Hídfő, 1975 (28. évfolyam, 680-703. szám)
1975-01-01 / 680-681. szám
1975 január hó HÍDFŐ 1974 - ami volt — 1975 ? Az 1975-ös új esztendő súlyos örökséggel indul. 1974 a megoldatlan politikai-, gazdasági- és társadalmi problémák egész özönét hagyta maga után. Szűkre kerekedett világunkban kríziseket és válságokat nem lehet elszigetelni egymástól. Afrikát éppen úgy érintik az európai dolgok, mint akár Amerikát vagy bámely más táját a világnak. Szilveszter éjszakáján még a béke csalóka képét hazudva röpködtek a rakéták, még égtek a karácsonyfák gyertyácskái, de valahogyan mintha mindezen fény és ünnep nem tudta volna eloszlatni a telkekről az 1975. év előjeleit. Európa nem tudott magára találni az elmúlt esztendőben. Az angliai választásokon uralomra jutott munkáspárt ha határozottan nem is, de mégis erősen megkontrázta az előző konzervatív párt azon határozatát, hogy Anglia is tagja legyen az EWG-nek — az Európai Gazdasági Közösségnek. Angliában sztrájk sztrájkot követett és az elveszett munkaórák súlyos válságba sodorták nemcsak a brit világirodalmat, de magát az egész angol Commonwealth mindjobban lazuló szövetségét is. Franciaországban Pompidou halála után a polgári irányt képviselő Giscard d’Estaing csak hajszállal győzött a kommunisták vezetése alatt álló baloldali népfronttömörülés ellen. A baloldal, a választások alatt azzal fenyegetőzött, hogy ha nem az ő jelöltje, a kommunistákkal paktáló Miterand lesz De Gaulle utóda, akkor mindent elkövet, hogy az új elnök terveit keresztülhúzza. Be is váltották ígéretüket! A majd hat hétig tartó francia postássztrájk teljesen megbénította az ország gazdasági vérkeringését, s úgy látszik, hogy ezen taktikájukat ebben az esztendőben is folytatják a kommunista és szélsőbaloldali vezetés alatt álló szakszervezetek. Németországban április 24-én letartóztatták az akkor még kancellár Willy Brandt bizalmasát, akiről kiderült, hogy Kelet-Németországból küldték Willy Brandt mellé. Günter Guillaume közönséges kém volt és szabad betekintése volt a kancellári iroda titkos irataiba. Az ügyet próbálták eltussolni, mert Guillaume azzal fenyegetőzött, hogy ha kiszélesítik a botrányt, akkor nemcsak Willy Brandt politikájáról, hanem annak gyanús hátterű nőügyeiről is lesz egy-két mondanivalója. A Szociáldemokrata Párt főtitkára és a Szövetségi Németország kancellárja ezek után nem tehetett mást, mint hogy egy rövid televízió-beszéd után, lemondott. Valahogyan Rostand-dal együtt mondhatjuk: Párizsban szebb volt a keresztelő, mint Bécsben a temetés... Három esztendő előtt úgy jött, mint aki új színt és új gondolatokat hoz magával. Kétségtelen, hogy Willy Brandt óriási karriert futott be annak ellenére, hogy bizonytalan származású, törvénytelen gyermek volt, aki ifjúkorában a Német Kommunista Pártban kezdte működését, majd Norvégiába szökött, ahol norvég állampolgár lett és a háború végén mint norvég hadnagy tért vissza Németországba. Legfontosabb feladatának a szovjet uralom alatt álló Keletnémetországgal való megbékélést tekintette. Szerződéseket írt alá és mint kancellár többízben kijelentette, hogy felszámolta az adenaueri örökséget és megteremtette a békét a két Németország között. Brandt bár ifjúkorában kommunista volt, mégsem ismerte a kommunistákat, akik minden szerződést csak addig tartanak be, amíg az előnyt jelent számukra. Kelet-Németország nem sokkal a szerződés megkötése után anyagi követelésekkel lépett fel. Esze ágában sem volt lebontani