Új hídfő, 1986 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

1986. január­ ban a pozsonyi líceum mellett működő szlovák tanszék és a Jednota-egyesület vol­tak. Az éleződő küzdelem során a kormány 1838-ban beszüntette a Jednota működé­sét. Ezekben az években megélénkült az erdélyi román nemzetiségi mozgalom is. " Ez nem hazaárulás, tisztelt anyanyelvi védnök Urak, mert már nincs mit árulni, — ez durva szláv gyarmatosítás! Fel kell tennem az égető kérdést, hogy melyik nyelvet nevezik Önök anyanyelvünknek? A magyarországi hivatalos “tankönyv” er­re is válaszol: “1861. május 15-én a Balázsfalván tar­tott gyűlésen a románok Erdély uniója ellen léptek föl, és a román nemzetgyűlés összehívását követelték. Megmozdultak a szlovákok is. Júnis 6—7-én Túrócszent­­mártonban tartott gyűlésükön, ahol nagy­számú paraszt tömegek is jelen voltak, au­tonóm szlovák terület fölállítását, a szlo­vák nyelv hivatalos használatát és más kulturális jogokat követeltek. ” Itt jelennek meg először a nép dolgozó tömegei, persze nem magyarok, hanem szlovákok. A szlávimádó tankönyv mégis elárul valamit a figyelmes olvasónak. Még­sem lehetett olyan rettenetes kisebbségi el­nyomás a “feudális Magyarországon”, ha tömeggyűléseket tarthattak Balázsfalván a románok és Túrócszentmártonban a szlo­vákok. Próbálnák csak meg ugyanezt most a “demokrata” Romániában és a szocialis­ta Csehszlovákiában a magyarok! Talán jelentkezik egy diák az osztályban és meg­kérdezi: — Tanár elvtárs kérem, nekünk magyaroknak nem voltak hőseink? — mire az oktató, rövid gondolkozás után így válaszol: — Dehogynem fiam, később az 1919-es Tanácsköztársaságban: Kún Bé­la, Korvin Ottó és Szamuelly Tibor. Legna­gyobb nemzeti hősünk még él: Kádár Já­nos, az 56-os ellenforradalom bátor eltip­­rója!... Elég volt ebből anyanyelvi konferenciás elvtársak! Nem kérünk sem pánszláv tan­könyveket, sem szocialista kultúrát, sem budapesti pártvonalas anyanyelvet! A frankfurti Könyv-Világkiállítás alatt tapasztaltam a Magyarországról látogató­ba jött fiatalok nyomdabetű-éhségét. Min­den kiállított emigráns újságot összeszed­tek és főleg történelemkönyvek után ér­deklődtek. — Nem tudja ezt a sok nyomtatványt hazavinni! — figyelmeztettem az egyik honfitársat. — Két hétre szól az útlevelem — vála­szolta — nappal járom a várost, éjszaka meg olvasok és kívülről megtanulom az egészet, de sokat haza is tudok csempészni. Ezért írok az éjszakába nyúló órákban és ezért dolgozik a magyar emigráció. Mert szükség van a mi munkánkra! Hiába nyomtatnak pánszláv irodalmat államkölt­ségen, nem kell az senkinek sem. Szerepet tanulnak a diákok az iskolákban, kötelező szöveget, amit a vizsga után elfelejtenek. Az munka. Szabadidejükben viszont kéz­­ről-kézre adják a valódi történelmet és igaz magyar irodalmat, mert szomjazzák az igazságot. FELHÍVÁS az olaszországi magyar menekülttáborok támogatására Mint az elmúlt években, az idén is a­­ viszonylag jólétben élő nyugati magya­­­­rokhoz fordulok az Itáliában tartózkodó magyr menekültek támogatásáért.