Hídfő, 1984 (37. évfolyam, 897-920. szám)
1984-01-01 / 897-898. szám
2. oldal BÁNHIDAI ANDRÁS: Tallózás a külpolitikában Az ENSZ közgyűlése úgy döntött, hogy vissza kell juttatni az ókori műmlékeket azoknak az államoknak, ahonnan eredetileg származtak. A szavazás alkalmával több ország — közöttük Anglia is — és kimondatták, hogy a világszervezet közgyűlésének határozatai nem kötelezik a tagországokat, csupán ajánlás jellegűek. A most befejeződött nyugatnémet—francia csúcstalálkozón mind a két fél a Szovjetuniót igyekezett felelőssé tenni a genfi tárgyalások kudarcáért. A megbeszélések utáni sajtóértekezleten Kohl kancellár azt állította, hogy Andropov nyilatkozata a Szovjetunió kizárólagos felelősségét bizonyítja. Bejelentették, hogy jelenleg egyik ország sem készül kezdeményezésre az európai középhatótávolságú rakéták ügyében. Mind a ketten szükségesnek mondották a nyugati rakétatelpítés szükségességét s sürgették a szovjetet a megbeszélések folytatására. A nyugatnémet hírügynökség jelentette és az amerikai külügyminisztérium is megerősítette, hogy a mutlangeni amerikai támaszpontra megérkeztek a Pershing-rakéták első elemei. Ezeket Ramsteinből irányították a bázisra és közölték, hogy a további küldemények menetrend szerint érkeznek és hogy az év végére már bevetésre készen legyenek. A szállítmány rendkívüli biztonsági intézkedések közepette érkezett a támaszpontra. A mutlangeni támaszpont közelében többszáz fiatal tüntetett a rakéták ellen. A felvonulók összecsaptak az ellenük kivezényelt rendőrséggel és megpróbálták megakadályozni a járművek bejutását a bázisra. A rendőrség jelentése szerint a tüntetők közül senkit sem tartóztattak le. A török emigránsok közölték a német hatóságokkal, hogy Bonnban ők robbantották fel a Krupp Művek irodáit. A merénylet nem járt különösebben súlyos követményekkel, viszont semmivel sem látszik értelmetlenebbnek, mint a mostanában oly gyakran történő többi eset. Az emigrációban élő törökök — saját bevallásuk szerint — azért helyeztek el pokolgépet a nyugatnémet nagyvállalat irodájában, hogy ily módon tiltakozzanak a törökországi választások ellen. Görögország ismételten megerősítette, hogy mindaddig nem tárgyal közvetlenül Törökországgal, amíg Cipruson tartózkodnak a török megszálló csapatok. Az athéni kormány így elutasította azt az angol javaslatot, mely a ciprusi kérdést három ország: Nagybritannia, Görögország és Törökország részvételével vitassák meg. Athénben már korábban közölték, hogy csak párhuzamos görög-brit, illetve török-brit megbeszélésekre hajlandók. Az izraeli kormányfő semmiféle engedményre nem hajlandó sem a ciszjordániai telepítések, sem pedig a libanoni válság ügyében. Shamir amerikai látogatásának előestéjén nyilatkozott erről és kijelentette, hogy a telepítések ügye egyáltalán nem szerepel washingtoni tárgyalásai napirendjén. Mint mondotta, megítélése szerint Izrael már éppen elég engedményt tett azzal, hogy beleegyezett Libanonban állomásozó csapatainak kivonásába. Az izraeli kormányfő Arens hadügyminiszterrel együtt utazott az Egyesült Államokba és a kiszivárgott hírek szerint az Izraelnek folyósított amerikai gazdasági segélyért cserébe azt szeretnék, ha Tel Aviv támogatná az úgynevezett Reagen-tervet. Ehhez a ciszjordániai telepítések leállítása is hozzátartozna. További 3000 palesztint hajlandó Izrael szabadon bocsátani, ha az Arafat ellen harcoló palesztin erők elengedik a fogságukban levő izraeli katonákat. Szóvivőjük kijelentette, hogy még két vagy három katonájuk van palesztin fogságban. Eddig már mintegy ötezer palesztint és libanonit engedtek el cserébe 6 izraeliért. A szabadon bocsátott palesztinok közül ezerszázat Algériába küldtek. Az izraeli hadügyminiszter a fogolycsere után kijelentette, hogy az ügynek nincs politikai jelentősége. Az egyiptomi külügyminisztérium közölte, hogy kész gondoskodni a szabadon engedett palesztin sebesültekről. Eddig négy tonna gyógyszert és kötszert indítottnak hajón az északlibanoni Tripoli térségébe, ahol Arafat hívei állomásoznak. Az északlibanoni Tripoliban ismét heves harcok folynak az egymással szembenálló palesztin csoportok között. Az összecsapásokban tüzérséget és rakétákat is bevetettek. Jelentések szerint az eddigi harcokban tíz ember meghalt és legalább negyvenen megsebesültek. A palesztin hírügynökség közlése szerint az Eli-Fatah lázadói átfogó támadást indítottak az Arafathoz hű egységek ellen. A jelentés arról is beszámol, hogy a felkelőket szíriai és líbiai csapatok támogatják. A legsúlyosabb összecsapások a két palesztin menekülttábor körül folynak az északlibanoni Tripoliban. Teheránban bejelentették, hogy kiújultak a harcok az iráni iraki határvidéken, mert az iráni csapatok újabb offenzívát indítottak a szomszédos ország ellen. A mostani akció célja, hogy elfoglalják az egyik határváros melletti magaslatokat és hogy elvágják az iraki csapatok utánpótlási vonalát. Az iráni hadvezetés szerint az utóbbi két héten mintegy hétszáz négyzetkilométer iraki területet foglaltak el Irak egyik legnagyobb olajfeldolgozó központjától keletre. Teheránban közölték azt is, hogy újabb nagyszabású offenzívát kezdenek. Irak arról számolt be, hogy csapatai mindent megtesznek az offenzíva visszaverésére. Londonban pár napig nem jelentek meg a napilapok, mert a legnagyobb nyomdász szakszervezet tagjai ugyanis sztrájkolni kezdtek tiltakozásul amiatt, hogy a bíróság többször pénzbüntetésre ítélte őket azzal az indokolással, hogy tagjai törvényellenes akciókban vettek részt. HÍDFŐ 1984 január