Hídfő, 1955 (8. évfolyam, 218. szám)
1955-08-10 / 218. szám
g resszusban egyetlen szavazaton múlott, hogy nem a német lett az Egyesült Államok államnyelve. De vajon mit szólnának a mai amerikaiak, ha a befogadottak, a DP-k ma Németországnak követelnék Milwaukeet, Chicagót, az ukránok Nagy-Ukrajnához akarnák csatolni New-Yorkot és a magyarok magukénak követelnék Clevelandet. Hogy a szabadságharc után Magyarországon is voltak nemzetiségi sérelmek, ki tagadja ezt? De szégyenkezve kell olvasni a Der Wegben, hogy nem magyar, hanem német tudósnak kell megvédeni a magyarságot a türelmetlen elnyomás vádjától. Mert hiszen, amíg a ‘műveit' Nyugat széplelkei, szabadkőmíves humanistái a magyarországi nemzetiségekért aggódtak, addig Franciaországban a kétmilliós breton népnek nem volt egyetlen falusi iskolája, melyben anyanyelvén tanították volna a gyermekeket, a roussiloni katalánokat franciává gyúrták, a lengyelek 1919 után vaskézzel nyomták el a német és ukrán népkultúrát, a csehek a legterrorisztikusabb eszközökkel próbálták népi egyéniségükből kiforgatni a magyarokat, szlovákokat, németeket. Vagy beszéljünk a fizikailag is kiirtott írek százezreiről, a törökök, oroszok által legyilkolt közel hárommillió örményről, az Egyesült Államok őslakóiról, az indiánokról, akiknek hátából borotvaszíjjal hasítottak a "humanisták"? Szent István magyarjai soha, de soha nem ismerték azt a türelmetlenséget, amely Benes "kulturdemokráciájában" 700.000 magyar deportálásához, 400.000 szudétanémet legyilkolásához vezetett. S ezek a hideg, egyszerű tényfelsorolások a világért sem akarják azt mondani, hogy egyszer majd ’javítsunk' a magyar politikán s kövessük a cseh, jugoszláv, román elnemzetlenítők és népgyilkosok vészes példáját! Ellenkezőleg! Azt hirdetik ezek a felsorolások, hogy vissza kell térnünk a szentistváni állameszméhez, amely lényegében, modern fogalmazásában azt jelenti, hogy a Kárpát-koszorú ezeréves területe egy és oszthatatlan, de azon belül minden nép -autonómiákban és akár saját kormány vezetésével- élheti a maga népi, vagy nemzeti életét, mint ahogy a horvátok élték is hétszáz éven át. Mi soha nem kívántunk és nem is kívánunk többet, mint amennyit Szabó Dezső így fejezett ki: ’’Jöjjön mindenvérű tiszta szándék minden és, erős gondolat, minden rugójú hősi elszántság a magyar jövő munkás egységébe. Mi legyünk az emberiség legszélesebb ölelése, a mi alkotásunk teljék meg az ember minden színével. Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki másvérű. Azt kérem, ne legyen az, ha valaki magyar!'' Ez volt a szentistváni gondolat az "Intelmek"-ben és ez maradt Szabó Dezsőnél is, aki pedig néha a Koppányok lázadó dacával ostorozta a szentistváni eszme félreértelmezését. Ez a gondolat teljesedett ki a Vágó- Hubay féle törvényjavaslatban és ez nyer mind nagyobb teret a nacionalista gondolkodású magyarság lelkében. Ez hódít a szlovák, román, német, sőt, a nacionalista román nép lelkében még akkor is, ha a vezéreik nem merik ezt mindig bevallani. A hamisítatlan szentistváni eszme azonban él, minden nép szívében, amely szabadon, népi egyénisége megőrzésével akar tovább élni az ezeréves szentistváni konacionalizmusban. Elég volt a Trianon utáni testvérviszályból, tag a liberális állam nacionalizmus megosztó őrületéből, csehszlovák, bolsevista, vagy Free Európás konföderációk szabadkőműves lázálmából. Elég az emigrációkból, kitelepítő népgyilkosságokból. A mi lelki hazánk megvan a szentistváni eszme korszerű újrafogalmazásában, a kárpáti testvérnépek vágyaiban. Rajtunk magyarokon, németeken, szlovákokon, horvátokon, ruthéneken és románokon áll, hogy létre támadjon a dicsőséges fizikai valóságában is. HÍDFŐ A GENFI KONFERENCIA EREDMÉNYE Hogy is kezdődik manapság egy nagyhatalmi konferencia? A világ vezető politikusai meghallgatják a ’’Nagy Baruch" tanácsait, de az is lehet, hogy parancsait, így történt most is. Még Molotov is kihallgatásra volt rendelve Baruchhoz. Erről nem ír a világ irányított sajtója. Azután Baruch meglátogatta a Fehér Házban Eisenhowert. Baruch ezek után kijelentette,hogy bízik a konferencia sikerében, avagy, hogy azt fogják határozni, ami Baruchék érdekeinek megfelel. A konferencia lezajlott. Azt határozták, hogy teljes a megértés abban, hogy nem határoztak semmit. Össze fog ugyan ülni októberben a Négy Nagy külügyminiszterének konferenciája, hogy az se határozzon semmit. Az illendőség kedvéért Eisenhower felhozta ugyan a rabnemzetek ügyét, de ezt meg kellett tennie, mert 1956-ban elnökválasztás lesz és többmillió szavazópolgár származik a vasfüggöny mögül, akikre -ugyebár- tekintettel kell lenni. Egy nagy eredménye mégiscsak volt a konferenciának. Eisenhower elnök felajánlotta, hogy a kísérletezés alatt álló úgynevezett mellék 1955. augusztus 10.