Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 09. KÖTET (1977)
1977 / 1. szám - AZ IPAROSÍTOTT ÉPÍTÉS ÉPÍTÉSZETI PROBLÉMÁI: AZ MTA 1976. MÁJUS 20-21-ÉN TARTOTT ANKÉTJÉN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK ÉS HOZZÁSZÓL - GÁBOR LÁSZLÓ: Megnyitó
AZ IPAROSÍTOTT ÉPÍTÉS ÉPÍTÉSZETI PROBLÉMÁI Az MTA 1976. május 20 — 21-én tartott ankétján elhangzott előadások és hozzászólások szövege* DR. GÁBOR LÁSZLÓ MEGNYITÓ Tisztelt Ankét! Engedjék meg, hogy bevezetőként a következőket mondjam. Az építészet mindenki által ismert és az állandóan változó világban is mindig változatlan feladata: a társadalom (és a benne élők) valamennyi tevékenységét befogadó térbeli keret, emberi jellegűvé formált mesterséges környezet megteremtése, az ember egész világának az adott kort és társadalmat kifejező megmintázása, mint ahogy mondani szokás, az élet színpadának berendezése, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az építészetre, az építészekre és az építőkre mennyiségben állandóan növekvő, körülményeiben egyre nehezedő, összetettségben és bonyolultságában pedig folyton fokozódó munka hárul, röviden kifejezve roppant méretű és hatalmas felelősségű feladat megoldása vár, ami magától értetődően azt is jelenti, hogy e feladatot a társadalom valamenynyi (de fontosság és sürgősség alapján sorolt) igényéből kiindulva, az adott körülményekhez, a gazdasági lehetőségekhez, az ipari háttérhez, a munkaerőhelyzethez, a tudományos és technikai színvonalhoz stb. igazodva kell megoldani, ami az adott esetben egyrészt azt jelenti, hogy a feladat nagyon nehéz, hiszen azzá teszi, hogy megoldásához az aránylag gyorsan növekvő igény, a hamar bővülő szükséglet, a hirtelen fejlődő technika, a napról napra változó technológia és a hozzájuk képest lassabban formálódó lehetőség, a meglehetősen elmaradó teljesítőképesség és a fokozódó kötöttség közötti különbség kiküszöbölésére van elengedhetetlenül szükség, de nagyon szép is, legalább is hitem szerint, hiszen azzá teszi, hogy sikeres teljesítéséhez több akaratra, bátrabb kezdeményezésre, sokoldalúbb megközelítésre, alaposabb elmélyülésre, fokozottabb problémaérzékenységre, gondosabb elemzésre és merészebb gondolkodásra van szükség, mert az építészeknek a „mind többet és egyre jobban" szocialista szakmapolitikai elvet az adottságok néha meglehetősen szűk keretei közé szorítva, a nem kis kihatású szerkezeti, technológiai és gazdasági kötöttségek által korlátozva kell megvalósítania, ami másrészt magyarázatul szolgál arra, hogy mi az oka annak. * Az ankétot a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya, az Építészettudományi Bizottság és a Magyar Építőművészek Szövetsége közreműködésével rendezte. Itt közölt (rövidített) anyagát a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet Műszaki és Információs Főosztálya állította össze. Az ankét teljes anyaga sokszorosított formában megjelent a MÉSZ kiadványaként az 1976 évben.