Hídverők, 1953 (6. évfolyam, 2-18. szám)
1953 / 2. szám
JÚNIUS 4. Vannak a történelemben évfordulók, amelyek egyes nemzetek fiainak szemébe: vagy az öröm, vagy a bánat könnyeit csalogatják. Nem bizonyos, hogy ezek az évfordulók más nemzeteket érdekelnek és nem is bizonyos, hogy valóban történelmi, az egyetemes emberiségre fontos valami történt ezen a napon.Még az sem bizonyos alapjában, hogy valóban minden ilyen nemzeti ünnepnek, vagy gyásznapnak magának a nemzetnek az életében van-e valami döntő jelentősége. Ünnepük ezeket a napokat, mert hozzájuk öröm, bánat vagy olyan esemény kapcsolódik, melyet egyik vagy másik nép a maga szemszögéből fontosnak tart. Vannak azonban évfordulók, melyek nemcsak egy nemzet életére fontosak vagy döntőek, hanem az egész történelem további folyását meghatározó eseményre emlékeztetnek. Az érdekessége ezeknek az évfordulóknak, hogy amikor a történések e nap méhében megszülettek, talán senki sem sejtette, hogy milyen borzalmas változást hoztak az emberiség életébe. És épen ezért felmérhetetlen a jelentőségük. Még akkor is, ha e napokra nem is minden nemzet kivan emlékezni, vagy ha emlékszik , nem bizonyos, hogy amíg az egyik szomorúsággal gondol e napra, a másik viszont nem épen ünnepel-e? Június 4. Trianonban egy megvert, letaposott nemzet fiai lehajtott fejjel írják alá a második világháborút, de talán a harmadikat is kirobbantó békeszerződést, amely Versailles szellemében született. A győzők csak féktelen diadalmámort éreznek. Úgy érzik, hogy elérték azt,amit egy nemzet csak elérhet. Gőgösségükben egy pillanatra sem gondolnak arra, ami ma már mindannyiunk előtt világos, hogy de sok akkori győztes nemzet halálos ítéletét írták alá a békeparancsban akkor, amikor úgy érezték: ez a béketerror a szebb jövőjük záloga. De talán a legyőzött nemzetet képviselő kiküldöttek sem éreztek mást, mint hogy a féktelen és engesztelhetetlen gyűlölet letiporta népüket. Talán könny a szemükben, talán a bosszú gondolata a lelkükben, vagy talán csak kiégett remények és álmok, az igazságban megfogant és most elvetélt hit haldoklott gondolataikban s egyáltalán nem gondolták, hogy a világ legszörnyűbb tragédiáját kirobbantó gaztett áldozataiként karcolják a szerződés alá nevüket. Talán el sem hitték volna, hogy e napon nem Magyarországról történt valójában döntés, de elítélték, halalra békézték az egész művelt nyugati világot és az egyre meredekebb lejtőre taszították a kereszténység világot teremteni és nem rombolni rendelt gondolatát. Ma már csak a történelem utonállói, a becstelenség kalandorai, az önzés jellemtelen kufárai és a politika csatornaszökevényei nem tudják - illetve nem akarja tudomásul venni - hogy Trianonnal világtörténelmi tragédia kezdődött és e tragédia mindaddig csak vérözönt, szenvedést, bánatot, könnyet, nyomort,pusztulást és jajt szakít a világra, amíg Trianont nem teszik jóvá és nem hegedhetnek be a magyarság örökre fájó sebei. Trianon a történelem egyik legnagyobb gaztette,amelyet magával a történelemmel szemben követtek el. És addig nincs igazság, becsület és jog, amíg ezt a gyalázatos gaztettet jóvá nem teszik. S ma, e nap évfordulóján nemcsak a magyarság nevében, de az egész józan és tisztességes világ nevében leszögezzük, hogy Trianon megsemmisítése és a magyar történelmi határok visszaállítása nélkül nincs béke a világ számára. Nem azért, mert mi, magyarok akarjuk a háborút, rombolást, pusztulást, hanem azért, mert a történelem semmi ellene elkövetett gyalázatos bűnt nem hagy megtorlatlanul ! Nem! Nem! Soha! +