Képes Magyar Világhiradó, 1974 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

tíjÉVI JÓSZÁNDÉK Az újesztendő első napján úgy illik, hogy az ember a jövőre vonatkozó jószándékait leszögezze, megfogadja. Az emberiség nehezen tanul és nem retten meg a bölcs emberek megállapításaitól, amely szerint a pokolba ve­zető út jószándékokkal van kikövezve, és amikor az év első napján könnyelműen azt ígérjük, hogy átrendezzük az életünket, azt pillanatnyilag el is szoktuk hinni. Az újév reggelén tehát kicsit nehezen és kicsit kóvá­lyogva ugyan, de szokásból felébredünk. Gyenge állapo­tunk tovább gyengül amikor ősi ösztönökre bízva ma­gunkat megérkezünk a nappaliba, amelynek enyhén csata utáni jellege van. Egészen biztosan tudjuk, hogy nem volt tatárdúlás nálunk, hiszen a tatárok nem cigarettáztak, ellenben a nappaliban még mindig ott terjeng a vastag dohányfüst. Letargikusan és reménytelenül felemelünk három poharat, két használt szalvettát, egy fél kaviáros tojást és egy szál petrezselymet. Az áttelepített maradé­kot idővel sikerül a konyhában elhelyezni, aztán egy csé­sze feketével igyekszünk hangulatot varázsolni a kietlen reggelire. Nem nagyon sikerül. A kávé keserű és cigaretta­­füst íze van és gyűrődik a nyelvünk. Nosztalgiával gon­dolunk arra, hogy a széles világ minden városában van­nak családok, akik nagyon rendes konyhákban kedélye­sen reggeliznek és nem okoznak egymásnak fejfájást az­zal, hogy hangosan pislognak. Szörnyű az összeverődő szempillák zaja. Ilyen hangulatban megszületik az első elhatározásom: 1. Többet nem ünnepelünk új esztendőt. 1974-et a kandalló tüze mellől fogjuk búcsúztatni. Kártyázunk, marokkózunk, én stoppolni fogok. Este tízkor kap min­denki egy pohár tejet esetleg néhány szem kekszet, aztán homlokon csókolom hitvesemet és jólnevelt, szerény, in­telligens gyermekeimet és aki lumpolást merészel indít­ványozni, az elmegy a sarokba kukoricára térdelni. A kávé még mindig nem ízlik és a kaviáros tojás egyre ellenszenvesebben bámul rám. Ő azt hiszi, hogy én vagyok gyenge állapotban — ám látná csak önmagát! Általában minden étel elviselhetetlennek tűnik, így hát nyomban megszületik a következő elhatározás. 2. Lefogyok húsz fontot. Most vagy soha. Mindig sze­rettem volna ha angolosan sovány lehetnék. Olaszország­ban megcsodáltam a gyönyörű, gömbölyű reneszánsz madonnákat és görög istennőket — festményben, szobor­ban, életben. Európa alig fért a Doge palota falaira, még a fehér bika is filigránnak tűnt mellette —, de visszatér­ve Amerikába a pasták és madonnák kedves emlékeivel elvonultam a Peck and Peck-hez és riadtan állapítottam meg, hogy a körképeknek fele se tréfa. Ezentúl csakis tea, nyers karfiol és fejessaláta jöhet szóba. A csodás, új alakom annyira felvidít, hogy játszi könnyedséggel jut eszembe még néhány elhatározás. 3. Legalább kétszer egy héten takarítok. Lehetetlen állapotok uralkodnak nálunk. A minap megjegyeztem, hogy rendbe kellene szedni a lakást, mire egy bizonyos férfi megkérdezte, "úgy gondolod, hogy újra dekorálta­­tod? Vagy ki akarsz költözni? Az is egy megoldás.” A há­zunk olyan, mint egy kibombázott papírkereskedés — és örökké mindent elveszítek benne. Naponta ír nekünk az Üdvhadsereg, hogy mikor jöhetnének a teherautóval — hat elesett férfi, aki az alkoholizmus ördögével birkózik, megélhetne abból, amit "szemét”-ként találomra, öt perc alatt, elvinnének... Nyáron elbarikádozzuk a bejáratot biciklikkel és favágókkal, hogy ha hirtelen vendég jön, amíg az keresztül vágja magát a torlaszon, addig mi va­lami kalocsai terí­tővel letakarjuk a Képes Magyar Világ­híradó romhalmait a nappali kellős közepén és így szalon­képesek leszünk. 4. Megértőbb leszek egy bizonyos férfirokonommal kapcsolatban és megbocsátom elviselhetetlen hibáit. Fa­natikus és nevetséges meggyőződései vannak — például betegesen ragaszkodik ahhoz, hogy a kiírott csekkek ösz­­szege tökéletesen megegyezzék a könyvbe írt csekkek ösz­­szegével. Ez természetesen nevetséges. Okos ember úgy könyvel, hogy a kiírt csekket egy felfelé kanyarított számmal jegyzi be — $19.23-at például $20.00-nak ír. — Ezzel a módszerrel minden hónap végén 10—20 dolláros meglepetés éri, amire nem is számított. Olyan, mintha BOLDOG, VIDÁM ÉS BŐSÉGES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN OLVASÓINAK r/ft­uitium­ in SZERKESZTŐSÉGE ■Ez a lámpa túl sokat ünnepelte 1974 jöttét. aAA*­m.

Next