Hídfő, 1964 (17. évfolyam, 416-439. szám)

1964-01-10 / 416. szám

2. oldal H­­­D­F - imádság hiteles héber szövegét, amely szerint: „Háborúval sújtsa Isten (a kutházi) a kereszténységet és fejedelmét (értsd Szammaélt, az ördögök fe­jét, aki a rabbinizmus szerint kormányozza a kereszténységet). Takarja a kereszténységet felnő hat hónapon át, hogy sekély csapásával kínoztassék. Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühhel. Mert az örökkévalónak vérontása (öldöklő háború) lészen Bossziában (Rómába) a kereszténység országaiban. Rendezd ezt a vérontást Boszrában, buktasd meg a római ki­rályt (a pápát) bosszúdban. Vágd földre a (római főt , a pápát) a te dü­hödben és akkor ébreszted majd üdvödet szeretteidnek, (a zsidóknak) Te örökkévaló nem fogod majd megtagadni irgalmasságodat” (Huber lápet: Zsidóság és kereszténység, 445. oldal). Folytassuk, vagy ne folytassuk? Inkább — nem! Mindenesetre az előző pápák kétezer éven át más véleménnyel voltak­ a most meglátogatottakról. Számtalan pápai edictum, rendelkezés igazolja ezt a következetesen folytatott egyházi irányzatot, amely csak ХП. Pius halála után csapott át a „progresszív” katolicizmusba. Valamikor Barbarossa Frigyes ment Canossába a pápához. Most tanúi vagyunk egy új Canossa-járásnak, amelytől azonban nincs elragadtatva sem a zsidó, sem az arab és legkevésbé a keresztény világ. Miért? Kérdezi jog­gal mindenki? Hiszen mikor e látogatásról hírt adnak a nagy világlapok, eldugott hí­rekben olvassuk azt is, hogy Angliában csak minden tizedik ember templom látogató és Nyugat-Németországban minden huszadik. Vájjon megmentheti még a mi keresztény világunkat az izraeli Canossa-járás ? Mi csak az örvendező és kárörvendező világsajtó sulzbergeri pápáit lát­juk és halljuk, amint megírják, hogy — íme — a kereszténység megaláz­kodott a pénz, a sajtó, a közvéleménygyártás televíziós és rádiós fejedelmei előtt. És halljuk majd a szovjet­ kommunisták hangját, akik el fogják mon­dani, hogy a Vatikán 121­ 2 milliárd dollár vagyonnal rendelkezik s részvé­nyei ott vannak azokban a nagy vállalatokban, amelyeket Ben Gurion népe birtokol: T urbi et orbi! A vérségileg zsidó Saulusból egykor Paulus lett. És utódjából, akit VT­­Pálnak neveznek, úgy látszik Saulus. De mint a skytha-halász Péter a ke­resztény­üldözés Rómájában a Via Appián találkozott újra Jézussal, a jelen­legi pápa is megkérdezte: Quo vadis Domine?” „Hová megy Uram?” És a felelet a keresztény népek Golgotájának útján ugyanaz lehetett, ami Sienkiewicz nagy regénye szerint volt egykoron: „Izraelbe, hogy újra megfeszítsenek!” Rejtélyek Kennedy meggyilkolása körül Soha még nem hallgattak el világ­­történelmi eseményt olyan mérték­ben, mint Amerika nagy elnökének, John Fitzgerald Kennedynek meg­gyilkolását, légióként annak hátte­rét. „Minden szenzáció három napig tart” — mondja most a salzbergeri sajtó etika és egész meglepő módon marxista újságnak kell elmondania, hogy Kennedy meggyilkolását, az amerikai nagy nemzeti tragédiát, úgy intézik el a világlapok, nyomozó ha­tóságok, kongresszus, új elnök, mint­ha csak egy kutyát lőttek volna le a dallasi utcán. A világlapok első oldaláról leke­rült Jaqueline Kennedy fényképe és Salinger sajtófőnök nem mesél többé kedves apróságokat arról, hogy Ca­roline hogyan találta meg édesapja ágya alatt az elveszett kis nyulát. A világsajtó egyetlen szent felada­tot ismer ma: bebizonyítani, hogy Rubinstein Jakabot, akit — jó ma­gyaros y­nal Rubynak — becéznek hazafias amerikai felháborodás, sőt mint Az Ember írná — „humaniz­mus” vezette, midőn lelőtte az elnök „feltételezhető” gyilkosát, Lee Os­­waldot. Az igazi tettesek, a kommunisták f­elfedezése céljából a gázpedálra lé­pett a legcsalóbb amerikai őrület:­­ a pszychoanalízis, úgynevezett neves pszychoanalitikusok jönnek, hogy a kitűnő Rubinstein Jakabról bebizo­nyítsák, miszerint