Krónika, 1985 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Fáy István: Érdeklődéssel olvastam a Krónika decemberi számában a Kanadai Magyar Kultúrközpont január elsején lelépő elnöke, Nagy György dr. beszámolóját négyévi munkájáról és azokról a bámulatra méltó eredményekről, melyeket munkatársaival elért. Ma az intézmény, melynek adóssága értékéhez képest minimális, az épülete teljesen megújított, minden magyar egyesületnek képes otthont adni, s azt hiszem, hogy egész nyugodtan viselhetné a Magyar Kultúrpalota nevet is. Volt alkalmam beszélgetni a nagy többséggel megválasztott új elnökkel, Ormay Józseffel, akit megkérdeztem, mi a programja? Válasza nem volt számomra meglepetés, mert pontosan az, amit mindenki elvárhat tőle az adott körülmények között. Megteremteni a belső békét, kifizetni a még hátralévő adósságot és meg­nyitni a kaput minden magyar tehetség előtt, hogy a Krónikán keresztül nyilvánosságot kapjanak. Ennél reálisabb és jobb tervet nem is lehetne elképzelni. Ha valaki figyelemmel kísérte az intézmény sorsát megindulásától kezdve, azonnal megláthatja, hogy a min­dig nehéz kezdet két fázisa végetért. Nevezetesen: az alapítás és a megszilárdítás időszaka. Az alapítás rendkívüli felelősséggel, anyagi áldozattal, körültekintéssel és próbálkozásokkal járó fáradságos munkáját Endes László és tisztikara vállalták és végezték, mindenkit meglepő eredménnyel. A második elnöknek a renoválás, a belső és külső megszilárdítás, a Kultúrközpont tekintélyének megteremtése és az azon belül megindult szellemi munka gördülékenységének biztosítása jutott feladatul. Ezek voltak az indulás és a megalapozás nagyon nehéz, de sikeres évei, amikor min­dehhez hozzájárult a gáncsoskodókkal való hadakozás, mely semmilyen intézménynek nem használ, csak tervei végrehajtását késlelteti. Ez a két első fázis, mely 1985. január elsejével végetér. Most pedig eljött az idő, amikor a Kultúrközpont eleget tehet annak a feladatnak, melyről a nevét kapta. Az új elnök és munkatársai dolga lesz ez és a felelősség egészen rendkívüli, mert arról van szó, hogy felépítsék a magyar szellem fellegvárát olyan rendelkezésre álló hellyel és eszközökkel, mely az egész szabad világban egyedüli, nagyságát és apparátusát tekintve. Kultúrközpont. Igen súlyos szó, mely nevében hordja a felelősséget. Mert mi a kultúra? Reflex. Azonos anyanyelvű nép generációkon keresztül továbbadott tapasztalata, hagyományai, szokásai, alapműveltsége, mely egyedeiben halmozódik fel és az összesség együttes tulajdonaként annak elidegeníthetetlen kincsévé, karakterévé lett. Ez a kimeríthetetlen kincsestár a nép minden gyermekének közös tulajdona, de csak akkor lesz felhasználható, ha a választottak formát adnak neki, remekké ötvözik, legyen az költészet, széppróza, zene, vagy képzőművészet. Ez a tulajdonságainkból életre hívott művészet lesz aztán szerves része az egyetemes emberi kultúrának. Mindezt azért mondtam el, hogy mindenki előtt világossá váljék az új adminisztráció tervének nagysága. Ezért alapította meg annak idején Endes László a Krónikát. Tudjuk jól, hogy minden kezdet nehéz, de azt hiszem, hogy ma már nem okoz különösebb problémát, hogy a folyóirat, mely világszerte ismert, akadály nélkül végezze a kitűzött feladatot. Vannak az emigrációnak elsőrendű folyóiratai, mint például a római Katolikus Szemle, az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Szivárvány, stb. Ezek azonban íróiktól és olvasóiktól kivételes szellemi nívót követelnek, tehát olvasótáboruk meglehetősen szűkkörű. A Krónika más feladatot van hivatva betölteni: minden hontalanságban élő magyar számára készül azzal a céllal, hogy ébren tartsa a magyar öntudatot, művelje olvasóit, ismereteket terjesszen, vagy újítson fel, ifjúságot neveljen, hogy azok kétnyelvűségük ellenére is megmaradjanak magyarnak, így a lap stílusa a középutat képviseli, mely által minden sora mindenki részére érthetővé válik. Nem süllyed le a "best­seller” nívótlanságára, de egy-egy cikke nem az akadémiai székfoglalók csak kivételesek számára készült magas nívóján áll. Úgy látom, hogy a hivatalába lépő elnök magáévá tette Márai Sándor cáfolhatatlan igazságát, mely szerint a hon­talanságban egyedül az anyanyelv jelenti a Hazát. Éppen ezért szólította fel mindazokat az írókat és költőket. Tizenkettedik óra KRÓNIKA 3 1985. JANUÁR OLVASÓINKHOZ A Krónika szerkesztősége kéri kedves Olvasóinkat,­­ : akik valóban szeretik és szívesen olvassák­­ folyóiratunkat, osszák meg velünk a folyóirat fenn-­­ tartásának gondjait. A nyomdai előállítás költségeinek ,­­ emelkedése és a magas postai költség súlyos problémát­­ jelent. Kérjük tehát, küldjék be előfizetésüket, s ha meg­­­­tehetik, adományokkal is támogassák sajtólapunkat. A .­­ Krónika az elmúlt közeli évek folyamán elérte, hogy ma ,­­ már a szabadvilág legelterjedtebb képes irodalmi és­­ társadalmi folyóirata. Kedves Olvasóink megértő é­s támogatásától függ, hogy a jelenlegi terjedelemben és­­ ; példányszámban továbbra is szolgálhassuk a tiszta j­j magyar betűt, magyar anyanyelvünk megszólaltatását a­­ I világ különböző országaiban élő honfitársaink családi és j­ó társadalmi közösségeiben. Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Légipostával egységesen minden országba és földrészre 35 dollár. .

Next