Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1986 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Szűzanya előtt — itt Argentínában... és ez az összlakosságnak majdnem 20%-a. Ezek biztosan nem fognak kábítószereket használni, vagy robbantani, mert rájöttek, hogy az egyetlen, aki békét adhat ennek a züllött nyugati világnak és azt megmentheti. . . a Szűz Anya segítségében való hit, ami nem más a gyakorlatban, mint az édesanya tisztelete és a család egységének megtartása, védelme. Ennek az országos „zarándoklatnak” a résztvevői pedig nemcsak a katholikusok voltak, hanem az argentin — nemzeti érzésű — ifjúság ment imádkozni a Szűzanyához, felekezeti különbség nélkül. (Zsidók — természetesen — nem voltak köztük.) Nézzük meg csak történik-e hasonló imádkozás a Magyarok között. Argentínában sok katholikus pap működik, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy egy magyar fiatalokból álló csoporttal részt vett volna ebben a zarándoklatban, pedig a magyarság hagyományaiban a Boldogasszony tiszteletét megtaláljuk a Szent Istváni térítés előtti időben és Árpád népénél is. Tudjuk, hogy a mai Magyarországon — minden korlátozás és nehézség ellenére is rendeznek a fiatalok hasonló zarándoklásokat pl. Mária Remetére és Zalaszentlászlón is volt valami kis vallásos megmozdulás, de lassan elnémulnak ott is a Szűzanyát dicsérő ajkak. Nézzünk körül a „szabad világ” magyarjai közt. Itt egy összehasonlítást végzek, aminek azt a címet adom: KÉT PAP AZ EMIGRÁCIÓBAN Az egyik — Töreki Ödön jezsuita, a Windsor-i plébános, Kanadában. A karácsonyi számunkban már ismertettem azt az „Egyházi Tudósítót”, amiben ez a pap nyíltan megírja, hogy magyar gyülekezetében „háborús bűnösöket” keres. Tehát nem „bűnösöket térít”, hanem — annak ellenére, hogy Magyarországon ezzel, az egyetlen állam büntetőtörvénykönyvében elő nem forduló „bűncselekmény”, „háborús bűnös” jelige alatt, több ártatlan végeztetett ki Rákosi-Róth, az ószövetségből rámaradt kegyetlenséggel . Ma, 40 évvel a második világháború után. . . ez a Töreki még mindig bosszúért liheg... sajnos .. . római katholikus papi öltözetben. Amit ír, a még vérszegénynek is alig nevezhető „Tudósítójában”, az olyan botrányos magyarsággal van megfogalmazva, hogy az olvasóban önkéntelenül felvetődik az a gondolat, hogy ennek a papnak anyanyelve semmiképpen sem lehet magyar. Mondhatjuk — magyar nevet visel, de sem beszédje sem szive-lelke nem magyar. Tehát nem szeretetben egyesíti, hanem üldözi a magyarokat. De hát ki a másik... ? Ezt olvashatjuk a „Pittsburghi Magyarságban”, vagy az „Új Hídfő”-ben a következőképpen: AZ EGÉSZ VILÁG MAGYARSÁGA ÜNNEPELT AKRONBAN Az 1956-os magyar szabadságharc óta nem volt olyan egységes a világ magyarsága, mint Hősök Vasárnapján Akronban. Ezen a napon mutatták be ünnepélyes keretek között a világon első és egyedülálló hősi emlékművet, amelyet a világ magyarsága állított a második világháború magyar hősei és mártírjai emlékére. A világ magyarsága magáévá tette a szent ügyet, és szakadatlanul jöttek az elismerő levelek Ausztriától Argentínáig, Ausztráliától Brazíliáig, Magyarországtól Kanadáig. Egy népnek a lelke szakadt fel és a lélekkel együtt felszakadt a fájdalom és az emlékezés. 1938 és 1945 között közel 200.000 magyar honvéd adta az életét hazája szabadságáért, függetlenségéért és nagyságáért. Közülük több, mint 70.000 ismeretlen helyeken, ismeretlen sírokban alussza álmát Szibéria és Franciaország között, „valahol Európában” vagy valahol Ázsiában. Negyven esztendőn keresztül nem volt lehetőség, nem volt alkalom és nem volt bátorság emlékművet emelni nekik. * * * 1984 tavaszán az akroni Lorántffy Otthon igazgatósága szavazta meg a Hősi Emlékmű felállítását Dömötör Tibor püspök indítványára. Az akroni Lorántffy Otthon az amerikai magyarság legnagyobb teljesítménye és legáldottabb alkotása. — Itt támogatásra talál minden magyar ügy. — Itt magyarul beszélnek a vezetők, az alkalmazottak és a betegek. — Itt állították fel a világ egyetlen szobrát, amely a trianoni békediktátum szörnyű következményeire emlékeztet. — Itt áll és hirdeti az 1956-os szabadságharc csodáját a szabadságharcos szobor. — Itt emlékezik a múltra és készül a jövendőre a világ magyarsága a második világháború magyar hőseinek emlékművével. Míg mások hallgattak, beszéltek, terveztek és kritizáltak, addig az akroni magyarok bátor kiállással fogtak neki a Hősi Emlékmű elkészítéséhez. Az ünnepi szobor leleplező beszédét Dömötör Tibor püpök mondotta: „A mi hadseregünk csak azért harcolt a második világháborúban, hogy a felszabadított magyar területek is visszakerülhessenek a magyar hazához! Csak ezért harcoltunk! Csak ezért véreztünk! Csak ezért tartottunk ki az utolsó pillanatig!” Bátor szavakkal méltatta a püspök azoknak a harcát, akik nem tették le a fegyvert és mindvégig kitartottak. Majd így folytatta: „Az egész magyar népet a vádlottak padjára ültették a győzők, az egész magyar hadsereget háborús bűnösnek nyilvánították.