Hadak Útján, 2005 (57. évfolyam, 498-501. szám)

2005-01-01 / 498. szám

bajtársi híradó A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉNEK TÁJÉKOZTATÓJA LVTI. évfolyam 2005. január — február 498. szám Hogyan tovább? Ezt kérdeztük parancsnokainktól, amikor ők búcsút vettek tőlünk, mert a kormányrendelet értelmében az ország nyugati határvonalára evakuáltak. „Tartsatok ki katonabecsülettel, amíg visszajövünk”­ — volt a válasz. 1944. november végén már csak huszonhatan maradtunk az osztályon. Aztán jött a karácsony, amikor megtudtuk, hogy az oroszok körülzárták a fővárost. Január közepén elesett a pesti oldal és mi néhányan ott álltunk a Halászbástya alsó árkádjai mögött, éjfél után a hideg szélben. Néztük az elvesztett pesti oldalt, gyönyörű hídjaink felrobbantott csonkjai némán lógtak a fagyos Dunába. A távolban nyolc helyen égett a város. Égig érő lángok kísértetiesen világították meg az égboltot és a rombadőlt házakat. A hideg szél szaggatott puskaropogást hozott felém­k- Egy hangszóróból rikácsolva jött az üzenet: „Adjátok fel a várat, gyertek haza vár a család benneteket”, majd a jól ismert Karádi dal „hiába menekülsz, hiába futsz...” A katonabecsület próbára tett bennünket, hullottak a könnyeink. Nehéz éjszaka volt. Reggel távcsővel néztük a mozgásba jövő várost. Plakátokat ragasztottak, csak a nagybetűket tudtuk kiolvasni: „Halál a fasisztákra, nyilasokra németekre...” Később már valahol megalakulhatott a kommunista párt. Az Oktogonon lámpavasra akasztottak két agyonvert magyar katonát. Bitófákat állított a győzelem, vagonokat töltött meg a felszabadulás. A­hogyan továbbra megkaptuk a választ. Február végén latyakos hólében több ezren meneteltünk Sóskút felé a bizonytalanságba. Az utak mentén a falvakon keresztül vörösrózsás sapkával magyar katonák köpködtek felénk. Hazánkra rászakadt a pokol. Kivégzések, börtön, fogság, lágerek. Ez volt hatvan évvel ezelőtt és hogyan is volt tovább? Akik hazakerültek megpecsételt sors várt rájuk. Az idegenbe szakadt magyar katona ha nehezen is, de megtalálta helyét. Útlevéllel már haza mehetett szülőföldjére. A valutát hozó látogatók kedvenc bogarai a rendszernek. A Halászbástyáról szépnek látja a Duna királynőjét a látogató, csak nem szabad sokáig ott maradnia mert könnyem változhat a véleménye. Maradjunk inkább a mi portánkon, „hogyan tovább?” tesszük fel újra a kérdést. Ez év májusában lapunk eléri az 500-ik számát és ezt az MHBK tagságának és a kedves olvasóinknak köszönhetjük. Hogyan is írta Zákó András vezérőrnagy, az MHBK alapítója és akkori vezetője az első nyomtatott szám vezércikkében?: „Most amikor a bajtársi áldozatkészség lehetővé tette, hogy központi tájékoztatónk nyomtatásban is megjelenhessen címéül a Hadak Útján-t választottuk... (1950 május) Akkor azt kérdezték a világba induló magyar katonák: „hogyan tovább?” lapunk megindítása óta 55 esztendő telt el. Megtanultuk távol a hazától, mi magyar katonák, hogy magyarnak lenni értéktöbbletet jelent, ez kötelez katonai múltunk ismertetésére, hagyományaink megtartására. Lapunk számára fontos hogy megtartsuk és megőrizzük azonosságunkat és folyamatosságunkat, amit csak Bajtársaink és olvasóink támogatásával tudunk közvetíteni. Ehhez kérem szíves megértésüket, bizalmukat és támogatásukat. Borbás Károly

Next