Képes Magyar Világhiradó, 1971 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1971-10-01 / 1. szám

I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1971. OKTÓBER HÓ Beköszöntő ! Ezer és ezer költemény és aforiz­ma azt vallja, hogy álmok és célok nélkül nem ember az ember, hogy küzdés nélkül nincsen eredmény, hogy ballépések és a sarkukban lo­holó kritikák nélkül nincsen fejlő­dés, hogy szeretet és adni vágyás nélkül nincsen élet. Egy kevés elmél­kedés után könnyen kiderül, hogy emigrációs magyar újság sem létez­hetik ezen érzelmi és szellemi körül­mények nélkül, így hát, szeretetre és adni vágyás­ra alapozva, egymást sokszor úgy bá­torítva, hogy magunk sem hittünk az eredményben, előteremtettük folyó­iratunk első számát, amelyet fiatalos ''ptimizmussal sok ezer példányban ■altunk. Kérjük, fogadják szere­tzéseink egyszerűek és meg­­itóak: szeretnénk a földrajzi­­'vileg szétszórt magyarságot 'solni, és úgy a valóságos, erkélt távolságot csök­­egy hírt adjunk ma­­­lis és társadalmi lányairól. Lapunk s nem pártoskodó e­­lenségünk nincsen — nagasztosabb magyar dini. Ezért szere­­■ kár, hogy legye­­n olyan formán,­­, magyar vo­natkozású esemény történik lakóhe­lyeiken, küldjenek erről híradást szerkesztőségünkbe. A képes híradásokon kívül, lapunk egy részét olyan cikkeknek, novellák­nak és költeményeknek fogjuk szen­telni, amelyeken keresztül a magyar szellem és a magyar nyelv szabadon fejlődhet, s amelyek átérzésével és átgondolásával a művelt szellem kul­turális és erkölcsi látóköre egyre tisztul és tágul. Célunk tehát, hogy sokoldalúak le­gyünk. Ismervén a műveit magyar olvasó közönség sok irányú érdeklő­dését és igényeit, törekedni fogunk arra, hogy változatos, nívós anyagot nyújtsunk. Tanácsaikat, bírálataikat hálásan fogadjuk. Lapunkban helyet akarunk adni a magyar ifjúság hangjának is. Úgy érezzük, hogy az öntudatos és önálló gondolkodáshoz szükséges az, hogy fiataljaink leírhassák és megvitathas­sák közös érdekű problémáikat. A magyar ifjúságnak joga van szót emelni, s mi boldogan várjuk írásait. Nem lenne teljes a beköszöntőnk, ha nyilvánosan meg nem köszönnénk azoknak a lelkes magyaroknak a tá­mogatását, akiknek a segítsége nél­kül még csak álmodni sem lehetne magyar újságot. Meghatóan sokan ál­doztak időt, tehetséget, pénzt, báto­rító szavakat a lapunk érdekében. Védnökök, akik névtelenek óhajta­nak maradni, de akik százakat és ezreket ajánlottak meg — dollár­ban — lapunk alapítására, minden biztosíték nélkül, hirdetők, akik le­küzdötték józan üzleti eszüket, és egy új született, kipróbálatlan lapban hirdetnek, íróink, munkatársaink és terjesztőink, akik fáradságot nem kí­mélve önzetlenül adják magukból a legjobbat, hogy sikeres legyen. Végül is, lapunkat, mely havonta egyszer fog megjelenni, nem a többi magyar sajtó­termék vetélytársának tervezzük, hanem az az őszinte remé­nyünk, hogy a megszokott magyar új­ságok mellett a mi híradónk is beta­lál a magyar otthonokba, hogy örö­met, kikapcsolódást nyújtson olva­sóinknak. Lapunk életben maradása az előfizető megelégedésén és a hir­detők támogatásán múlik, így hát törekedni fogunk arra, hogy a leg­jobbat nyújtsuk. Arra kérjük olva­sóinkat, ha lapunk mutató példánya megelégedést okozott, támogassák előfizetésükkel épületes bírálataikkal és a hirdetőink felkarolásával. Magyaros üdvözlettel a Szerkesztőség nevében Ewendtné Petres Judith dr. Für­y Lajos Lendvay József

Next