Hadak Útján, 1989 (41. évfolyam, 402-407. szám)
1989-01-01 / 402. szám
nyarán a szovjet csapatok már a Kárpátok előterében voltak. A 2. ukrán arcvonal seregei déli irányban Románia felé törnek. A szovjet hadvezetőség meghajolt a megváltoztathatatlan földrajzi törvények előtt. Kárpátok hegylánca Európa védőbástyája, s a Tatár-hágó esetleg az új modern világ thermopilei csataterévé válhatott volna. A románok akkor már a kiugrás gondolatával foglalkoznak és a német hadosztályok közrefogják a szövetségesüket az olajvidék védelmében. 1944 augusztusában indul a nagy orosz támadás igen nagy tüzérségi előkészítéssel és három nap alatt a német front 120 km szélességben át volt törve. A negyedik napon 60 km mélységben, az ötödik napon 5 román hadosztály puskalövés nélkül megadja magát és átáll az orosz oldalra. Augusztus 29-én az oroszok bevonulnak Bukarestbe, s a visszavonuló német hadosztályok után szeptember 5-én a Kárpátok déli hágóin betörnek Erdélybe. Szeptember közepén a tordai csata átmenetileg megállítja őket. Október első hetében Tolbuhin ukrán hadserege Szegednél van, míg Malinovszkij két hadseregcsoportja Nagyváradtól Szolnok és Debrecen felé támad. A debreceni csatában a németek egy nap alatt 200 páncélosukat vesztik el, és nyitva áll az út Budapest felé. Ezzel Magyarország sorsa megpecsétlődött. A nyugati arcvonalról visszavont német hadosztályokért cserébe Sztálin megkapta korlátlan tartománynak az utolsó német szövetséges, Magyarország területét s a szovjetnek Közép-Európában (először csak a győztesek, majd nemzetközi jogilag is) biztosított bennmaradását. Füstbe mentek a magyar kormány utolsó kétségbeesett reménységei, hogy Keleten kitartva ellenállni a végsőkig, amíg az Olaszországban előretörő nyugati csapatok elérhetik Magyarország területét. Az Olaszországban történt béketapogatódzásokat kereső magyar küldöttség magkapta a kegyetlen döntést: Magyarország sorsáról és jövendőjéről egyedül a Szovjet van hivatva dönteni. A magyarság létének legtragikusabb szakasza következett, tele ellentmondásokkal, és Fráter György zsenialitása sem lett volna elegendő megoldani a ránehezedő problémákat. Közel maradni Nyugathoz, melynek évszázadokon keresztül védőbástyája voltunk, s mely újból kiszolgáltatott, cserbenhagyott bennünket. Együtt lenni és bukni utolsó szövetségesként az elbukóval, akitől az utolsó évtizedben valamit mégiscsak kaptunk. Akinek létfontosságú szükségessége voltunk, de éppen az előbb mondottak miatt bizalmatlanabb volt velünk szemben, mint bármelyik volt szövetségesével, noha azok nemcsak cserbenhagyták, de ellene is fordultak. Ugyanakkor megalázkodni a kérlelhetetlen bolsevizmus előtt, melynek nemzetmegsemmisítő programjának 1919-ben fájdalmas tanúi voltunk, s ezt 25 éven keresztül nap mint nap hirdettük. A nagyhatalmak politikai sakkjátékának méltatása során elérkeztünk a legkisebb sakkfigurához. A politikát felváltotta a harci zaj, s a Tatár-hágó hős védői bebizonyították, hogy 1000 év óta érvényes az ősi szabály: a Kárpátok Európa védőbástyája, s e bástyát a magyar hősiesség a 20. század közepén is áthatolhatatlanná tette. A magyar gyalogság — a fegyvernemek királynője — a legmostohább viszonyok között is megállotta helyét és az orosz hadseregnek ezer kilométeres kerülővel sikerült csak hátába kerülni. Az 1. hadsereg, akkor is rendezetten, hősiesen harcolva vonult vissza a harapófogóból, s a beérkezett 4 német páncélos hadosztály támogatásával sikerült megkapaszkodnia. Az orosz hadseregparancsnokok nem merik lassú haladásuk igazi okát Sztálinnak bevallani, hanem az 1. hadsereg alakulatainak napi fogolyveszteségét Harckocsi-akadályok a Dunaparton. Háttérben a felrobbantott Lánchíd. Légvédelmi gépágyús félszakasz tüzelőállásban Budapest határában 4 HADAK ÚTJÁN