ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 7. KÖTET (1963)

7. kötet / 1-2. sz. - DR. GERŐ LÁSZLÓ: Műemléki jelentőségű területek rendezésének metodikai kérdései

DR. MIKRÓ LÁSZLÓ a műszaki tudományok kandidátusa MŰEMLÉKI JELENTŐSÉGŰ TERÜLETEK RENDEZÉSÉNEK METODIKAI K­ÉRDÉSEI1 A város történelmi központja annak legrégibb része, legtöbbször egyben társadalmi centruma. Ma már mindenütt felismerték, hogy egy régi város éppoly védelmet kíván, mint egy-egy évszázados műemlék. Az ilyen város térbeli részeinek összessége szétválaszthatatlan. Ennek az együttesnek fenntartása és felújítása a társadalom, a város lakosainak vitathatatlan kulturális kötelessége. A kor­szerű műemlék-problémák legfontosabbik csoportja a történeti városmagok megóvásának kérdése. Egyes műemlékek helyreállításán túl az egész városra kiterjedő, átfogó tervjavaslat szükséges azoknak a mélyreható hibáknak ki­küszöbölésére, amelyek jórészt a XIX. sz. második felének ipari fejlődésével együttjáró gyors városfejlődésben keletkeztek, melyek a kapitalista-imperia­lista társadalom gátlástalan profithajszájára, telekkihasználására jellegzetesek, s városainkra oly károsak voltak. E tervnek javaslatot kell tennie a történeti városmagnak az egész településben vitt értelmes szerepére. Mindenekelőtt azonban el kell határolni a városmag területét, a „mű­emléki jelentőségű területet". A városnak, vagy településnek arról a területéről van itt szó, mely a műemlékek, a műemlékjellegű és városképi jelentőségű épületek miatt egységes védelmet igényel, mert nemcsak épületeivel, de utcái­val, tereivel, az egész településrész együttesével a történelmi fejlődésre utal. A műemléki jelentőségű terület általában nagyobb településrészt jelent, amelyen belül lehetnek tehát műemlékek, műemlékjellegű és városképi épületek, műemléki együttesek, továbbá műemléki környezetek. Az új Országos Építésügyi Szabály­zatban műemléki jelentőségű területnek nevezett e városmagok elhatárolásá­nak oly értékelés az alapja, mely bonyolult vizsgálatokra támaszkodik. A történelmi városmag legtöbbször sokrétű, a társadalmi fejlődésnek megfele­lően egymásra rakódott vagy egymás mellé sorozódott épületekkel, épület­részekkel. Mindezek együtt alkotják azt a térbeli együttest, amelynek kérdései­vel foglalkozik a mai műemlékvédelem, a történelmi együttesnek a mai életbe, a város m­ai funkciójába állításával. Meg kell állapítani a műemlék­jellegű terület fejlődési feltételeit és ezzel szerepét a modern város életében, különösképpen a higiénikus munkahelyek és lakásfeltételeket illetően. Ezen­ ­ Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az Országos Építésügyi Szabályzat álla meghatározott műemléki jelentőségű terület, mely jelen tanulmány tárgya, nem azonos a városközponttal, illetve központi városrésszel, még az tm­. történeti, vagy műemléki városokban sem, bár általában ennek jelentős, sőt nagyobb részét képezi. Ez a fogalmi megkülönböztetés annál is inkább fontos, mert Budapesten, az MTA rendezésében épp 1962. év őszén tartották meg a nemzetközi városépítészeti konferenciát, amelynek tárgya a történeti városközpontok reorganizációja volt. (Szerkesztő) Mmv I rrft TUDOMÁNY­OS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Next