Magyar Múlt - Hungarian Past, 1993 (20. évfolyam, 43. szám)

1993 / 43. szám

1 A BUDAI VÁR IDEGEN SZEMMEL Kaplayné Schey Ilona dr. Budapest A Budai vár a mi magyar múltunk és jelenünk jelképe. Vajon mi lehet a véle­ménye az idegennek a mi jelképünkről? Időszerűnek tartjuk ezt a kérdést akkor, amikor az évtizedek óta lezárt hatá­rok az u.n. "Vasfüggöny" szétmállott és a világszerte virágzó turizmus és az előttünk álló Világkiállítás alkalma most már akadály nélkül ránk fordíthatja ér­deklődő tekintetét. A turizmus sok országot gazdagít, tehát gazdasági jelentősé­ge nem elhanyagolható.. Ennél azonban még fontosabb az, hogy világszerte baráto­kat szerezzünk. • •­­­­ Vizsgálódásaink nemcsak a jelenre, hanem a múltra is kiterjednek. Mit és ho­gyan láttak, mit figyeltek meg az idegenek ittjártukkor a Budai várban. A múlt felidézésére két eszköz áll rendelkezésünkre; egyrészt a régi utazók feljegyzései, melyek jelentések, úti beszámolók, naplók és levelek révén marad­tak ránk [pl. R.Townson (1797) és F.S.Beudant (1822) könyvei]. Másrészt a régi városkép ábrázolások, az u.n. "veduták", melyeket minálunk úgyszólván kizárólag idegenek készítettek, egészen az 1800-as évekig a Budai Várról. Összefoglalva a múlt és jelenidők tapasztalatait, három jellemző véleményt próbálunk kiemelni. (1) Úgy a múltban, mint a jelenben az idegenek többsége a Budai vár meseszerű, varázslatos hangulatát észleli. De ne legyünk elfogultak, hiszen minden régi városnak van mesehangulata. Mégis ez a budavári mesehangulat különbözik a többi­től. A különbség abban áll, hogy ez egy olyan mesevilág, melynek minden fordu­lata a "valóságon" alapul. Hát hogy is szól a mese a Budai várról? Egyszer volt, hol nem volt....egy nagy folyó partján volt egy hegy tetején egy város. A hegy gyomrában egy kin­csekkel és titkos járatokkal teli barlang volt. A hegy tetején pedig egy égig érő, ezertornyú és bíborral-bársonnyal ékes palota állt...A palotában királyok éltek, kiknek fején színarany korona ragyogott, melynek páratlan varázsereje volt. Csak az lehetett király, akit evvel a koronával koronáztak meg. Az idők folyamán gyakran megjelent az ördög, sárkány formájában, tüzes nyelvével perzsel­te fel a várost, és megsemmisítette a világszerte híres királyi palotát. De jött egy varázsló, aki ráütött pálcájával a hegyre, és ime az kettéhasadt, mire a mélyből feltámadt a régi híres várpalota... S vajon mindebben mi a valóság, melyet az idegennek fel kell tárni, hogy meg­érthesse azt a sajátságos mesehangulatot, melyet ő maga is gyakran megérez a Várban.

Next