Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 06. KÖTET (1974)
1974 / 1-2. szám - PERÉNYI IMRE: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973
latosan a városépítés fontosságára hívja fel a császár figyelmét. Megbízásából 1805-ben Hild János kidolgozza az első városrendezési tervet, mely az 1805-ös József nádor-féle városszépítési programot tartalmazó újabb felterjesztés alapja. A tervnek legnagyobb értéke kétségkívül az, hogy átfogó, szinte Pest egész területére (északon a mai Szent István parkig, délen a Haller utcáig, keleten a mai Mező Imre útig) kiterjed. A már beépített területeken költségesebb városszabályozási műveleteket nem ír elő, csak néhány korrekciót tartalmaz. Az új terület szabályozása a meglevőhöz igazodik, általában geometrikus elrendezésben. Hild idejében a városfaltól északra még csak a mai Engels térbe torkolló három utca: a Bálvány, Sas és Nagykorona utca volt meg. Ezekkel összhangban fejleszti a területet: a Duna irányában több új teret létesít (József nádor tér, Vörösmarty tér), a Duna partjára széles, több fasorral szegélyezett sétányt tervez. Az utóbbi elgondolás nem valósul meg, de a dunapart beépítése, egyrészt a part szélesebb kiképzése által, másrészt az épületek stílusegysége következtében Hild elgondolását tükrözi. Ugyancsak a Hild-féle terv nyomán rendezik azokat a sugárirányú utakat, melyek akkoriban még esetlegesen kialakult útképződmények voltak. A Kálvin tér beépítési vonalát is ez a terv állapítja meg. 1808-ban megalapítják a városrendezés végrehajtására létesülő új szervezetet, a Szépítő Bizottságot. A Bizottság tevékenysége nyomán a lendületet vett építkezés koncentrálódik és szabályozódik. Főleg a Lipótváros épül nagy ütemben: 1813-ban már három tere, 13 utcája és 228 épülete van. Jelentős mértékben átépül a belső Erzsébetváros és a Terézváros. Az új építkezésekhez részben a Hild-féle tervet használják fel, részben újabb szabályozási terveket készítenek. E tervek meglepően egyhangúak, geometrikus, négyszögletes tömbosztással. Pesttel ellentétben Budán keveset, elszórtan, és kisméretű magánépületeket építenek. A Szépítő Bizottság közreműködésével felépítik a Duna pesti rakpartját, lefektetik a pesti csatornahálózatot, Pesten és Budán bevezetik a gázvilágítást, a Városligetet közparkká építik át. Ebben az időben két nagy elemi csapás éri a városokat. Az egyik 1810. szeptember 5-i tűzvész a budai oldalon, mely a Tabánból indul ki és a Halászvároson át terjedve elhamvasztja a Vízivárost is. A tűzvész után szabályozási tervek hiányában a városszerkezet átépítése nem történik meg, a városrész girbegörbe középkori úthálózattal épül újjá. A másik csapás az 1838. évi nagy árvíz, mely Pesten, Budán és Óbudán 7505 házat önt el, közülük 2882 ház összedől, igen sokat pedig a súlyos rongálódás miatt le kell bontani. A város utcahálózatában ez a majdnem 40%-os újjáépítés is alig hagy nyomot. Az újjáépítésben nagy szerepe van Széchenyi Istvánnak. Egyébként elsőnek veti fel a városok egyesítésének gondolatát. „Fővárosunk nevét Budapestre kellene változtatni írja Széchenyi 1828-ban s így két város egyesülne, mely most nem a legjobb szemmel nézi egymást." Céljának megvalósítása érdekében kezdeményezi a két várost összekötő állandó híd létesítését és Clark Ádám tervei szerint 1839-ben megkezdődik a Lánchíd felépítése. Jelentősége Budapest városrendezése szempontjából óriási, befolyásolja a városszerkezet jövő fejlődését, a többi híd elhelyezését és közvetve a Belváros, a szomszédos távolabbi területek utcahálózatának további kialakítását. Bár indokolni lehet a híd helyének megválasztását (itt van a folyammedernek hídépítésre legkedvezőbb szakasza, a városcentrum észak felé való .