Hadak Útján, 1997 (49. évfolyam, 450-455. szám)
1997-01-01 / 450. szám
A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA XLIX. évfolyam 1997. január — február 450. szám A jobb jövő érkezését várjuk Bajtársi Közösségünk Tájékoztatójának munkatársai e lapunk belsejében köszöntötték az új esztendőt, és egyben megírták, mit kellene tenniök politikusainknak a magyar nemzet jövője érdekében. Nekem már csak lapunk negyvenkilencedik évfolyamának üdvözlése maradt. Vessünk egy pillantást a lapunk fejlécének jobb oldalán lévő számára: 450. Úgy érzem, ez egy jubileum a Tájékoztató szempontjából. Hálás vagyok, hogy ezt a számot Isten kegyelméből, a bajtársak áldozatos segítségével elérhettük. A magam részéről egy kis büszkeség tölt el, hogy a Vezetőség bizalmából kerek ötven számot tudtam összeállítani magyar királyi honvédségünk dicső múltjáról. Bajtársaink által elküldött beszámolói alapján tájékoztathattam közösségünk szervezeti életéről, a négy földrész csoportjainak eredményeiről, és az egymás közötti kapcsolatokról. Nagy erkölcsi érték ez, kedves bajtársaim, amikor egy világszervezet negyvenkilenc esztendő elteltével is együttműködik egy közös cél érdekében: a magyar nemzeti eszmény fennmaradásáért, a történelmi Magyarország feltámadásáért. Megtiszteltetés volt számomra, amikor 1988 októberében a negyvenedik évfolyam 400. számával megkezdhettem az Európából átköltözött Bajtársi Közösségünk Tájékoztatásának, a „Hadak Útján”-nak első torontói szám szerkesztését és kiadását. Emlékszem, amikor néhány tisztelt honfitársamjóindulattal megjósolta, hogy esetleg tíz számot még elérhetünk, utána kiesik a „rozsdás kard” a kezünkből, mert az emlékeket megöli a közöny és takarodót fújnak a volt m.kir. honvédség szétszórtan élő „harcos” Bajtársi Közösségnek. Ezek a moszkovita propagandától fertőzött vészmadarak tévedtek, mert nem a rozsdás karddal, hanem az élesre köszörült tollal hirdetjük tovább a még mindig csak szórványosan elismert dicső múltunkat és harcolunk tovább Hazánk jobb jövőjéért, nemzetünk fennmaradásáért. Az elmúlt évben többek között két fontos eseményről emlékeztünk meg: Honalapításunk 1100-ik, és az 1956-os Szabadságharc negyvenedik évfordulójáról. Idéztünk bajtársaink leveleiből, az otthoni életükről, a nemzetünk boldogulását megrontó széthúzásról, az „idegenek” megszállásáról, a jelenlegi kormány erőlködéséről, hogy fogadja el a hazai társadalom a NATO-hoz való csatlakozást. Addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, de a nemzet régi vágya teljesülhet, hogy a magyarság európai történelmi küldetésének nemzetközi elismerésével a Nyugathoz való tartozása igazolást nyerjen. Hacsak..., de ne jósoljunk semmit. Maradjunk meg annál, hogy továbbra is követeljük a nemzeti gondolatot megvalósító pártok, szervezetek országos összefogását. Ez az egyetlen út a régi magyar dicsőség feltámadásához. Tesszük ezt kötelességszerűen, mert népünk új országos választás előtt áll, s ez a feladat szilárd helytállást követel. Ebben a számunkban nagybányai vitéz Horthy Miklós tengernagy, Magyarország kormányzója, a Nemzeti Hadsereg Fővezére, a magyar királyi honvédség legfelsőbb Hadura halálának negyvenedik évfordulóján a volt m.kir. honvédség a világ négy tájára szóródott Bajtársi Közösség minden tagja lehajtott fővel emlékezik. A magyarok Istene adjon hazai földben örök nyugodalmat neki. Hisszük, hogy az otrantói csata legendás hősének és hazánk negyedszázados államfőjének példamutató magatartása mielőbb megmutatja az utat a jobb jövő felé. Borbás Károly