Hídverők, 1955 (8. évfolyam, 2-12. szám)
1955 / 2. szám
CZEELUJY JÓZSEF: Az osztrák-magyar mérkőzés alkalmából, amely Budapesten zajlott le,először nyílt alkalma svájci, osztrák és német újságíróknak ahhoz , hogy Budapestre látogassanak. A svájci és osztrák lapok heteken keresztül hozták a jószemű nyugati riporterek beszámolóit arról,mit láttak Budapesten.A "Schweizer Illustrierte Zeitung" megdöbbentő és szívettépő képes riportban számolt be a mai Budapestről. A Bécsben megjelenő "Zeitung der Woche" november 20 -i számában "Budapest abseits vom Match" főcím és " Ein Wiedersehen nach zwanzig Jahren" alcím alatt közli munkatársa beszámolóját Budapestről. A hatalmas riportot nem tudjuk teljes egészében a Hídverőkben Olvasóinkkal megismertetni, de kiválogattuk a riport legmegdöbbentőbb és bennünket, magyarokat legjobban érintő részeit és azokat hű fordításban bemutatjuk. A riporter, aki autóbusszal utazott Magyarországra, beszámol először is a vámvizsgálatról. Teljesen tárgyilagosan, sőt itt-ott kisebb elismeréssel a hangjában. Vagyis az egész cikken végigvonul a cikkíró, nevét nem közli a lap, határozott magyar barátsága és vitathatatlan a tárgyilagos magatartása. Mikor a vámvizsgálat után az autóbusz elindul Budapest felé a győri országúton, így folytatja riportját az osztrák kollega: " Szeretnék Magyarországon gépkocsivezető lenni. A forgalom ugyanis olyan csekély, hogy jóformán eseményszámba megy, ha szembejövő kocsival találkozunk. És még valami, ami megdobbantja az osztrák autós szívét: Magyarországon szinte nincs motorkerékpár. Az osztrák invázió híre, úgy látszik, igen gyorsan elterjedt, a falvakban és városokban öregek és fiatalok vártak mindenütt, hogy megnézzék az osztrák "bevonulást". Az autóbuszunkban egyenesen "szolgálatos integetőt" kellett beosztanunk, hogy viszonozza a lakosság barátságos köszöntését." Budapestre megérkezve, " a szállodabeli formalitások gyorsan lebonyolódnak. Csak egy kívánságunk volt: ki az utcára, nézni, nézni és újra csak nézni, összehasonlítani Béccsel, a húsz év előtti Budapesttel és minél több emberrel beszélni.Senki nem akadályozott ebben. Senki sem kérdezte, hova megyünk és kivel akarunk beszélni. Igaz, hogy minden külföldi automatikusan kiütközik a ruházatával. Bármilyen egyszerű is az öltözete, már az anyag minőségén megismerni, hogy külföldiről van szó " /!!!:/ Budapestről magáról a riporter a "Teljesen megváltozott arculat " című fejezetben számol be a következőképen: " Az egykor sziporkázó, eleven,sőt pajkos.Budapest, a maga szép asszonyaival és gyönyörű üzleteivel, szegény, szürke város lett. Szombat délután volt. Az utcák túlzsúfoltak. És az emberek örömtelen ruhákban és örömtelen arccal siettek tova. Sok egyenruhát láttunk. A polgárság számára, úgy látszik, a "Pullmann-sapka"az egység-fej viselet .Nagyon sok nő hosszú nadrágot hordott, ahogy épen munkából jöttek vagy munkahelyre mentek. A kirakatok vigasztalanok." Mint Bécsben 1946-ban vagy 19/7-ben" volt a bécsi