Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1987 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

ELSŐ SZAVUNK az Új esztendő küszöbén a Hála és a Kö­szönet, amit mindazokhoz küldünk, akik min­ket az elmúlt évben támogattak. Akik nem­csak az előfizetést küldték be rendesen, ha­nem sajtalapunkról sem feledkeztek meg. Ne­veket nem közlünk, mert sok ellenség van sokfelé és aki minket támogat, az nagyon jól tudja, hogy híven szolgáljuk Nemzetünket, Népünket és Szent Hagyományainkat hirdet­jük. Köszönjük a múlt évben ránk így gondoló Testvéreinknek segítő kezét. Csupán így tud­tunk nagyon sok kiadványt azokhoz eljuttat­ni, akikhez a Magyar Posta nem kézbesíti a mi írásainkat. Azokhoz, akik „szomjúhozzák az Igazságot”. Azokhoz, akikről e számunk 8. oldalán kezdjük tudósításunkat, ahol az ottho­ni valóságos helyzetet és siralmas állapoto­kat ismertetjük. Szükségünk van éppen most anyagi tá­mogatásra, hogy a letargiában tespedő, ott­honi Testvéreinknek legalább reménységet nyújtsunk. Hogy elhagyatottságukat ne érez­zék és megtudják, hogy az emigráció nem­csak a budapesti Hiltonban és a többi előkelő szállodában lakó és bőségben, jólétben élő „felejtők és megalkuvók” sokasága, hanem „értük”, az „otthoni magyar fiatalságért” és rajtuk at a „Magyar Jövőért” dolgozó névte­lenek és nevesek munkaközössége. SEGÍTS tehát testvér, hogy a BETŰ EREJÉVEL MI IS SEGÍTHESSÜNK. Nekünk úgy lesz Boldog az Új esztendő, ha még több, sokkal több bizonyítékot adhatunk a Magyar Igazságunkról és Szent Hagyomá­nyainkról — az elveszésre ítélt Magyar Test­véreink kezébe. Hálás szívvel köszönünk min­dent. . . Az ŐSI GYÖKÉR SZERKESZTŐSÉGE. Az 1956 os SZABADSÁGHARC 30 ÉVES ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPLÉSE BUENOS AIRESBEN A torontói „KRÓNIKA” 1986 októberi szá­mában megjelent egy cikk — Haynalné Ke­serű Zsuzsánna tollából — „1956 Buenos Airesben” címmel. Azt vártuk, hogy a győztes szabadságharc 30 éves évfordulójának ünnep­ségéről tudósít majd, de helyette — 30 év távlatából — leírta (talán az akkori kislány emlékezetéből) azt az eseményt, ami — sze­rinte —­‘Buenos Airesben 1956-ban végbe­ment. Nem foglalkozunk e cikkel, mely sok „ötvenhatosnál azokat a sebeket tépte fel”, melyeket az itteni fogadtatásukban kaptak. Inkább arról tudósítunk, hogy miképpen ün­nepelte a MAI magyar emigráció az 1956-os szabadságharc győzelmének 30 éves jubile­umát, Buenos Airesben.­­Október 23.-án este 8 órakor a Ferencesek katedrálisában zenés misére jött össze az itteni magyarság színe-java. Régiek és ötvenhatosok hallgatták a szintén „ötvenhatos” páter Do­monkos beszédét, aki így indította mondani­valóját: „nem egy forradalom emlékét ünnepeljük, hanem a kommunizmus felett diadalmasko­dó, győztes SZABADSÁGHARCÉT”. A mise után fáklyás tüntetéssel vonult végig majdnem ezernyi magyar a Buenos Airesi főutcán és legalább ötven (ha nem több) igen jól olvasható táblát világítottak meg a fák­lyák, amit a tüntető tömeg vitt magával. A tábláknak — spanyol nyelven — ilyen feli­ratai voltak: „1956 — 1986 EMLÉKEZZ arra, hogy a magyar nép világosan bebizonyította a ko­­munista ideológia és a komunista gazdasági rendszer kudarcát. . „Argentínában megtanultunk a demokrácia szerint élni és Magyarországon ennek a de­mokratikus életnek a vágyát brutálisan vérbe fojtották. . „ahová egyszer beteszi a lábát a kommu­nizmus, mindent tulajdonába vesz és nehéz megszabadulni tőle...” „szocialista köztársaság Magyarországon nem létezik, ami ott van az egy kegyetlen, egypárt­rendszerű diktatúra...” „az 1956-os magyar forradalom az egész nép felkelése volt, amelyben minden társadalmi osztály tagjai részt vettek — kivétel nélkül...” „Magyarországon nincs szólás- és sajtósza­badság ...” „Magyarország tele van a szovjet hadsereg alakulataival — készenlétben bármilyen alkal­mazásra ...” . „Magyarország történetét meghamisítják. Elpusztítják a nemzeti öntudatot. A szocialis­ta államok „testvériségét” emlegetik azért, hogy elhomályosítsák mindazt a bűntettet, amit az emberi jogok megsértésével elkövet­nek a Romániai és Csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbségek ellen.” A tüntető tömeg Argentina szabadsághősé­nek — general San Martinnak — a szobrá­hoz vonult (útja alatt a fenti szövegű röp­cédulákat szórva és osztogatva), ahol a táb­lákat egymás mellé állították és a tüntetők elénekelték elősször az argentin himnuszt és utána a magyar himnuszt. Ezzel ért véget a megemlékezés. Még annyit, hogy eddig nem sikerült megállapítani, hogy tulajdonképpen ki volt a tüntetés rendezője. Azt a feleletet kaptuk — MINDENKI. Éppenúgy, mint 1956- ban, Budapesten. Befejezésül idézzünk a marxista ideoló­giából, mely azt tanítja, hogy: „A MUNKÁS­OSZTÁLY RABLÁNCÁNÁL TÖBBET NEM VESZÍTHET”... Pontosan ezt várjuk a Magyar Jövőtől. A rablánc összetörését. A SZABADSÁGOT. (Egy „ötvenhatos”.)

Next