Hídfő, 1974 (27. évfolyam, 656-679. szám)
1974-01-01 / 656-657. szám
4. oldal HÍDFŐ Szégyenteljes írás a nagy erdélyi íróról Kós Károlyról Kós Károly, a nagy erdélyi író nemrégiben töltöte be 90. születése napját, mely alkalomból a budapesti lapok is megemlékeztek munkásságáról. Bár ne tették volna ... Kós Károly, Tamási Áron és Nyírő József mellett az erdélyi magyar irodalom legmarkánsabb egyénisége, kinek minden szívdobbanása és minden írása Erdély sorsáért aggódott. Mint építész kezdte pályafutását és fiatal korában Thorockay Wieganddal és Zrumecky Edével együtt felmérték az erdélyi népművészetet és a tipikusan erdélyi építkezési stílust. Amit Bartók és Kodály a zenében — azt tették ők hárman az erdélyi népművészet terén. Később — már érett férfi korában felcserélte a körzőt és a rajzasztalt a tollal, s egymásután jelentek meg könyvei. Már első könyve a Varjú nemzetség országos nevet szerzett számára, de igazi sikert az első magyar királyról szóló markáns regénye jelentett: Az Országépítő. 1936-ban Budapesten előadták Budai Nagy Antal című történelmi drámáját, melyben az erdélyi székely parasztvezér drámáját írta meg. Működéséről a Budapesten megjelent Irodalmi Lexikon többek között a következőket írja: .. főként a székely népművészetet kutatta és dolgozta fel. Ennek elvére, formanyelvére alapította saját művészi felfogását... Sokoldalú adottságával és törekvéseinek emelkedett szellemével jellegzetesen erdélyi.. Még a kommunista irodalmi kritikusok is elismerik Kós Károly erdélyiségét, s nagyon furcsa felfogásra vallana, ha ezt tőle és élete munkásságától valaki megvonná. De megvonják és tagadják , amint azt a nagy író 90. születésnapján írott budapesti méltatások mérik és cselekszik. A budapesti Népszava 1973. december 16-i számában Czine Mihály oldalas cikkben méltatja Kós munkásságát és többek között a következőket írja: „Első regényében a Varjú nemzetségben a kalotaszegi világot írja meg Kós Károly: a hegyeket, a völgyeket, az életért tusakodó emlékekkel és magát a maga kettős építkezését: a sztánai fészekrakást és a romániai magyar nemzetiségi berendezkedés eposzát... Később létrehozta az Erdélyi Szépmíves Céhet, a könyvkiadót, hogy a romániai magyar írók könyvei bővebben jelenhessenek meg ...” Szó sincs Erdélyről, s a Népszava átértékelő irodalomkritikusa úgy ír mintha Erdély mindég is Romániához tartozott volna, ahol csak magyar kisebbség élt. És mit ír Ruffy Péter a Magyar Nemzet című lapban Még különösebben ír Kosról Ruffy Péter a Magyar Nemzet irodalmi kritikusa. Az összhang annyira egy síkon mozog, ami valószínűvé teszi, hogy íróink felsőbb utasításra hangolódnak össze bizonyos kérdésekben. Erdélyről, mint olyanról, kinok valószínűleg nem szabad. Így kell beállítani a dolgokat, mintha Erdély mindég szerves része lett volna Romániának — nehogy sértsük a román érzékenységet. De várjon ■— kérdezzük— mi történne azzal a román íróval vagy irodalomkritikusal, aki például a románság nemzeti költőjének Mihail Eminescunak írásait olyképpen magyarázná, hogy Erdély több mint ezer éven át a magyar Szent Korona szerves része volt — még akkor is amikor mint önnálló erdélyi fejedelemség szerepelt a történelemben. Ruffy Péter ugyanis az alábiakat írja: „Kós Károly életműve (hm..., a szerk.) egy kiáltvány, az első felocsudás, a valóság tudomásulvétele, az 1920-as Kiáltó szó, amelyben summázza, hogy három nép, románok, magyarok, szászok évszázados szülőföldje, Erdély, Románia, Romániához tartozik és keresi a magyar nemzetiség helyét.. Ez már nemcsak irodalmi, de történelmi hamisítás, sőt hazugság is. Ugyanis ama bizonyos erdélyi országgyűlésen a Ruffy által említett „három nép” nem románok, magyarok és szászok, hanem: Magyarok, székelyek és szászok voltak. A török hódoltság alatt beszivárgott románság Erdély múltjában úgyszólván semminéven nevezendő szerepet nem játszott, s először a véres Hóra-Kloska féle lázadás idején hallattak magukról, mikor a hegyekből leözönlő román pakulárok végiggyilkolták az útjukba kerülő székely és magyar falvak lakosságát. A Kós Károlyról szóló budapesti megemlékezések a mai magyar politika mélypontját jelentik. KÖNYVEK Magyar Királyi Csendőrség (Kiadó: MKCsBK — Hungarian Veterans — P. S. Box 335 Stobboke, Ort. Canada. Vászonkötés színes címlappal, 430 oldal, 270 képpel. Összeállította és szerkesztette: v. Kövendy Károly, 1973. — Ára az összeg előzetes beküldése ellenében 12.— USA-dollár.) Két éves megfeszített munka után megjelent a „Magyar Királyi Csendőrség” című könyv 435 oldalon, 270 képpel, bordó vászonkötésben, arany nyomással, színes borítólappal, díszkiadásban, vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc verdi. úr értékes előszavával, a kiadó indokolásával örök emlék és a magyar történelem számára írott 100 igaz és megtörtént cikkel. A könyv bemutatja a csendőrt békében, háborúban és az emigrációban. Hősi Halottainak és mártírhalált halt Csendőr Bajtársaink emlékét szolgáljuk vele és a valódi, igaz magyar történelmet, ahogy az események történtek, ahogy mi láttuk a mi csendőrszemünkkel. Az igazi csendőr és hősi magyar szellem sugárzik a könyv minden szavából. A könyvet a clevelandi Árpád Akadémia történelmi és irodalmi osztálya 1973. november 24-én Árpád Aranyéremmel tüntette ki. A vastag díszkiadású könyvet kiküldjük minden Bajtársunknak és Barátunknak azzal a kéréssel, hogy tartsák meg, olvassák el, csináljanak a könyvnek propagandát és rendeljenek újabb példányokat gyermekeink, honvéd Bajtársaink és szabadságharcos Hőseink számára, hadd ismerje meg minden igaz magyar a valódi csendőr igazságot. Ezzel szolgáljuk legjobban a sárbatiport kakastollat! A Hídfőben mindig azt olvassa, amit mások elhallgatnak! SZITNYAI ZOLTÁN megkapóan szép kisregénye, a VIKTÓRIA október második felében hagyja el a sajtót. A 80 oldalas kisregény ára fűzve 8,5 DM vagy annak megfelelő valuta. Megrendelhető a Hídfő összes levelezési címén valamint a Mikes Kelemen Kiadóvállalatnál. 8 München 2, Landwehrstr. 65 1974 január hó