Hídfő, 1970 (23. évfolyam, 560-583. szám)

1970-02-25 / 563. szám

Görögországon a sor Megírta a Hídfő, hogy a külön­böző nemzetközi sportegyesületek szovjetorosz és svéd javaslatra ki­zárják —­ sőt a DC mérkőzésekből már ki is zárták —­ a Délafrikai Unió és Rhodézia játékosait. Az indokolás szerint az ott uralkodó diktatórikus állapotok nem egyez­tethetők össze a szabad sportszel­lemmel. Nem úgy mint például a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, meg a többi csatlós államban, ahol olyan szabadság uralkodik, mint Arany János híres költeményében, a Walesi bárdokban. Igaz ugyan, hogy Edward király, angol király máglyára küldte a neki nem tetsző dalt éneklő welszi kobzosokat, míg a Szovjetunió megelégszik­­­ Szi­bériával is. Az is demokratikus do­log, hogy Prágában Moszkva hely­tartója, Husak, kirúgotta állásából és a sportolástól is eltiltotta Záto­pek világrekordért, mert nem bo­rult a tankos és géppisztolyos orosz felszabadítók nyakába. Miután az előbb említett két afrikai államot kiakolbólították a sportolók közös­ségéből, most Görögország került a terítékre. A New York Timestól a Budapesten megjelenő Népszaváig egy kórust üvölt a demokratikus sajtó a görög elnyomásról, a görög börtönökről, a véreskezű obrista kormányról, amely rettegésben tart­ja a klasszikus Görögország népét. Azt azonban mélyen elhallgatják, hogy ha nem sikerül 1967-ben az obristák puccsa, akkor sikerült vol­na az a másik puccs, ami hasonló lett volna Fidel Castro kubai pucs­­csához. Mert hát hajh, Fidel Cast­­rót is ajnározták és megtették dél­­amerika fődemokratájának, míg azután hamarosan kiderült, hogy erősen moszkvai szelek hajtották a szakállas néptribun hajóját. De hát ez nem érdekelte sem a New York Times salzbergereit, sem azon többi meglódult világlapot, amelyek kí­­gyót-békát kiabálnak Francóra, Sa­­lazárra, az athéni obristákra és mindazon többi államok vezetőire, ahol nem a népi demokráciának ál­cázott kommunizmus útját járják. A még mindig fennálló szovjet bör­tönökről, kényszermunkatáborokról sort sem írnak ezek a vörös szállás­­csinálók, de ha Görögországban le­tartóztatnak egy megkergült, vörös zászlóval hadonászó fiatalembert, akkor harsog és felháborodik a bal­oldali széplélek és azonnali akciókat követel a nagy népelnyomás el­len. Ezzel szemben az amerikai (USA) International Management Consultants Ltd. a következőket írta Görögországról szóló jelentésé­ben: „Különböző politikai felfogást val­ló személyiségek egyoldalú beállí­tottságával szemben kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Görög­ország jelenlegi gazdasági viszonyai kielégítőek.” Az appendixben megállapítja a jelentés, hogy a görög pénzegység, Tábornokk­itis a Szovjetben írta: Ostor Péter 1969-ben a vörös hadsereg súlyos veszteséget szenvedett. Míg évente általában 3­1 tábornoka halt m­eg, addig 1969-ben nem kevesebb, mint 65. Ezek között a Szovjetunió első marsallja Woroschilov, az egyetlen zsidó tábornok Krejser, a kémezredes Penkowszky ezredes nagybátyja, W. A. Penkowszki hadseregtábornok, stb. A hirtelen elhalálozottak között vannak kerületi parancsnokok, titkos­­szolgálati emberek, de admirálisok és tengeri haderőhöz tartozó tisztek is. E nagy tábornokhalálozás arra enged következtetni, hogy a Szovjet­ben minden valószínűség szerint nagyobb összeesküvés volt folyamatban a ZK ellen. Úgy látszik a szovjet módszerek változtak Sztálin óta, amikor is az ilyen összeesküvők, a nagy nyilvánosság előtt bevallották és szánták-bán­­ták bűneiket, mielőtt a bitóra, vagy vesztőhelyre kerültek. Ma hirtelen tragikussággal elhunynak. Csak a szokásos nagy államtemetések marad­nak meg. Minden valószínűség szerint ezek a tábornokok le akarták rohanni Kínát és legalább a keleti területeken rendet teremteni, mert ha a Szov­jet legyőzné Kínát, úgy nyomás alá helyezhetné az egész nyugati világot. Természetesen ez csak feltevés, mert a Kína elleni támadás elmaradt s csak a tábornokok haltak meg csendesen s kevésbé csendesen. Minden­esetre érdemes egy kis eszmefuttatást tennünk ebben az ügyben. Tételezzük fel, hogy ezek a kimúlt tábornokok, ahhoz a tömbhöz tar­toztak, akik azt hangoztatták a Szovjetben, hogy a cél: a neoszlávizmus keretein belül egy Szovjet világhatalom kiépítése, azaz a vörös cárizmus. Ebben a nagy és dicsőséges párt — ahogyan azt a tábornokok körében megállapították — csak eszköz részükre, mely belsőleg biztonságot ad és külsőleg segít a nyugati világot úgy erkölcsileg, mint szellemileg alá­aknázni. Úgy látszik, hogy mindenfajta Leninizmus, Marxizmus és egyéb izmus mellett is a végcél: szláv világuralom a vörös cárok uralma alatt. A régi iskolás tankönyvekben is tanították még annak idején, amikor a fiatalságnak kevés ideje volt az utcára menni villamosokat borítgatni, hanem több a fejét tudománnyal megtölteni, hogy az oroszok célja min­dig a Földközi tengerre való kijutás volt, valamint az Indiai óceán és a Csendes óceán, vagy ahogyan ma nevezik a Pacifikra kijutni, azaz a világtengerekre. Ma a Szovjetnek tengeri bázisai vannak Egyiptomban, Szíriában, Lí­biában, Algériában és Marokkóban. Ezenkívül „javítóműhelyei“ vannak megfelelő „szerelőkkel“ Máltán, Ciprus szigetén. Kréta meghódítása is csak idő kérdése. A nevezett országok már most figyelemreméltó tengeri flottával rendelkeznek, többek között oly hajókkal is, melyek rakétaki­lövésre is alkalmasak. A Szovjetunió politikája a maga rafináltságával mindent elkövet, hogy pillanatnyilag legalább a nyugati frontot biztosítsa hátában. Mert a Szov­jet jól tudja, hogy mit jelent a kettős front, ami egy katonailag sokkal magasabban álló nemzetet is térdre kényszerített, mint például Német­országot a második világháborúban. S azzal is tisztában van, hogy egy esetleges háború esetén, melyben esetleg Japán is résztvenne, az ameri­kaiak fegyverszállítmányokkal segítenék Kínát vagy a japánokat. S hogy ez ismét mit jelent, azt a Szovjet nagyon jól tudja, hiszen az előbb emlí­tett nagyhatalmak segítségének köszönhette, hogy a német hadsereg fe- 7 HUNGARIAN WEEK A NEMZET. AZ OTTHON IS A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP 563. SZÁM XXIII. ÉVFOLYAM LONDON, 1970 FEBRUÁR 25.

Next