Hídfő, 1957 (10. évfolyam, 251-261. szám)

1957-01-10 / 251. szám

2. halálra az Andrássy út 60. pincéiben, zártak internálótáborba, mint Magyar­­országon. A Németországból vissza­tért zsidók nemcsak, hogy visszkapták minden vagyonukat, hanem kivétele­zett elbírálásban részesültek minden téren. 1949-ben, amikor Rákosi vette át az ország vezetését, az állami appa­rátus vezetése is teljesen a zsidók kezébe jutott. Az AVO tisztjei őrna­gyi rangon felül majdnem mind zsi­dók voltak. A katonai vezetést is tel­jesen ők vették kezükbe. A vállala­tok, bankok, üzletek államosítása csak annyiban változtatott a helyzeten, hogy ahol ezelőtt tulajdonosok voltak, ott most igazgatók lettek. Nem volt sem az állami apparátusnak, sem a kommunista pártnak, sem a közgazda­­sági életnek egyetlen ága sem, amely nem zsidó vezetés alatt állt. Az október 23-i forradalom nem a zsidók ellen irányult, habár a ma­gyar nép egyöntetű kívánsága az volt, hogy sorsának irányítását saját maga vegye kezébe. Mindenki látta, hogy a magyar másodrendű polgár lett saját hazájában és eljött az ideje annak, hogy most már ő követelje emanci­pálását. (Az amerikai zsidók bizottságot kül­döttek Magyarországra, amely meg­állapította, hogy a forradalom alatt a zsidóknak semmi bántódásuk nem esett és semminemű antiszemita meg­mozdulás nem volt.) Az Angliába jött menekülteket zsidó tolmácsok fogadták, a tábor tolmácsai zsidók voltak. A BBC ma­gyar osztályának személyzete zsidó. A zsidó menekültek mind itt, mind az USA-ban, Kanadában kivételes el­bánásban részesültek. Az Ausztriában megjelenő Vasárnapi Levél­ben olvas­suk, hogy a táborokban a menekül­tek azon panaszkodnak, hogy a zsi­dókat már mind elvitték, míg ők hiá­ba várják elszállításukat. Amint már több ízben hangoztat­tuk, mi nem vagyunk antiszemiták. Magyarország 1848-ban emancipálta a zsidókat. Most már mi is emancipálni akarjuk magunkat és azt kívánjuk, hogy a magyarokat magyarok vezes­sék a politikai és gazdasági élet minden terén, a demokrácia, a népek önrendelkezési joga alapján. Az 1956. év végén és 1957. év elején tartott és még folyamatban lévő tanácskozások döntő befolyással lesznak az emberiség jövőjére. Biz­tató jel számunkra, hogy ma már az Egyesült Államok vette át a kezde­ményezést, míg a Szovjet védelem­ben van. A magyarországi események súlyos csapást mértek a Szovjetre amely nemcsak a­rabállamokra van­nak súlyos kihatással, hanem magára a Szovjetre is. Nehru Eisenhower elnökkel való tanácskozása kétszínű és szovjetbarát politikáját volt hivatva tisztázni. Alig­hogy Nehru hazatért az Egyesült Államokból, Chou En Lai ismét meg­látogatta, hogy közbelépjen Moszkva érdekében. Chou En Lai ugyan nem rajong túlságosan Moszkva politiká­jáért, de a közös veszélyben más ki­utat n­em lát, mint összefogni riváli­sával és mellé jól megfejni. A Szovjetben egyébként minden vonalon nagy baj van. Kaganovicsék nem tudják, hogy több léket kapott hajójukat hol tömjék be először. Feballemalk népei között a magyar forradalom után nagy a nyugtalan­ság. A sz­ovjet csapatok jelenléte a forradalom nyílt kitörését egyenlőre ugyan megakadá­lolza,­­ ha meddig? Magukra a megszálló szovjet csapa­tokra is átterjedt a nyugtalanság. Látják, hogy a moszkvai nagy­urak becsapták őket és nem az „imperia­listák“, hanem a munkások fék­en­­tartására vezényelték ki őket. A magyarországi szovjet megszálló csa­patok részére kiadott tábori újság egyik szárrá, Ausztriába csempész­ték. A tábori újság azt írja, hogy a szökevényeket és azokat, akik nem hajlandók harcolni, azonnal felkon­colják. A Magyarországon állomásozó szovjet katonák demoralizálódása át­terjedt Romániára is. Észak Bulgári­ában november 12-én felkelés tört ki, amelyet csak több hadosztály be­vetésével tudtak leverni. Magában a Szovjetben is feszült a hangulat. Kievben a diákok fellá­zadtak. A várost - mint Budapestet - tankgyűrű vette körül és csak súlyos harcok árán tudtak úrrá lenni a helyzeten. A Szovjet gazdasági válsága is súlyos gond®t okoz a Kreml urai­nak. Egymásután váltják le a terv­hivatalok vezetőit. Nemcsak a­­ szov­jet egyetemi hallgatók között van nyugtalanság, hanem a hosszú évek alatt kiépített és sokszor szelektált hivatalnoki karban is. Az uralomért való harc is változatlan hevességgel folyik a kulisszák mögött. A bajokat betetőzte Eisenhower közel-keleti terve. Az elégedetlen szovjet tömegeket most már nem tudják elkábítani újabb szovjet siker­rel, az arab olajmezők megszerzésé­vel, mert minden kommunista ag­resszió az USA fegyveres erejével találja magát szemben. A Szovjet kétségbeesett kísérle­tet tesz arra, hogy kifelé a „szocia­lista államok“ egységét mutassa. Ilyen lépés volt Kruscsev és Malenkov budapesti látogatása, ahova edzese­­dítették a cseh, román és bolgár kommunistákat is, így akarták Kádár reménytelen helyzetét alátámasztani. Ez csak arra volt jó, hogy ezek a kommunista elvtársak is lássák, mi­lyen töm­eggyilkosságra és rombolás­ra képess a ,,barid“ Szovjet Unió. Feltűnő, hogy a lengyel kom­munista diktátor, Gomulka nem­ mert elmenni a budapesti találko­zóra. Nem akart szembeszállni a for­rongó lengyel néppel. A lengyel kommunista lapok hangja egyébként nagyon hasonló a Kádár klikk lap­jainak hangjához. Hol kérnek, kö­nyörögnek, hol fenyegetőznek. A „szocialista állam" ellenségeiről sok­szor esik szó a lapokban. Gomulka helyzetének erősítésére kibékült a sztálinistákkal. Megkezdték a hiva­talokba való visszacsempészésüket. Chou En Lai moszkvai látogatá­sának célja újabb szovjet gazdasági segély kérése a kínai gazdasági vál­ság enyhítésére. E célból nagy politi­kai engedményt tett a Kremlnek. Grotewohllal együtt közös nyilatko­zatot adtak ki, amelyben a Szovjet­ Uniót elismerik a kommunista álla­mok vezetőjének. Chou En Lai látogatásával egy­ Időben a keletnémet kommunista párt is látogatást tett Moszkvában. Grotewohl feltárta moszkvai urai előtt a Keletnémet Köztársaság gaz­dasági és politikai válságát és sürgős segítséget kért. Segítséget ugyan nem kaptak, de Kruscsev nagylelkűen megtagadta a Keletnémet Köztársa FORRPONTON A VILÁGPOLITIKAI KRÍZIS HÍDFŐ 1957. január 10.

Next