Hadak Útján - Bajtársi Híradó, 1995 (47. évfolyam, 440-443. szám)

1995-05-01 / 440. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLVII. évfolyam 1995. május — június 440. szám Emlékezzünk évfordulóinkra Gyászkeretet érdemelne május havi mondanivalónk. Pedig a hónap elején mást sem láttunk a televízió képernyőjén, mint ölelkező, boldog embereket. Európa ünnepelte a második világháború befejezésének ötvenedik évfordulóját. A fellobogózott városokban zenés felvonulásokat rendeztek és a riporterek megszólaltatták az ünneplőket, ami alatt változott a kép: ágyúk, tankok osztották szerte a halált és a rommá lőtt, üszkös falak előtt hadifoglyok csoportjait kísérték. Végül arra is szenteltek félpercet, hogy a példás rendben felsorakozó fehér kőkeresztek százait is megláthattuk. Mindezek után lelki szemeink előtt megjelent a szovjet által megszállott hazánk kifosztott, meggyalázott népe, akik titokban ablakok mögött könnyes szemekkel figyelték a magyar hadifoglyok tízezreinek hosszú elvonulását. Sírkeresztek helyett jeltelen temetőparcellákat láttunk, amiket gazzal, bozóttal rejtett el az elszabadult gyűlölet. Szomorú évfordulónkhoz tartozik a húsz évvel ezelőtt, 1975. május 6-án Bécsben elhunyt Mindszenty József bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása. A magyar nép lelki fejedelme volt, aki az egész világ előtt bizonygatta nemzeti tragédiánkat. Máriacellben ideiglenes sírjához ezrek zarándokoltak el. Hamvait tizenhat év után 1991 májusában vitték haza Magyarországra Esztergomba. A gyászos emlékezésekből lépjünk ki egy percre és hálatelt szívvel gondoljunk azokra a bajtársakra, akik 45 évvel ezelőtt — Zákó Ándrás m.kir. vezérőrnagy, akkori központi vezetőnk felhívására — 1950 májusában lelkes összefogásukkal megteremtették az anyagi lehetőséget a „Hadak Útján” című folyóiratunk első nyomdai kiadására. Ezzel eleven kapcsolatot hoztak létre a négy földrészre szóródott és letelepedett magyar katonacsaládok között. A 24 oldalas újságunk ma, negyvenöt esztendő után — nehéz anyagi gondok ellenére is — szolgálja hivatását. Emlékezzünk meg május második és utolsó vasárnapjáról is. Az Anyák Napjáról és a Hősök Napjáról. Nem véletlen, hogy mindkettőt májusban ünnepeljük, mert minden hős mellett ott van egy Édesanya, aki életet adott, és férfivá nevelte fiát, hogy amikor a Haza szólítja, teljesítse kötelességét. Hősök Napján tisztelgünk elesett bajtársaink emléke előtt és tisztelegjünk az Édesanyák előtt is, akiknek a Haza a hősöket köszönhette. Az évfordulókra való megemlékezésünk Hősök Napjával még nem teljes. Néhány nappal később június 4-én Szent István királyunk birodalma fölött beborult az ég. A nemzeti Via Dolorosa Trianonnak nevezett új állomásán, 1920-ban a nemzetet keresztre szegezik és az országot feldarabolják. Péntek volt, és délelőtt 10 órakor érkezett meg a hír Budapestre a békediktátum aláírásáról. Megkondultak a harangok a fővárosban, majd az egész megcsonkított országban. Két órán keresztül harangzúgás hirdette a nemzet fohászát az igazság győzelméért, mely bár várat magára, de az elmúlt hetvenöt év — Trianon sok fájdalmas következményével — csak növelte magyar nemzeti fohászunk és igazságunk kontinentális méreteit. Borbás Károly

Next

/
Thumbnails
Contents