Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1999 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1999-01-01 / 1. szám
A Magyar Feltámadás "Szent-Sóyom"-a. Van a címlapon.. Köszönet és hála érte az "alkotónak", aki szent hagyományainkat, ősi hitünk forrásával egyesítette és szent jelképként nekünk adta. A "Szent-Sólyom" Jézus Urunk maga és ránk vonatkoztatva, a Hozzá való hűségünk jelképe. Karmaiban az "Isten-Kardja", amelyet az "Isten-Ostorának", Atilla nagykirályunknak a kezébe adott. Feje fölött van a "Szent-Koronánk, amelyen ősi hitünknek törvénye - a "Fény-Szentháromsága" - emberi ábrázolásban tündököl, pártus királyi öltözetben. És mindez a "Nap" alatt,az "Égkirálynő" és "Babba Mária" jelenlétében. 1999 - így valóban a "Szent Sólyom" érkezésének esztendeje,hiszen az isteni ihletettségű "alkotók" mindig a "felső világ" üzeneteit tolmácsolják.Mert "véletlen" alkotásnak nem lehet azt nevezni, hogy egy magyar művész így foglalja egybe az ősi hit hagyományait és törvényét, mert elméjét és alkotó kezét az isteni üdv-terv irányítja, egy ugyancsak "isteni cél" érdekében. Elmélkedjünk! A félrevezetett és a sötétség irományába terelt Magyar Népünk, egyre jobban közeledik az Igazság Fényéhez. Egyre többen és többen jönnek rá arra, hogy az emberek által kiagyalt valláspolitikai szervezet szolgálatában topognak,amikor a zsidó-kereszténység rendelkezései és papjainak irányítása szerint,akarják megtalálni a Mindenható Istent. Ebbe a "rendelkezésbe" pedig beletartozik a vallási liturgiának az a része is,amikor ennek a zsidó-kereszténységnek,zsidónak tanított Jézusát "feláldozzák" újra és újra,bűneik bocsánatára, így kérve jó Urunkat-Istenünket:"fogadd szívesen ezt az áldozatot" - teljesen úgy, amint az "áldozati szertartást" a mózesi törvény előírja. Ez a "rádöbbenés" - most már nem "tudat alatt" - hanem a lelkiismeret hangjaként, azt sugalja,hogy valami igen rossz dolgot cselekedünk ezzel a "feláldozással",ezzel a "Jézust feláldozó" szertartással és emlékeztet minket arra,amit Jézus Urunk így mondott: "Én és az Atya Egy vagyunk!" E kinyilatkoztatás értelmében,a "Fiú" feláldozásának szertartása az Atyát egyszerűen megsemmisíti, mert a "Fiúban" -t is feláldozza, hiszen a Fiú az Atyától el nem választható."Én és az Atya Egy vagyunk! Az ilyen "áldozat" ellen tiltakoztak mindig a mi Jézus-hitű őseink és betartották Jézus Urunk Igéjét,amikor így mondta: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!" De nemcsak "betartották" az Igét, hanem tudatosították lelkükben azt,hogy a megfeszített és fénnyé LETT Jézus Urunk nemcsak szavaival terelt minket a "Fény" felé, a kozmikus útra, hanem a "Szent-Sólyom" életben maradásával,TURUL-ként irányítja az ő népét.Azt, amelyiknek a vérével öltött emberi testet. Higyjük és valljuk tehát,hogy a mi "Szent-Sólyomunk" Ma is megjelenik az újraéledésünkre, a Feltámadásunkra. Álljunk be tehát mindnyájan abba a "Fénybe",amelyikben Őt mindig megtalájuk.-Ma és örökké. Az ő áldását kéri a "fényben álló" nemzettestvéreire e soroknak írója - nagy szeretettel: Prof•dr.Badiny Jós Ferenc.