Nemzeti Újság, 1995 (6. évfolyam, 1-19. szám)

1995-01-13 / 1. szám

4. oldal NEMZETI ÚJSÁG 1995. január 13. Gazdaságunk bajai ésül®k Kirciláss Ma már szomorú közhely, hogy a magyar nemzetgazdaság súlyos bajokban szenved. Nem szükséges ehhez az átlagember által - többnyire szándékosan mellőzött világos magyarázat híján - egyébként is nehezen érthető gazdasági statiszti­kákat idéznünk: elég, ha egy magyar családapa megnézi, mennyire telik a havi fizetéséből maga és családja mindennapi szükségleteire, vagy egy magyar háziasszony bemegy a boltba a másnapi ebédre valót megvásárolni. És abból a kevéske pénzből, amelyet oly gondosan be kell osztani, egyre kevesebbre futja, a fiatal házasok helyzete egyre kilátástalanabb, a munkanélküliség fekete árnyéka egyre nagyobb tömegeket lep be, sorra mennek tönkre az időn­ként nekilendülő vállalatok, hitelt alig lehet kapni és akkor is csak uzsorakamatra, az infláció nem akar csökkenni, az államadósságról és az állam­­háztartás deficitjéről egyre riasztóbb hírek jelennek meg, a törvény által előírt munkabéreket már az állam is alig képes fizetni, az egész magyar társa­dalom fölött a reménytelenség köde terjeng. Gazdasági bajaink okai, tőmondatok­ban összefoglalva, a következők: * az immár közel 29 milliárd dollárt kitevő külső államadósság; * az évi 20%-ot meghaladó infláció; * az államháztartás túlköltekezése; * a folyvást emelkedő közvetlen és közvetett adók és egyéb közterhek; * az állami és más közületi szolgál­tatások - villany, gáz, vasút, posta, telefon, távfűtés stb. - költségeinek folytonos jelentős emelése; * elfogadható kamatok és törlesztési feltéte­lek mellett nyújtott banki hitelek nemléte; * a társadalom vásárlóképességét egyre csökkentő restrikciós gazdaság­politika; * a mezőgazdasági és ipari tulajdon­­viszonyok tartós bizonytalansága; * a kárpótlási folyamat eredmény­telensége és kormányszinten folytatott, egyre fokozódó elszabotálása; * nemzeti vagyonunk privatizáció­jának idegen érdekek szerint történő lefolytatása -Összességében: egy nemzeti felemel­kedésünket szolgáló, MAGYAR­ KÖZ­PONTÚ gazdaságpolitika teljes hiánya. A szerző közgazdasági és gazdasági vonatkozású képesítése és tapasztalatai­­a budapesti Pázmány Péter Tudomány­­egyetem jog- és államtudományi karán a nagy magyar közgazdász, Dr. Navratil Ákos - akit Nobel-díjra is javasoltak, de előbb meghalt - mellett tanult közgazdaságtant, pénzügytant, háborús közgazdaságot és a közgazdasági szemináriumban is dolgozott, egyéb releváns stúdiumai: szociológia és társadalomfilozófia, statisztika, politika, hivatásrendiség, kereske­delmi jog és pénzügyi jog; mint a magyar külügyminisztérium ösz­töndíjasa, a berlini Friedrichs-Wilhelm egyete­men közgazdaságtant, gazdasági jogot és munkajogot hallgatott, egyben a német társa­dalombiztosítási rendszert is tanulmányozta; már joghallgató korában a "Gazdasági Jog" c. szaklap munkatársa volt. Ausztráliai emigrációja folyamán­­ a hobarti University of Tasmania jogi karán kitüntetéssel szerezte meg a jogi dip­lomát, majd az ügyvédi képesítést (többek közt kereskedelmi jogot, munkajogot és tröszt­jogot is végzett), a hobarti Technical College (műegyetem) esti tanfolyamán 3 évig tanult üzemvezetést, két évig volt jogi beosztásban a tasmániai munka- és iparügyi minisztériumban, négy évig volt az ausztrál szövetségi szenátus jogtanácsosa, mint ügyvédet rendszeresen konzultálta számos angol, amerikai és ausztrál nagyválla­lat, többek közt Lloyds of London, Insurance Co. of North America, Vickers-Armstongs, National Trustees of Australia, valamint több nagyvárosi önkormányzat és a Victoria állam­beli hitelszövetkezetek központi tanácsa, ügyvédi kamarák felkérésére videóra vették szakelőadásait, a Halsbury's Laws of England angol jogi enciklopédia ausztrál és új-zélandi pótköte­teihez a választott bíráskodásról szóló fejezet (kb. 80 oldal) szerzője volt. Ennek a rendkívül súlyos gazdasági hely­zetnek természetszerűleg katasztrofális társadalmi kihatásai is vannak, melyek halmozódnak és rohamosan fokozzák a gazdasági problémákat is. Ezek közé tartoznak az egyre növekvő bűnözés, az alkoholizmus, az öngyilkosság és általában az idegzavarok, a családok szétesése és gyermektelen­­sége, a rokkantak és csökkent munkaképességűek szaporodása, a korai elhalálozás, különösen férfiak esetében, népességünk általános erkölcsi, szellemi és fizikai leromlása - egyszóval: egy pusztuló, kihalásra indult nemzet. Ezen az állapoton sürgősen segíte­nünk kell, mielőtt elnyel bennünket a nagy nemzeti sír.

Next