csupán hazafias felháborodó. Legrosszabb esetben fel­tűnési viszketegségben szenvedő úri­ember, akinek védelmét egy Hitler elöl kivándorolt fajilag üldözött Abt nevű ügyvéd, az amerikai kommu­nista perek hírhedt védője vállalta. Na és érdemes megkérdezni, hogy kik ezek a pszichoanalitikus táltosok, vajákosok, javasasszonyok és egyéb gémlábú sasok, csoda­lények, akik a villamosszékből ki akarják húzni Rubinstein Jakabot? Egyik a balti­morei egyetem főorvosa, akit per­sze csak véletlenül neveznek Guttma­­chernak és a másik — ugyebár is­mét csak véletlenség folytán — ne­veztetik Brombergnek. Valamennyi­en a Hitler elől elmenekült „negye­dik birodalom” fajilag üldözött ál­lampolgárai.­ ­ A nagy összeeseküvés szálait leg­feljebb csak az FBI nyomozgatja,­­ úgy ahogy tudja. A tömeg, az utca embere persze mit sem sejt ar­ról, hogy mi rejtőzik a háttérben, hogy az amerikai kommunizmus ba­­cillushordozói rettegnek most az ame­rikai nép bosszújától, mely félelme­tes lenne, ha gyilkosok arcélét meg­látná a nép. Nem lehet vitás, hogy a kommu­nista világ, vagy legalább is annak beavatottjai, előre tudtak Kennedy meggyilkolásáról. Véletlenségek elő­fordulhatnak ugyan a hírszolgálat­ban is, azonban nem egészen lehet véletlenség, hogy a világhódító veze­tés alatt álló budapesti rádió huszon­négy órával Kennedy elnök meggyil­kolása előtt a következő hírt közve­títette : „Amerikában újfajta játékkártya került forgalomba a Kennedy család képmásával. Az elnök képe az ászon díszeleg. Felesége természetesen a dáma, a család többi tagja a király és a bubi, meg a többiek. Köztársa­sági párti körökben természetesen azt terjes­ztik, hogy Kennedy nem sokáig lesz l­adú. November 22-én, tehát huszonnégy óra múlva a budapesti rádió a kö­vetkeze­ hírt adta közre: „John Kennedy az Egyesült Álla­mok elnöke, ma este nem sokkal 20 óra után merénylet áldozata lett.” Nagyon is jogos a gyanú, hogy a kommunisták előre tudták: Kennedy nem sokáig lesz l­adó. A világsajtó bizonyos lapjai nem szűnnek meg az Amerikát fenyegető jobboldali veszélyt emlegetni. Ezzel kapcsolatban sűrűn szerepel most a lapok hasábjain a World Union of Nationalsocialist neve. Ennek a szer­vezetnek vezetője a Hídfő hasábjain is többször említett George L. Rock­well, akiről különféle ellentétes in­formációk vannak a jobboldal körei­ben összegyűjtve. Ez egyszer azonban teljesen hihe­tőnek látszik a németországi Neue Weltschau amerikai értesülése, mely szerint Rockwell kijelentette: „az amerikai kormány pontosan ismeri a tetteseket, azonban jelenleg csak annyiban érdeklődik Kenenedy meg­gyilkolása iránt, hogy a tettesek ne­vét elhallgatja. Rockwell kijelentette azt is, hogy ezek az információk ren­delkezésére állanak az ő mozgalmá­nak is és a tettesek nevét adott pil­lanatban nyilvánosságra fogja hozni, hogy ezáltal megsemmisítő politikai vereséget mérjen Johnson elnök kor­mányára s a „háttérben álló erőkre”. Egyelőre nem lehet tudni, hogy Rockwell mit értett „háttérben álló erők” alatt. Azonban nagyon lehet­séges, ho­gy a kijelentés az amerikai szabadkőművesség és vele egy járó­­szalagon haladó kommunizmus és zsidóság ellen volt irányítva. Az ame­rikai nemzeti szocialisták és jobbol­daliak a dallasi lövések után meg­érezték, hogy a katolikus és nem szabadkőműves elnök, majd pedig a kommunista gyilkos, Lee Oswald meggyilkolásával nagyarányú irtó­hadjárat készül az ébredező Amerika ellen s ezzel párhuzamosan készül a totális kommunista-zsidó-néger hata­lomátvétel is. Kennedyt gyilkolták meg, de ezen keresztül, amidőn a kommunista gyilkosságot a jobbol­dalra akarták átkenni, ki akarták „nyírni” az összes amerikai nemzeti erőket. Dante Lexicon, 6 kötet $ 85— Nemesi családok, 10 kötet $ 100.— Mese a rókákról és egyéb történetek $ 1.— Bábeltől Pannóniáig (2 tanulmány) $ 1.— Kapható a Hídfő londoni címén. 1964 január 10.

Next