Tárogató, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
ALKALMI VERS Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kívánni még Dy áldott időben ? — Ajon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros, Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország; A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívvedőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. A bíró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse : Víz kedvéért a babát Soha ki ne öntse . Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Zenebona, babona, Huzavona vesszen ! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. ( részlet ) ARANY JÁNOS Új esztendő, Vigságszerző Nagy magyar télben UJ ESZTENDŐ, VIGSÁGSZERZŐ Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng. Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz vagy bujdosó zsarátnok. Boldog vagyok, ha magyar lángot látok. Nagy magyar télben picike tüzek. Szikrák, mécsek, lidércek. Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Sohase volt ily szükség a lángotokra! Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, de szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpátokon, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok! Mit gondoltok, ha összefogóznátok! Nagy magyar télben picike tüzek, Sohase volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng összefogna egy láncba... ! Az égig, a csillagos égig érne, és minden idegen rongy benne égnél REMENYIK SÁNDOR Új esztendő, likás kendő, serkenjetek már, tarka kendő, ég az erdő, a gyehenna vár. Tűzből, vízből kimentsétek a szép kisdedet, mint madár fiát, szátokból megetessétek. Égő házban árvizekkel tűztől óvjátok, égő falvak melegénél szárogassátok. Újesztendő, vígságszerző, most kezd újulni, újulással, víg örömmel most kell hirdetni. Mit vigyünk ma ajándékba a szép kisdednek? Vigyetek ma cukros tejet szép személyének. Új esztendő, likas kendő, úgy vigyázzatok, ég az erdő, tarka kendő, betakarjátok. Vad csapásán, víz mosásán vivén, hozzátok bő terméssel újítsátok szegény hazátok. Fonjunk, fonjunk arany ostort kisded kezébe, fogantatott szerelemben, pattintson véle. (t részlet ) BOKA LÁSZLÓ