Hadak Útján, 2000 (52. évfolyam, 468-473. szám)
2000-01-01 / 468. szám
A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA LII. évfolyam 2000. január — február 468. szám Hazámat szolgálom Egy hazai videón látott ünnepségen így köszönte meg a kapott emlékérmet a magyar katona. Elgondolkodtam, mennyi minden belefér ebbe a két szóba: hazaszeretet, becsület, engedelmesség és elkötelezettség. Nem tudom mikor lépett érvénybe ez a köszöntési forma, mert amikor én elhagytam hazámat (1956) úgy köszöntek, a dolgozó népet szolgálom. Ez a köszöntés nem a hazát, hanem az uralkodó munkásosztályt szolgálta, mely a világ proletárjainak nemzetköziségét is jelentette. Nem fejtegetem tovább,elmúlt. Rossz álom volt, sajnos elég sokáig. Merjük remélni, hogy a magyar katona ma, hazáját szolgálja a sokszínű zászló alatt is. (?) Beszéljünk inkább magunkról, az ötvenkettedik évfolyamába lépő lapunkról. Arról az ötvenkét évvel ezelőtt meginduló kis Tudósítóról, mely akkor is a hazát szolgálta. Az elveszett hazát azok számára, akiket emigrációba sodort a másdik világháború vihara. Kevés szervezet mondhatta el ezt magáról. Mi nem szakadtunk el otthon élő bajtársainktól, pedig egy világ választott el bennünket. A gyászos időkben is találtunk megoldást arra, hogy tudassuk az otthoniakkal, élünk, vagyunk, várjuk az időt, amikor újra megszoríthatjuk egymás kezét és emlékezhetünk. Több mint harminc év után sikerült elérni, — ha keveseknek is —, hogy viszontláthatták szeretteiket, otthon maradt bajtársaikat. Azóta napról napra közelebb kerültünk egymáshoz és beszámolhattunk magunkról, hogyan éltünk, hogyan emlékeztünk meg az otthon eltörölt ünnepekről, évfordulókról, Trianonról, Hősök napjáról, melyeket világszervezetünk minden csoportja megtartott. Szent István, Szent László, Szent Borbála napját megünnepeltük. Az elszakított területek visszacsatolásáról előadásokat tartottunk, ismertettük hazánk igazságtalan megcsonkításának körülményeit, írtunk, beszéltünk, értékes cikkek, írások, könyvek készültek történelmünk valós múltjáról, amiket odahaza tudatosan elferdítettek, meghamisítottak. Csoportjaink ünnepi rendezvényein a már itt született fiatalok népi táncokat, kórusműveket, katona dalokat, verseket adtak elő, ezzel is gazdagították magyarságtudatukat a mi útmutatásunkkal szolgálva hazánkat. Megőriztük múltunk katonai emlékeit, féltve őrzött egyenruhákat, kitüntetéseket, zászlókat, okmányokat, tábori lapokat. Magyar irodalmunkat, történelmünket a befogadó országok nyelvén igyekeztünk ismertetni. Figyelemmel kísértük mindazokat a rosszindulatú beállításokat, híreszteléseket, melyeket népünkről, honvédségünkről a háborúban való részvételünkről terjesztettek. Ezzel is kifejezésre juttattuk hazánk iránti hűségünket. Hűek maradtunk hazánk ezeresztendős múltjához. Az utolsó évszázad egy kegyetlen vérzivataros idő volt, mely nemzetünket majdnem a sír szélére sodorta. Két vesztes háború, egy elbukot szabadságharc és egy közel félévszázados szovjet megszállás és a vele együtt járó diktatórikus rendszer hazánkat alapjaiban rendítette meg. Ezek a történelmi események a nemzet egységét többször megbontották, testvérharcokhoz vezettek a magyarság erejét gyengítették. Mégis megmaradtunk és maradunk továbbra is, ha egységesen szolgáljuk hazánk érdekeit. A Milleneum évében a Szent Koronára tekintve Bajtársi Közösségünkkel elmondhatjuk: hazánkat szolgáltuk és szolgáljuk. Borbás Károly