Hídfő, 1974 (27. évfolyam, 656-679. szám)

1974-01-01 / 656-657. szám

4. oldal HÍDFŐ Szégyenteljes írás a nagy erdélyi íróról Kós Károlyról Kós Károly, a nagy erdélyi író nemrégiben töltöte be 90. születése napját, mely alkalomból a buda­pesti lapok is megemlékeztek mun­kásságáról. Bár ne tették volna ... Kós Károly, Tamási Áron és Nyírő József mellett az erdélyi magyar irodalom legmarkánsabb egyénisége, kinek minden szívdobbanása és min­den írása Erdély sorsáért aggódott. Mint építész kezdte pályafutását és fiatal korában Thorockay Wie­­ganddal és Zrumecky Edével együtt felmérték az erdélyi népművészetet és a tipikusan erdélyi építkezési stí­lust. Amit Bartók és Kodály a ze­nében — azt tették ők hárman az erdélyi népművészet terén. Később — már érett férfi korában felcse­rélte a körzőt és a rajzasztalt a tollal, s egymásután jelentek meg könyvei. Már első könyve a Varjú nemzetség országos nevet szerzett számára, de igazi sikert az első magyar királyról szóló markáns re­génye jelentett: Az Országépítő. 1936-ban Budapesten előadták Bu­dai Nagy Antal című történelmi drámáját, melyben az erdélyi szé­kely parasztvezér drámáját írta meg. Működéséről a Budapesten megjelent Irodalmi Lexikon többek között a következőket írja: .. fő­ként a székely népművészetet ku­tatta és dolgozta fel. Ennek elvére, formanyelvére alapította saját mű­vészi felfogását... Sokoldalú adott­ságával és törekvéseinek emelkedett szellemével jellegzetesen erdélyi.. Még a kommunista irodalmi kri­tikusok is elismerik Kós Károly er­­délyiségét, s nagyon furcsa felfo­gásra vallana, ha ezt tőle és élete munkásságától valaki megvonná. De megvonják és tagadják , amint azt a nagy író 90. születésnapján írott budapesti méltatások mérik és cse­lekszik. A budapesti Népszava 1973. de­cember 16-i számában Czine Mihály oldalas cikkben méltatja Kós mun­kásságát és többek között a követ­kezőket írja: „Első regényében a Varjú nemzet­ségben a kalotaszegi világot írja meg Kós Károly: a hegyeket, a völgyeket, az életért tusakodó em­lékekkel és magát a maga kettős építkezését: a sztánai fészekrakást és a romániai magyar nemzetiségi berendezkedés eposzát... Később létrehozta az Erdélyi Szépmíves Céhet, a könyvkiadót, hogy a ro­mániai magyar írók könyvei bőveb­ben jelenhessenek meg ...” Szó sincs Erdélyről, s a Népszava átértékelő irodalomkritikusa úgy ír mintha Erdély mindég is Romániá­hoz tartozott volna, ahol csak ma­gyar kisebbség élt. És mit ír Ruffy Péter a Magyar Nemzet című lapban Még különösebben ír Kosról Ruffy Péter a Magyar Nemzet irodalmi kritikusa. Az összhang annyira egy síkon mozog, ami valószínűvé teszi, hogy íróink felsőbb utasításra han­golódnak össze bizonyos kérdések­ben. Erdélyről, mint olyanról, k­inok valószínűleg nem szabad. Í­gy kell beállítani a dolgokat, mintha Er­dély mindég szerves része lett vol­na Romániának — nehogy sértsük a román érzékenységet. De várjon ■—­ kérdezzük­­—­ mi történne azzal a román íróval vagy irodalomkri­­tikusal, aki például a románság nemzeti költőjének Mihail Emi­­nescunak írásait olyképpen magya­rázná, hogy Erdély több mint ezer éven át a magyar Szent Korona szerves része volt — még akkor is amikor mint önnálló erdélyi fejede­lemség szerepelt a történelemben. Ruffy P­éter ugyanis az alábiakat írja: „Kós Károly életműve (hm..., a szerk.) egy kiáltvány, az első fel­­ocsudás, a valóság tudomásulvétele, az 1920-as Kiáltó szó, amelyben summázza, hogy három nép, romá­nok, magyarok, szászok évszázados szülőföldje, Erdély, Románia, Ro­mániához tartozik és keresi a ma­gyar nemzetiség helyét.. Ez már nemcsak irodalmi, de tör­ténelmi hamisítás, sőt hazugság is. Ugyanis ama bizonyos erdélyi or­szággyűlésen a Ruffy által emlí­tett „három nép” nem románok, magyarok és szászok, hanem: Ma­gyarok, székelyek és szászok vol­tak. A török hódoltság alatt beszivár­gott románság Erdély múltjában úgyszólván semminéven nevezendő szerepet nem játszott, s először a véres Hóra-Kloska féle lázadás ide­jén hallattak magukról, mikor a he­gyekből leözönlő román pakulárok végiggyilkolták az útjukba kerülő székely és magyar falvak lakos­ságát. A Kós Károlyról szóló budapesti megemlékezések a mai magyar po­litika mélypontját jelentik. KÖNYVEK Magyar Királyi Csendőrség (Kiadó: MKCsBK — Hungarian Veterans — P. S. Box 335 Stobb­oke, Ort. Canada. Vászonkötés színes címlappal, 430 oldal, 270 képpel. Összeállította és szerkesztette: v. Kövendy Károly, 1973. — Ára az összeg előzetes beküldése ellenében 12.— USA-dollár.) Két éves megfeszített munka után megjelent a „Magyar Királyi Csen­­dőrség” című könyv 435 oldalon, 270 képpel, bordó vászonkötésben, arany nyomással, színes borítólap­pal, díszkiadásban, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc verdi. úr értékes előszavával, a kiadó indokolásával örök emlék és a magyar történe­lem számára írott 100 igaz és meg­történt cikkel. A könyv bemutatja a csendőrt békében, háborúban és az emigrá­cióban. Hősi Halottainak és mártír­halált halt Csendőr Bajtársaink em­lékét szolgáljuk vele és a valódi, igaz magyar történelmet, ahogy az események történtek, ahogy mi lát­tuk a mi csendőrszemünkkel. Az igazi csendőr és hősi magyar szel­lem sugárzik a könyv minden sza­vából. A könyvet a clevelandi Árpád Akadémia történelmi és irodalmi osztálya 1973. november 24-én Ár­pád Aranyéremmel tüntette ki. A vastag díszkiadású könyvet ki­küldjük minden Bajtársunknak és Barátunknak azzal a kéréssel, hogy tartsák meg, olvassák el, csinálja­nak a könyvnek propagandát és ren­deljenek újabb példányokat gyerme­keink, honvéd Bajtársaink és sza­badságharcos Hőseink számára, hadd ismerje meg minden igaz magyar a valódi csendőr igazságot. Ezzel szolgáljuk legjobban a sárbatiport kakastollat! A Hídfőben mindig azt olvassa, amit mások elhallgatnak! SZITNYAI ZOLTÁN megkapóan szép kisregénye, a VIKTÓRIA október második felében hagy­ja el a sajtót. A 80 oldalas kisregény ára fűzve 8,5 DM vagy annak megfelelő­ valuta. Megrendelhető a Hídfő összes levelezési címén valamint a Mikes Kelemen Kiadóvállalatnál. 8 München 2, Landwehrstr. 65 1974 január hó

Next