­­ Dr. Kada Lajosé, érsek, aki a Szent- ■ légi Kongregáció titkára a Vatikánban,­­ volt szíves vállalni ezt a feladatot. A jövő-­­ ben tehát az adományok küldését így kérjük: Minden kedves jótevőnknek szívből kivonok máris nagyon boldog kará- t A borítékra írjuk a következő címzést: S.E.R. Dr. Kada Lajos c. érsek úrnak 1­ 00151 Roma Via del Casaletto, 481. A borítékba tett csekkre továbbra is ezt írjuk:­­ Comitato Cattolico Ungherese. . Az érsek úr a borítékot felnyitva a­­ csekkről leolvassa és feljegyzi a küldött összeget és így ellenőrizhető a befolyt­­ adományok teljes összege (bevétel). Én­­ pedig a kiadásról, azaz a kiosztott segé-­­ lyek összegéről a nyugtákkal el tudok szá-I csonyt és újévet. P. Salamon Z. László OFMCap. magyar lelkipásztor mosni. Még egy megjegyzést: minden ado- ,­mányt, mindig írásban szoktam megkö­szönni, ill. nyugtázni. Ha tehát ilyet vala­­ki nem kap tőlem, annak oka valószínű­leg a postán keresendő. Bár az utóbbi időben ritkábban, de azelőtt elég gyakori­­ volt Olaszországban a sztrájk, köztük a postasztrájk is. Ilyenkor bizonyára sok levél elkallódott. Új HÍDFŐ 1----------------------------------------------------------------------------------------------------------­AZ USA IGAZI URAI Az alábbi négy könyv hiteles adatok alapján beszámol­t az USA igazi urainak működéséről és munkájáról. Anonymus: Eltitkolt adalékok Amerika történetéhez. Anonymus: Eltitkolt adalékok Amerika lefegyverzőiről. Anonymus: Eltitkolt adalékok Amerika legyengítőiről. Anonymus: Eltitkolt adatok Amerika forradalmairól. A könyvek egyenkénti ára 20.— DM, vagy annak megfelelő valuta. A négy könyv együttes ára­­ 70.— DM. Megrendelhető az Új Hídfő összes címén.­­ Mire volt jó a Hegedűs-interjú? A közelmúltban jelent meg Zsille Zoltán interjúja Hegedűs Andrással, aki 1956. ok­tóber 23-a éjjeléig Magyarország minisz­terelnöke volt. A kiadvány előszava szerint Hegedűs az “egészet most mondja el". Az interjú alapján feltehető a kérdés, hogyan lehet megítélni Hegedűs szerepét a múlt­ban és a magyar forradalmat követő idő­ben. Ki hát a felelős? Az interjú során Hegedűs egyetlen tettét és azok indítékát sem tárja fel, amit ellene lehetne felhasználni. Ebből már követke­zik, hogy “mindent” nem mondott el. Gyak­ran hangoztatja felelősségét, de csak mint a kollektív vezetés tagja vállalja azt. Tehát minden számadást eleve visszautasít. A ma élő vezetőket — függetlenül attól, hogy mit műveltek a Rákosi-időkben — vé­delmébe veszi, egyetlen bűnüket sem említi. Különösen Kádár számára talál mentsé­get. Nem tud semmit Kádár viselt dolgai­ról, sem az 1956 októbere előtti, sem a forradalom leverése utáni időkből. A forra­dalom megtorlása miatti felelősségét is meg nem nevezett “sztálinistákra” igyek­szik áthárítani. Majdnem azt állítja, hogy Kádár ezekről nem is tudott. Természete­sen ezek után, hogy Hegedűs az ártatlan­ság ma született báránya. Sőt, az akkori időket — amikor ő volt uralmon — ma bírálja és helyteleníti. No, nem ítéli el, nem háborodik fel, mert az alkalmazott terror­nak az alapja: az osztálygyűlölet jogos és főleg “tudományosan megalapozott ”. Hegedűs erkölcsi színvonala akkor is és ma is az ún. kommunista erkölcsi szintjén áll, amely a kommunizmus megvalósítása érdekében minden eszközt és fondorlatot megenged és semmit sem tilt. Hegedűs ma­gatartása az interjú folyamán is ennek a “magasan szárnyaló” kommunista etiká­nak felelt meg. Ezt a magatartást és az annak az alapjául szolgáló “erkölcsöt” a magyar nemzet 1956-ban is elítélte és ma sem tesz másként. A kommunizmus “reformja” Azt állítja magáról, hogy nem akart tudni saját személyiségéről és csak egyetlen szenvedélye volt: az újgyűlölet. Ma önálló­an gondolkodó, kötöttségektől mentes ún. autonóm emberré vált. Az egész interjú nyílt cáfolata állításának. Változatlanul marxista. Álláspontjának a helyességére Lukács György egy monda­tát hozza fel: Ha a marxizmus minden 3. oldal

Next