Hídfő, 1984 (37. évfolyam, 897-920. szám)

1984-01-01 / 897-898. szám

2. oldal BÁNHIDAI ANDRÁS: Tallózás a külpolitikában Az ENSZ közgyűlése úgy dön­tött, hogy vissza kell juttatni az ókori műmlékeket azoknak az ál­lamoknak, ahonnan eredetileg származtak. A szavazás alkalmá­val több ország — közöttük Ang­lia is — és kimondatták, hogy a világszervezet közgyűlésének ha­tározatai nem kötelezik a tagor­szágokat, csupán ajánlás jelle­gűek.­ ­ A most befejeződött nyugatné­met—francia csúcstalálkozón mind a két fél a Szovjetuniót igyekezett felelőssé tenni a genfi tárgyalások kudarcáért. A megbeszélések utá­ni sajtóértekezleten Kohl kancel­lár azt állította, hogy Andropov nyilatkozata a Szovjetunió kizáró­lagos felelősségét bizonyítja. Beje­lentették, hogy jelenleg egyik or­szág sem készül kezdeményezés­re az európai középhatótávolságú rakéták ügyében. Mind a ketten szükségesnek mondották a nyuga­ti rakétatelpítés szükségességét s sürgették a szovjetet a megbeszé­lések folytatására. A nyugatnémet hírügynökség jelentette és az amerikai külügy­minisztérium is megerősítette, hogy a mutlangeni amerikai tá­maszpontra megérkeztek a Per­­shing-rakéták első elemei. Ezeket Ramsteinből irányították a bá­zisra és közölték, hogy a további küldemények menetrend szerint érkeznek és hogy az év végére már bevetésre készen legyenek. A szállítmány rendkívüli bizton­sági intézkedések közepette érke­zett a támaszpontra. A mutlangeni támaszpont közelében többszáz fiatal tüntetett a rakéták ellen. A felvonulók összecsaptak az elle­nük kivezényelt rendőrséggel és megpróbálták megakadályozni a járművek bejutását a bázisra. A rendőrség jelentése szerint a tün­tetők közül senkit sem tartóztat­tak le. A török emigránsok közölték a német hatóságokkal, hogy Bonn­ban ők robbantották fel a Krupp Művek irodáit. A merénylet nem járt különösebben súlyos követ­­ményekkel, viszont semmivel sem látszik értelmetlenebbnek, mint a mostanában oly gyakran történő többi eset. Az emigrációban élő tö­rökök — saját bevallásuk szerint — azért helyeztek el pokolgépet a nyugatnémet nagyvállalat irodá­jában, hogy ily módon tiltakozza­nak a törökországi választások el­len. Görögország ismételten megerő­sítette, hogy mindaddig nem tár­gyal közvetlenül Törökországgal, amíg Cipruson tartózkodnak a tö­rök megszálló csapatok. Az athéni kormány így elutasította azt az angol javaslatot, mely a ciprusi kérdést három ország: Nagybri­­tannia, Görögország és Törökor­szág részvételével vitassák meg.­­ Athénben már korábban közölték, hogy csak párhuzamos görög-brit, illetve török-brit megbeszélések­re hajlandók.­ ­ Az izraeli kormányfő semmiféle engedményre nem hajlandó sem a ciszj­or­dániai telepítések, sem pe­dig a libanoni válság ügyében. Shamir amerikai látogatásának előestéjén nyilatkozott erről és ki­jelentette, hogy a telepítések ügye egyáltalán nem szerepel washing­toni tárgyalásai napirendjén. Mint mondotta, megítélése szerint Izrael már éppen elég engedményt tett azzal, hogy beleegyezett Liba­nonban állomásozó csapatainak kivonásába. Az izraeli kormányfő Arens hadügyminiszterrel együtt utazott az Egyesült Államokba és a kiszivárgott hírek szerint az Iz­raelnek folyósított amerikai gaz­dasági segélyért cserébe azt szeret­nék, ha Tel Aviv támogatná az úgynevezett Reagen-tervet. Ehhez a ciszj­ordániai telepítések leállítá­sa is hozzátartozna. További 3000 palesztint hajlan­dó Izrael szabadon bocsátani, ha az Arafat ellen harcoló palesztin erők elengedik a fogságukban le­vő izraeli katonákat. Szóvivőjük kijelentette, hogy még két vagy három katonájuk van palesztin fogságban. Eddig már mintegy öt­ezer palesztint és libanonit en­gedtek el cserébe 6 izraeliért. A szabadon bocsátott palesztinok kö­zül ezerszázat Algériába küldtek. Az izraeli hadügyminiszter a fo­golycsere után kijelentette, hogy az ügynek nincs politikai jelentő­sége. Az egyiptomi külügyminiszté­rium közölte, hogy kész gondos­kodni a szabadon engedett palesz­tin sebesültekről. Eddig négy ton­na gyógyszert és kötszert indítot­­­tnak hajón az északlibanoni Tri­poli térségébe, ahol Arafat hívei állomásoznak. Az északlibanoni Tripoliban is­mét heves harcok folynak az egy­mással szembenálló palesztin cso­portok között. Az összecsapások­ban tüzérséget és rakétákat is be­vetettek. Jelentések szerint az ed­digi harcokban tíz ember meghalt és legalább negyvenen megsebe­sültek. A palesztin hírügynökség közlése szerint az Eli-Fatah láza­dói átfogó támadást indítottak az Arafathoz hű egységek ellen. A jelentés arról is beszámol, hogy a felkelőket szíriai és líbiai csapa­tok támogatják. A legsúlyosabb összecsapások a két palesztin me­nekült­tábor körül folynak az északlibanoni Tripoliban. Teheránban bejelentették, hogy kiújultak a harcok az iráni iraki határvidéken, mert az iráni csa­patok újabb offenzívát indítottak a szomszédos ország ellen. A mos­tani akció célja, hogy elfoglalják az egyik határváros melletti ma­gaslatokat és hogy elvágják az iraki csapatok utánpótlási vona­lát. Az iráni hadvezetés szerint az utóbbi két héten mintegy hétszáz négyzetkilométer iraki területet foglaltak el Irak egyik legnagyobb olaj­feldolgozó központjától kelet­re. Teheránban közölték azt is, hogy újabb nagyszabású offenzí­vát kezdenek. Irak arról számolt be, hogy csapatai mindent meg­tesznek az offenzíva visszaveré­sére.­ ­ Londonban pár napig nem je­lentek meg a napilapok, mert a legnagyobb nyomdász szakszer­vezet tagjai ugyanis sztrájkolni kezdtek tiltakozásul amiatt, hogy a bíróság többször pénzbüntetés­re ítélte őket azzal az indokolás­sal, hogy tagjai törvényellenes ak­ciókban vettek részt. HÍDFŐ 1984 január

Next