Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1982 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1982-01-01 / 1. szám

2 MEGHALT BOBULA IDA Kaptuk a szomorú hírt, hogy 1981. október 23.-án (éppen az 56-os Szabadságharc 25. évfordulóján) dr. Bobula Ida — a történelem­tudományok doktora és a sumir-magyar azo­nosság első harcosa — visszaadta lelkét a TE-RAM-TU-nak. Megyünk mindnyájan az örök úton... ki előbb, ki utóbb.. . A szomorúság csak az, hogy egyre kevesebb azok száma, akik küzdenek a Magyarság Igaz származásának elismeréséért és hirdetik a Szent Hagyományainkat. Dr. Bobula Ida jól tette ezt és bár sok keserűséget kellett lenyelnie pályáján igaz magyarsága miatt, de mindig hűséggel és igazul szolgálta Népé­nek érdekeit. Mi tudjuk jól, hogy életpá­lyája nem lett volna oly göröngyös, ha eleget tett volna a sokszor elébe adott azon feltéte­leknek, hogy a ,,jó állás” megkapása érdeké­ben adja fel a sumir-magyar rokonsági kérdé­sekkel való foglalkozást. Dr. Bobula sohasem kapitulált. Ment az Igazság útján, a Fényben — ha szegényen is — de magyar becsülettel. Az Úr intézkedései csodálatosak. Dr. Bobula október 23.-án halt meg Pon­tosan ezen a napon indult el Buenos Airesből részére a „Sumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyítékai” c. könyv egy rövid ajánlással — így: ,,Békesség legyen Magával IDA”.. . és ezen a napon adta meg Neki az Úr a való­ságos Békességet. A könyv úton van — aki átveszi — becsülte vele és benne dr. Bobula Ida áldott emlékét. Régi magyar hagyomány az, hogy a kedves halott felett „sirató éneket” mondanak el. Tegyünk mi is így és legyen most a „sirató” dr. Bobula Ida saját költeménye, melyből sugárzik az ő nemes lelke is és amelyet itt szeretettel közlünk az ő emlékére — megkö­szönve hálásan egyik régi jóbarátjának azt, hogy ezt a „Bobula-verset” hozzánk beküld­te. Zárjuk így e sorokat: „Legyen áldott az ő emléke.” Íme a vers, mely­et dr. Bobula irt­a saját magáról: BUJDOSÓK ÉNEKE 1973. Sohasem lettem én Hűtelen Tehozzád. Hordozlak magamban örök Magyarország. Miattad mentem volt Idegen határba. Régi, nagy bujdosók Keserves útjára. Messzi tengerentúl, Rossz csillagok alatt, Töretlen hűséggel Tovább szolgáltalak. Nem tehettem sokat, Sohasem eleget, Úgy küzdöttem Érted, Ahogyan lehetett. .. Töretlen hűséggel Bízva és remélve, Hogy a Te napod is Felderül majd végre. Mikor engem már az Idegen hant elfed. Leszel, ami voltál, Büszke, szabad nemzet. Aki a Tiéd volt, Közel, avagy távol, Véled számol­tatik A feltámadáskor. Viharok poraim Akárhová hordják, Tebenned nyugszom én Örök Magyarország! Bobula Ida -----oooooooOOOOOOOOOOOooooooo ------­ A SUMIROK A DUNAMEDENCÉBŐL SZÁRMAZNAK BIZONYÍTJA DAYTON John — angol tudós — „MINERALS, METALS” (Glan­­zing & Man — London, 1978.) c. 496 oldalas könyvében, amikor az ókori leletek vegyi elemzésével foglalkozik és a fém-leletek eredetét, a fém származását és ókori megmun­kálási helyeit ismerteti. A Kárpát-Medencében kiásott fémeszközök, fegyverek, fokosok és lovas szekerek krono­­logizálása alapján pl. azt állítja, hogy a híres (és a British Museumban látható) — UR városban kiásott KIRÁLY-JELVÉNY (Úri Mozaik Standard) annak a népnek a „hon­foglalását” ábrázolja, mely a Kárpát-Meden­céből vándorolt le Mezopotámiába. Bemutatjuk ismét ezt az ÚRI Mozaik Standard Táblát, ahol valóban látható a lo­vakkal húzott, 4 kerekű szekér és a nép kezében fokost tartva subát, vagy szűrt visel és guba van a fejükön. (a borítólapon.) DAYTON John nem magyar, hanem angol és nem beszél magyarul. ----- oooooooOOOOOOOOOOOooooooo ----­FOHÁSZ. .. Nagyasszonyunk! — Hazánk reménye! Bús Nemzeted zokogva esd. Nyújts irgalmat, jobbat feléje Botlásaiért ód meg ne­vesd. Mi lesz belőlünk, hogyha Te elhagysz... ? Bús árvaságunk sírba hervaszt. Minden reményünk csak Te vagy! Óh Szűzanyánk... ! Szent SZűzanyánk! Óh el ne hagyj... !

Next