Perthi Magyar Hírek, 1986 (18. évfolyam, 2-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
2 oldal PERTHI MAGYAR HÍREK 1986 feb. KÉT ÚRNAK SZOLGÁLNI /Folyt, az első oldalról/ Tudjuk, hogy dr Koldy Zoltánt 1958-ban az állam ajánlotta a püspöki tisztség betöltésére. Az egyház ezt elfogadta, így megválasztották. A parlamenti képviselőket szintén az állam jelöli ki. A jelölés maga azt jelenti, hogy az illető politikai szempontból 100%-osan megbízható és a legnagyobb valószínűség szerint párttag. Ellenjelölt nincs. A választókerület 99%-ban engedelmesen "szavaz" rájuk. A parlamentbe"beválasztott" püspökök (ideértve Bartha ref. és Lékai rk. püspököket is, no meg a főrabbit, tehát tudatosan szolgálnak egy olyan "urat", akiknek világnézete ateista. Gyönyörűen foglalja össze ezt Bartha püspök egy szépenhangzó frázisban (Reformátusok Lapja, 1984.nov.1l.). "Az állam és az egyház jó viszonyának kiépítése - a marxista-keresztyén dialógus - béke szolgálatunk része. " Nem hiszem3 hogy Káldy püspök merné tagadni ezt a kijelentést3 mely bizonyítja, hogy a két "úr" a marxista és a keresztyén egy követ fúj. Mindez egyre időszerűbb kérdéssé válik3 mivel most Káldy püspök mint az Ev. Világszövetség elnöke világszerte látogat és terjesztgeti nézeteit. Ezek nem egyszer ügyes propaganda szólamokat tartalmaznak, de a tényeket nem mindig fedik, így például ugyanabban a Magyar Nemzetben adott interjúban azt állítja, hogy a "Nagygyűlés három nyugati és egy keleti jelölt közül azért választottak szocialista országból elnököt, hogy deklarálja: " a Lutheránus Világszövetség tevékenysége a Nyugat és Kelet közötti hídépítést kívánja segíteni." Természetesen voltak javára szolgáló precendesek is. Az eddigi hét elnök közül négyszer választották a vendéglátó ország egyházi vezetőit, csak a negyedik esetben volt zavar azért mert a finnek vezető püspöke helyett egy amerikait választottak meg. Ezt azonban helyrehozták azáltal, hogy az ötödik esetben finnt választottak Franciaországban, melynek evangélikussága minimális és jelentéktelen szerepet játszik csupán.Segítségére volt az a tény is, hogy a végső választáskor ellenfele, Bodil Sölling /aki csak 49 szavazattal maradt le/ nő volt, és az evangélikus egyházban még mindig sok ellenfele van annak, hogy nők is lehessenek teljes jogú lelkészek, így, sok, főleg északi szavazó inkább ellenfelére, Káldyra szavazott. Érdekes az is, hogy Káldy püspök első genfi, elnöki jelentésében megemlíti, hogy a nagygyűlés két délafrikai egyházat felfüggesztett, mert azoknak "egyes körei még theológiai alapon is próbálták igazolni az apartheid jogosságát." Ez feltűnő, mert Káldy püspök által hivatalosnak nyilvánított "diakóniai theológia" odahaza hasonló úton jár. Ez a nézet kihangsúlyozza, hogy az egyház feladata az evangélum hirdetése /a szentségek kiszolgáltatásával együtt/ ÉS_ a diakónia gyakorlása. A keresztyén ember "szolgálata" hitének követelménye, de a diakóniai theológiában kiterjesztik azt a szociál-etikai elvet és követelik, hogy felvegye a küzdelmet a szocialista állam "építésében" és annak politikájából kifolyólag világproblémák megoldásában is. A diakóniai theológia szerint az egyház a maga, egyes gyülekezetei és azok egyes tagjai révén bizonyítja, hogy életjogosultsága van az állam keretében, amennyiben annak célkitűzéseivel egyetért. Mivel ennek az irányzatnak bírálói kegyvesztettek lettek, hátrányos helyzetbe kerültek, világos, hogy az evangélium szabadságának álarca alatt finoman rejtett kényszerről van szó. Ha ez nem a rendszer és politikájának tényleges támogatása, theológiai igazolással, akkor nem lá-tom mi az. Püspökeink mutatják az utat: hűségnyilatkozataikban lépten nyomon vinóják az USA politikáját, támogatják a "népek felszabadításáért küzdő" mozgalmakat is, ahol a kommunizmus igyekszik hatalomra jutni a "kizsákmányoló imperialista nagytó " kapitalizmus ellen. Káldy püspök igen ügyesen igyekszik elfogadhatóvá érti azt a helyzetet, melyet ő mapvisel a maga kötöttségéban. Ezt írja az Evangelikus Élet 1985. okt.17-i ..... " ~rfi jelentés végén: "Az Evangélikus egyházak Kelet-Európában olyan "írik, melt társadalmi, gazdasági és politikai rendszerüket a theológia alapján építik. Ezek az egyházak ilyen körülmények között éltek az utolsó 40 évben. Hitük, reménységük, szeretetük próbára volt téve. Hűségesek maradtak Krisztushoz és közben nem szigetelődtek el. Sok kihívásra kellett válaszolniok. Ezeket az egyházakat - szerintem - (írja a püspök) nem szabad "kívülről" csak bírálgatni, ezeket az egyházakat szeretni kell. / Befejezés a következő oldalon/