Új hídfő, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

2. oldal­as HÍDFC tett. A majd két óráig tartó beszélgetést Gömbös azzal zárta le: a tisztjeim ne politizáljanak, a politizálás egyedül reám tartozik. Szálasi a kihallgatás után kérte nyugdíjazását, ami meg is történt, majd egy öreg bérház egyik sivár lakásában megalakította első pártját, a NAP-ot, amit később a Nyilas­keresztes Párt—Hungarista Mozgalom követett, s ami később fontos szerepet játszott közelmúltunk magyar történelmében. Rövid pár év alatt Szálasi munkája erősen felkavarta a változatlanságot hirdető magyar közéletet. Hí­vei száma egyre szaporodott és az 1939. évi országgyűlési választásokon minden hatósági cselszövés ellenére is 51 képviselővel képviseltette magát a parlamentben. Egymás­után dobta harcba fegyvereit az akkori uralkodó osztályok arzenálja. A nemcsak reformokat, de gyökeres rendszervál­tozást követelő új párt hangját már nem lehetett nem számí­tásba venni. Szálasit három évi börtönre ítélték, pártját feloszlatták és a mozgalom, kezdve a kormánysajtótól egészen a baloldali lapokig, a rágalmak és hazugságok pergőtüzébe került. És fenn, a budai Várban — távol a néptől, rossz tanácsadóktól körülvéve ült Horthy Miklós, az ország kormányzója, kinek nevével — ezúttal inkább, mint máskor — annyiszor visszaéltek a magyar politika akkori vazallusai. Aztán jött a második világháború A kezdeti sikerekből a jelen vereségei lettek és a hajdani németbarát Horthy — ez­úttal nem önérdekből, de az ország érdekében— 1944. okt. 16-án felolvasta emlékezetes kiáltványát, melyben — anél­kül, hogy megsértette volna addigi szövetségesét — fegyver­­szünetet ajánlott fel ellenségeinek. Utolsó ténykedése is olyan korrekt és becsületes volt, mint egész működése. Nem volt diktátor, csak tovább akarta folytatni azt, ami 1918-ban örökre elbukott: az Osztrák—Magyar Monar­chia társadalmi és szociális összetételét. Nem értette meg kora követelményeit és élesen szembeszállt azokkal, akik nemcsak Apponyi-féle szociális olajcseppekkel, de mélyre­ható reformokkal akarták magyar életünket megjavítani. Magánéletében egyetlen olyan folt sincs, amit a mai hazai történetírás felhasználhatna ellene. Apjától örökölt 320 holdnyi kenderesi birtokát egyetlen holddal sem gyarapí­totta és talán egyedüli olyan száműzetésbe kényszerült államfő volt, aki nem gondoskodott előre átutalt benkbeté­­tekkel jövőjéről. Negyedszázadig tartó kormányzósága alatt a Trianonban megcsonkított országot bevezette a nagy európai kultúrközösségbe, de gyengesége volt, hogy nem tudott megbirkózni a régi Magyarország ravasz és öncélú öreg képviselőivel. A Horthy-fasizmusról szóló hazai legenda a hazugságok leltárába tartozik, s egyedüli lényeges vád: az ország társadalmi és szociális kérdéseinek elhanya­golása, illetve meg nem oldása. Horthy Miklós 1949. február 23-án írott levele a Bre­­menben élő Pirkner Ödönhöz, aki ismervén a volt kormány­zó szűkös anyagi helyzetét, gondosan összeválogatott élel­miszercsomaggal sietett a kormányzói pár segítségére. Horthy Miklós volt talán az egyedüli államfő, aki me­nekülése előtt nem gondoskodott jövőjéről, sem külföldi sibolt bankbetéttel, sem egyéb anyagi javakkal. Haláláig a magyar emigráció sovány támogatásából élt. HOTEL DO PARQUE HAZAI HÍRFORGÁCSOK Hazánkban a kirakatok is elárulják, hogy a formatervezés ma még jobbára gyenge cipőben jár. Határainkon belül so­kan úgy tudják, hogy a formatervezők mű­vészek , holott az ő műveik áruhá­zakban, garázsokban, lakásokban állnak. A magyar cégek vezetői sajnos ma sem gondolnak arra, hogy a termékek kita­lálásán kívül az olcsóbb és praktikusabb cél lebeghetne szemük előtt! Igaz, hogy az áru formájával, szépségével nem nagyon kell törődniük, hiszen az úgy is elkel. A vásárló ugyanis jobb híján kénytelen meg­venni az idomtalan bútort is. Több turis­tánk vásárolt már külföldön magyar termé­ket, mert vidéki városainkban a formater­vezett áruk nemrég megnyílt boltjaiban üresek a polcok. ., . (Hétfői Hírek) Magyarország “tollnagy hatalom ”— ál­lapították meg a Nemzetközi Tollszövet­­ség képviselőinek megtartott ülésén. Ha­zánk ugyanis Kína után a legtöbb tollat termeli a világon. Ennek 10%-a jut a belföl­di felhasználókhoz, a többi tőkés piacra kerül. (Kilója 60 dollár körül van.) A múlt évben másfél milliárd forintot hoztak a magyar libák tollai az államkasszába. (Hát még a májuk!? — amiből a hazai dolgozók semmit sem kapnak! Szerk.) * Újra megfilmesítették Mikszáth Kál­mán: Különös házasságé, regényét. A Ma­gyar TV négy részben vetíti a filmet. * Új virágcsarnok nyílt novemberben Bu­dapesten, ahol egy szál szekfa 12 forintért, egy szál krizantém 26, egy szál rózsa 30 forintért kapható. „ A Graboplast, Győri Pamutszövő és Műbőrgyár negyven országba szállítja ter­mékeit. A szocialista országokba 23 millió rubelért, a tőkés országokba 11 millió dol­lár értékű árut szállítottak 1984-ben. Meg­rendelésben nincs hiány — állapította meg az igazgatóság, de a gépekben — melyek a gyártáshoz szükségesek lennének — annál nagyobb hiány mutatkozik. (írja Tőke Péter a HH­-ben) * Sátoraljaújhely közelében új határátke­lőhely épül. “A moszkvai sikk” címmel arról tudósít a “Magyarország” c. folyóirat 46. számá­ban, hogy Pierre Cardin párizsi divatterve­ző is Moszkvába jár az orosz Zajcev divat­­tervezőhöz tanácsért... (no, no!) Zajcev Szlava kijelentette: ha a magyar vállalatok, vagy szövetkezetek érdeklődést tanúsítanának, a szovjet külkereskedelmi szervek részvételével, szívesen tervezne a magyaroknak is. Sok nő és férfi örülhetne, ha Budapesten is vásárolhatna a Zajcev tervezte izgalmasan szép ruhákból... (Drasztutye! — A szerk.) * Megkezdődött az Országos Széchenyi Könyvtár átköltöztetése a Budavári Palo­tába. 1985. január

Next