Hídverők, 1955 (8. évfolyam, 2-12. szám)

1955 / 2. szám

CZEELUJY JÓZSEF: Az osztrák-magyar mérkőzés alkalmából, amely Budapesten zajlott le,először nyílt alkalma svájci, osztrák és német újságíróknak ahhoz , hogy Budapestre látogassanak. A svájci és osztrák lapok heteken ke­resztül hozták a jószemű nyugati riporterek beszámolóit arról,mit lát­tak Budapesten.A "Schweizer Illustrierte Zeitung" megdöbbentő és szívet­­tépő képes riportban számolt be a mai Budapestről. A Bécsben megjelenő "Zeitung der Woche" november 20 -i számában "Budapest abseits vom Match" főcím és " Ein Wiedersehen nach zwanzig Jahren" alcím alatt közli munkatársa beszámolóját Budapestről. A hatalmas riportot nem tudjuk teljes egészében a Hídverőkben Ol­vasóinkkal megismertetni, de kiválogattuk a riport legmegdöbbentőbb és bennünket, magyarokat legjobban érintő részeit és azokat hű fordítás­­­ban bemutatjuk. A riporter, aki autóbusszal utazott Magyarországra, beszámol elő­ször is a vámvizsgálatról. Teljesen tárgyilagosan, sőt itt-ott kisebb elismeréssel a hangjában. Vagyis az egész cikken végigvonul a cikkíró, nevét nem közli a lap, határozott magyar barátsága és vitathatatlan a tárgyilagos magatartása. Mikor a vámvizsgálat után az autóbusz elindul Budapest felé a győri országúton, így folytatja riportját az osztrák kollega: " Szeretnék Magyarországon gépkocsivezető lenni. A forgalom u­­gyanis olyan csekély, hogy jóformán eseményszámba megy, ha szembejövő kocsival találkozunk. És még valami, ami megdobbantja az­ osztrák au­­­tós szívét: Magyarországon szinte nincs motorkerékpár. Az osztrák in­vázió híre, úgy látszik, igen gyorsan elterjedt, a falvakban és váro­­­sokban öregek és fiatalok vártak mindenütt, hogy megnézzék az osztrák "bevonulást". Az autóbuszunkban egyenesen "szolgálatos integetőt" kel­lett beosztanunk, hogy viszonozza a lakosság barátságos köszöntését." Budapestre megérkezve, " a szállodabeli formalitások gyorsan le­bonyolódnak. Csak egy kívánságunk volt: ki az utcára, nézni, nézni és újra csak nézni, összehasonlítani Béccsel, a húsz év előtti Budapest­­­tel és minél több emberrel beszélni.Senki nem akadályozott ebben. Sen­ki sem kérdezte, hova megyünk és kivel akarunk beszélni. Igaz, hogy minden külföldi automatikusan kiütközik a ruhá­zatával. Bármilyen egyszerű is az öltözete, már az anyag minőségén megismerni, hogy külföldiről van szó " /­!!!:/ Budapestről magáról a riporter a "Teljesen megváltozott arculat " című fejezetben számol be a következőképen: " Az egykor sziporkázó, ele­ven,sőt pajkos.Buda­­pest, a maga szép asszonyaival és gyönyörű üz­leteivel, szegény, szürke város lett. Szombat délután volt. Az utcák túlzsúfoltak. És az em­berek örömtelen ruhákban és örömtelen arccal si­ettek tova. Sok egyenruhát láttunk. A polgárság számára, úgy látszik, a "Pullmann-­sapka"az egy­ség-fej viselet .Nagyon sok nő hosszú nadrágot hordott, ahogy épen munkából j­öttek vagy munka­helyre mentek. A kirakatok vigasztalanok." Mint Bécsben 194­6-ban vagy 19/­­7-ben" volt a bécsi

Next