Nyugati Magyarság, 1953 (5. évfolyam, 1-5. szám)
1953-01-01 / 1. szám
★ ★ ★ ★ NYUGATI MAGYARSÁG Már maga az a kép is, amelyet Bárdossy László felrajzol a Mohács utáni Európáról, kísértetiesen hasonlít a mai Európa zilált elesettségéhez. Kilép a históriai színpadra V. Károly, aki az egységes keresztény világbirodalom dantei álmát kergeti, mintha csak valami Egyesült Európát akarna szervezni a nincsenből. Keleten ott az új, dinamikus világhatalom szrnt a marakodó keresztény világ, a francia király, aki a török szövetségese, a császár, aki a pápával harcol. A hitszakadás, a bátortalanság, a válságok és meghasonlások mai Európáját preferálja Bárdossy mikor a történelmet ir. Mohács utáni Magyarországról szól, de szüntelen érezzük, hogy annak az 1943-as Magyarországnak beszél, amely akkor tántorgott legjobban az örvény felé. Az élet nem engedi meg — sikoltja bele a kétkulcsosok, szabotőrök, átvészelek és hintások politikai Magyarországába, hogy mikor rólunk és sorsunkról van szó, egyszerűen “skiálljunk a játékból” s megvárjuk, mi tesz a küzdelem eredménye. “Az életet élni kell igy, vagy úgy s kockázat nélkül nincsen élet.” Különben is az egész könyv nem más, mint egy grandiózus leszámolás az úgynevezett “erdélyi politikával”, a hol egyik, hol másik nagyhatalom felé dörzsölődő, a mindig valamit másoktól váró erőtlen kísérletezésekkel. S ezen a téren Bárdossy ideálja Práter György, a magyar diplomácia hőskorának ragyogó intellektusai szerzetes-politikusa. “Politikájának alapgondolata éppen az volt — írja róla, — hogy a szembenálló feleket távoltartsa az országtól s nem az, hogy az erőviszonyok változása szerint hol az egyiknek, hol a másiknak biztosítson befolyást és szerepet az ország életében. Csak a balgák áltatják magukat azzal a rövidlátó “bölcsességgel”, hogy nem kell egyebet tenni, mint mindig az erősebb mellé áltatni. Mintha előre tudni lehetne, ki lesz az erősebb, s a fordulatok idején gyáva átsettenkedés a másik táborba nem idézné fel előbb utóbb kétszeresen azt a veszedelmet, amelyet el akartak kerülni!”