a Berlint kettészelő betonfalat még kevésbé, hogy megszüntessék a 700 kilométeres német határon végighúzódó aknazárat. Az év utolsó napjaiban a nyugatnémet kormány keletberlini megbízottja, Gauss odanyilatkozott, hogy a két Németország közötti viszony elérte mélypontját és semmiféle kilátás sincs, hogy a Brandttal megkötött szerződés pontjai valóra váljanak. Súlyos belső tehertételt jelentett az elmúlt esztendőben a német anarchisták szerepe. A letartóztatott Baader-Meinhof banda tagjai éhségsztrájkot kezdtek, s az illetékes német hatóságok újabb terrorcselekmények hatása alatt a rendőrgyilkos, bankrabló szervezetet úgy kezelik, mint lojális politikai ellenfeleket. A volt német államelnök — Heinemann, levelet írt a banda női vezetőjének, mint valami jó nagyapa szólott hozzá. A társaságot meglátogatta a francia kommunista filozófus Sartre is, mely látogatásának célja a rendőrgyilkos társaság szalonképessé tétele volt. Mindezek ellenére megkezdődött Németországban a tömegek jobbratolódása — ill. kiábrándulása abból a hamisan értelmezett demokráciából, amely a szabadság — testvériség nevében minden baloldali gaztettre magyarázatot és megbocsájtást talált. Amíg a politológusok és pszichológusok százai újságoldalakon magyarázzák az anarchista gyilkosok ártatlanságát, addig mindössze pár sort írnak — többek között arról, hogy a banda még szabadlábon lévő tagjai Frankfurtban lelőtték az ottani bíróság elnökét. Az 1975-ös év másik nagy problémája — az esetleg bekövetkezendő energiakrízis réme. Ma még telve vannak az olajtartályok, gőzerővel dolgoznak a szénbányák, de egy újabb arab-izraeli háború esetén az olajsejkek máról holnapra lezárhatják az olajcsapokat — ami nemcsak Európára nézve — de az Egyesült Államok iparára is végzetes következményekkel járhat. A harmadik súlyos probléma az olajkrízis következtében előállott munkanélküliség. Egyedül Németországban mintegy egymillió főre szaporodott a munkanélküliek száma. Hasonló a helyzet Franciaországban, Angliában , de főleg Olaszországban, ahol a marxista szakszervezetek sztrájkot sztrájk után rendeznek, hogy az így előállott gazdasági válság az olasz kommunista párt útját egyengesse. Kormány kormányt követ. A háború befejezése óta Olaszországban eddig négy tucat kormány váltogatta egymást. Görögországban és Portugáliában megszületett a demokrácia. A szabadkőműves világsajtó két kézzel tapsolt a görög rendszerváltozásnak — pontosan úgy mint annak idején Fidel Castrónak. Megengedték a kommunista párt működését és a világ minden részéből hazatérhettek a „hazafiak”. A kikötőkben ökölbeszorított kézzel üdvözölték az öszszesereglett tömeget és az Internationalét énekelék. Athénben egyenlőre még a mérsékelt Karamal is az úr, de kérdés meddig bírja az iramot a Moszkvából támogatott EP-vel. Portugália tovább ment egy lépéssel. Pár hónapi uralom után elzavarták a portugál gyarmatokat feladó Spinola tábornokot és ugyancsak rehabilitálták az addig betiltott kommunista pártot. Londoni hírek szerint Moszkva eddig 120 millió dollárt küldött a portugál testvérpártnak. Ez pedig Liszabonban igen sokat jelent , s Moszkva nem könynyen dob ki az ablakon ennyi pénzt. A mai portugál helyzet mélységeit a legközelebbi választás fogja megmutatni. Ha a választások után megalakuló kormányba a kommunistákat is beveszik , akkor Moszkva ismét lépett egyet a Földközi tenger felé ... Közel-Kelet A Földközi tenger körül élő országok az elmúlt ezredévek során krí 3 ádal