mint a többi fejlődő országban. A bíróságok függetlenek és az egész világ tiszteletét bírják. Mi az oka hát annak, hogy a jelenlegi politikai hajsza az emberi jogok elismerésére majdnem kizárólag Dél-Afrika ellen irányul? Ami pedig fontosabb: ki áll emögött? Kinek elsődleges érdeke a felfordulás? A Szovjetuniónak! Két fontos érve van erre a politikai manőverre: 1. Elvonni a világ figyelmét az emberjogot eltipró tevékenységeiről a befolyása alatt álló országokban. Erőfeszítése, hogy a maga uralma alá hajtsa Dél-Afrikát, felmérhetetlen ásványi kincseivel és stratégiailag fontos földrajzi fekvésével. A terrorista szervezetek legerősebbje az ANC (African National Congress), amely kommunista irányítás alatt áll. A vezetőségnek nagy része ismert kommunista, moszkvai kapcsolatokkal. Hivatalos vezetőjük Oliver Tambo, aki tagja a World Peace Councilnak. A terroristák katonai és ideológiai kiképzést kapnak a Szovjetunióban, vagy a csatlós államokban. Ugyaninnen kapják a propagandaanyagot és a hadifelszerelést is. A második világháborút követő időszak szomorú ténye, hogy az Egyesült Államok által támogatott mozgalmak a világ minden részén elég kis sikerrel jártak, a nyugatbarát kormányokat rövid idő alatt leváltották és sok helyen a kommunisták által segített rezsimek kerültek uralomra. Dél-Afrika lesz a következő? Kinek lenne ez lényére? A gazdasági szankciók a meglevő, munkával elért életszínvonal csökkentését jelentenék, növelnék a munkanélküliséget, ami főleg a feketéket érintené. Sajnos ez már jórészt bekövetkezett. A feketék többsége, elsősorban a városi feketék, megértik ezt a problémát. Sokan közülük kevesen ellenzik jövedelmük veszélyeztetését. Természetesen a kommunisták, akik félresikerült ideológiájukat Lenin óta szajkózzák és hirdetik, teljesen tudatában vannak a tényeknek, tudják, hogy amíg nincsen munkanélküliség, emelkedik az életszínvonal, addig nem lehet sor.