Hadak Útján, 1991 (43. évfolyam, 414-419. szám)

1991-01-01 / 414. szám

Az egykori néphadsereg honvédséggé, nemzeti haderővé történő átalakulásának újabb hírei Száz esztendős lett volna 1990. december 24-én, ha él Stomm Marcel altábornagy, a 2. Magyar Hadsereg III. hadtestének volt parancsnoka — olvassuk a „Magyar Honvéd”, a HM hetilapjában. A centennárium alkalmából a tábornok sírján özvegye, a Magyar Honvédség parancsnoksága, egykori harcostársai és tisztelői helyezték el a megemlékezés koszorúit, virágait. Mint tudjuk, gróf Stomm Marcel altábornagyot ártatlanul ítélték halálra 1951. október 11-én, nem végezték ki, 1954-ben amnesztiával szabadult a váci börtönből. 1968. április 25-én hunyt el. Néhány hónappal ezelőtt a Legfelsőbb Bíróság határozatával rehabilitálták.­­ Ez év január 12-én mintegy ezer egykori tiszt, tiszthelyettes és honvéd, illetve hozzátartozó részvéte­lével emlékeztek meg a 2. magyar hadsereg hősi halottairól. A budai Mátyás templomban megtartott istentiszteleten megjelent Antall József miniszterel­nök, Für Lajos honvédelmi, Boross Péter belügy-, Andrásfalvy Bertalan kultusz-, Gálszécsy András tárca nélküli miniszter, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka és sokan mások. Tabódy István bicskei főesperes, egykori huszártiszt szentbeszédében hangsúlyozta, hogy a katonák a kötelességüket teljesítették, esküben fogadták meg: életüket és vérüket adják a hazáért. A szentmisét követően a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében folytatódott az ünnepi megem­lékezés Kéri Kálmán elnökletével. Dr. Antall József beszédében kijelentette többek között, hogy a harcok­ban akadtak olyan honvédtisztek, akik nem álltak hivatásuk magaslatán, de sok százan, sok ezren olyanok is, akik az utolsó pillanatokig kitartottak katonáik mellett. Emlékezett a néptanítókból, jegyzőkből lett tartalékos tisztekre, a tiszthelyet­tesekre és a legtöbbet szenvedett honvédekre, katonákra. Azoknak, akik az akkori magyar kormány intézkedésére vettek részt a 2. magyar hadsereg harcaiban, mindenképpen kijár a katonát megillető legnagyobb elismerés — fejezte be beszédét a minisz­terelnök. Az ünnepséget a Honvéd Hagyományőrző Egyesület és a Doni Bajtársak Köre rendezte. Az eseményről a televízió, a rádió és valamennyi jelentős napilap megemlékezett.­ A legutóbbi negyedév legjelentősebb katonapolitikai eseménye kétségtelenül Manfred Wörner, NATO- főtitkár november 22-én kezdődő négynapos magyaror­szági látogatása volt. Ez az esemény, politikai jellegében és kihatásában közvetlenül kapcsolódik Gerhard Stoltenberg, a NSzK védelmi minisztere őszi magyarországi útjához, de azt jelentőségében felülmúl­va, világosan kirajzolja az Antall-kormány kül- és 1991 JANUÁR — FEBRUÁR katonapolitikájának irányát. Wörner egyébként, Stoltenberg előtt, bonni hadügyminiszter volt és innét váltott át Brüsszelbe. Wörner, Pestet megelőzően, járt ugyan Varsóban és Prágában is, de ezek az utak inkább csak formai-protokolláris látogatások voltak, míg a pesti út félreérthetetlenül lényegi politika, így értelmezi azt a szovjet sajtó is. Igaz, hogy pesti látogatása második napját követően a NATO főtitkár Jeszenszky Géza külügyminiszter védnöksége alatt megrendezett sajtófogadáson nyilatkozott látogatása első, inkább formai szakaszáról, de megbeszélésének lényegéről inkább a NATO brüsszeli hivatalos bulletin­jének egyes utalásaiból tudunk következtetni. Most sem volt még arról szó, hogy hazánk a VSz­­beli, formai szerepét NATO - tagsággal cserélné fel, de a politikai irányváltoztatás természetéről mégsem lehet kétség. Wörner ismételten kiemelte a NATO barátságos, sőt segítő természetű politikáját hazánk­kal szemben. A sorrendben elsőnek Göncz Árpáddal, a köztársaság elnökével folytatott eszmecseréje során világosan kijelentette, hogy amennyiben hazánknak — a politikai és etnikai határok miatt a szomszéda­inkkal nehézségei támadnának, Budapest számíthat a NATO politikai támogatására. Az Országgyűlés külügyi és honvédelmi bizottságai előtt tartott előadásában kimutatta, hogy a VSz felbomlása után a NATO-t a vákumot kitöltő stabilitási tényezőnek kell tekinteni. Für Lajossal és Jeszenszky Gézával erről is tárgyalt Wörner, hogy hazánk miként lehet majd része annak a közös európai védelmi szervezetnek, amelynek, remélhetően, a Szovjetunió is tagja lesz. Meg nem erősített hírek szerint szó volt arról is, hogy hazánk milyen hitelviszonyok között kaphatna a honvédség számára a szovjet anyagot helyettesítő nyugati gyártású fegyverzetet és felszerelést. * A több ezer példányban megjelenő „Schweizer Soldat” a berni szövetségi köz­­igazgatás (Mil.Deptm.) hivatalos kiadványa legutóbbi novemberi számában Für Lajos honvédelmi miniszter, egy igen kimerítő interjú keretében, felvázolta az új, nemzeti honvédség felépítésének konkrét terveit. Elsősorban a véderőszervezés eddigiektől merőben eltérő elveit érzékeltette. A Varsói Szövetség rendelke­zései egy kétszázezer főnyi haderő készenlétét követelték, ami messze túlhaladta hazánk gazdasági teljesítőképességét. A hadászati tervek Ausztria és Olaszország felé irányuló támadó hadműveletekre épültek. Ilyesmikről a jövőben szó sem lehet. A jövő honvédség hadrendjének létszáma nem haladhatja meg az ötven-hatvanezer főt. Ennek magva majd hivatásos katonákból áll. Ezt a kontingenst a svájci milíciához hasonló rendszerrel kívánják HADAK ÚTJÁN­­ 5

Next