Hadak Útján, 2002 (54. évfolyam, 480-485. szám)

2002-01-01 / 480. szám

BAJTÁRSI HÍRADÓ A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA LIV. évfolyam 2002. január — február 480. szám Köszönet Bajtársainknak! Kedves Bajtársak, tisztelt Olvasóink odahaza és a nagyvilágban! Szerkesztőségünk nevében egy reményeinket valóra váltó, boldog új esztendőt kívánunk kedves Mindnyájatoknak. Amikor kezetekbe veszitek szerény kis lapunkat, tekintsetek a cím fölé: 54-ik évfolyam 480. szám. Igen. Ötvennégy év óta áll világszervezetünk. 1948-ban néhány idegenbe kényszerült magyar katona összefogásával zászló alá hívta bajtársait valahol a megszállt Ausztriában. Nem célom az MHBK történetét ismertetni. Az akkor elültetett facsemete terebélyesedett, s ma több mint fél évszázad múltával már hullanak a levelek, de a fa még él. Egy neves költő versét idézve: „Csak a gyökér kitartson!” Fél évszázad alatt megváltozott a világ, rendszerek jöttek-mentek, születtek-megbuktak, de a fát nem sikerült kidönteni. Erejét Nektek, Bajtársainknak köszönhetjük. A lehullott levelek helyett új hajtások nőnek, örömmel látjuk a fiatalság érdeklődését. Az évek múlásával meggyőződhettek arról, hogy mi a múltunk ápolását, hőseink emlékét őrizzük és hirdetjük. Nem törünk senki életére, nem irigyeljük senki sikerét, nem gátolunk meg senkit Hazánk és népünk szolgálatában. A mi legfőbb célunk: emlékezni és emlékeztetni azokra fegyvertényekre, melyek hozzátartoznak történelmünkhöz. Emlékeztetni azokra a bajtársakra, akiket az elmúlt rendszerek meghélyezett bűnösnek találtak igazságtalanul. Sokat közülük már rehabilitáltak, mégis a mai napig mellőzik, hamis vádakkal illetik. Ennek helyreállításáért harcolunk könyvek, videó­filmek, előadások, emléktáblák, ünnepségek segítségével. A Hagyományőrző Egyesületek, csoportok is ezt a célt erősítik. Aggódva figyeljük a most következő választások egyre vadabb harcát. Minden eszközt felhasználnak a tisztánlátás megakadályozására. A magyarság szunnyadó csírájából reméljük a Haza megújulását. Bízunk a magyar nép józan ítélőképességében. Mi nem kötődünk egyik párt programjához sem, mi nem szavazhatunk — holott más országokban ezt lehetővé tették — így csak reménykedhetünk, a magyar nemzet szebb jövőjében. Szörnyű, erőszakos és igazságtalan harc folyik határainkon kívül szerte a világban. Ez ne akadályozza, inkább erősítse hovatartozásunkat. Magyar történelmi sorsunk évszázadokon át úgy alakult, hogy védekeznünk kellett a külső és belső ellenséggel, népünk ezrei kényszerültek hontalanságba. Itt volna az ideje a megbékélésnek. Bajtársi közösségünk maradéktalanul teljesítette emigrációs kötelességeit. Előttünk lebeg dicső elődeink Rákóczi és Kossuth emigrációk magyarjai, akik utolsó leheletükig a sírig harcoltak a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Erre igyekszünk nevelni az új hajtásokat is. Nehéz feladat. Különösen a legfrissebb generációval megértetni magunkat, akiket az állam az iskola nem hazafiasságra nevelt, a múlt ismerete hiányos és zavart. A Haza kényelmes otthont, megélhetést jelent csupán. Ezért nagyon fontos a felvilágosító munkánk. Aggódunk ezekért és azokért is, akik odahaza így gondolkodnak. Bajtársak, Olvasóink, a harmadik évezred második évébe léptünk, tegyünk meg mindent a magyarság fennmaradásáért. Ezeréves múltunk kötelez erre. Sajó Sándor költővel vallom: Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség, magyarnak lenni, büszke gyönyörűség! Borbás Károly

Next