Toldy Ferencz: Tudománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk feladata. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 5. szám, 1868)
4 TOLDY FERENCZ, ez is az is erőelforgácsolás nélkül derekasan be kívánja tölteni hivatását. I. Mindenek előtt nekünk, a nagy népvándorlások utolsó rájának mely keletről Európába áttelepedett, oly földterület jutott, mely mindazon adományaival bír ugyan a természetnek, melyek a megélésre kellenek, de melyek az anyagi életnek nagyobb mértékben kedveznek, mint szellemi kifejlődése érdekében hasznára volt, mert kevésbbé engedé ismernie a szükséget, mely az emberi tevékenységet felgerjeszti, mely a természet adományai fáradságos kifejtésére és fokozására kényszerít, mely anyja minden találmányok s a legtöbb felfedezéseknek , mik folyton gerjesztő hatásukkal a tevékenységet szokássá teszik, a szükség kielégítése után a kényelem és fényűzés újabb szükségeit teremtik meg, ezek viszont az ízlés és művészet műveit szülik, s a nyugodni nem tudó szellemet a tudomány terén működtetve, mindinkább táguló körökben tovább és közelebb ragadják azon czél felé, melyet elérni soha — (sem ez épen a szellemi haladás titka) — de mindinkább megközelíteni igen is lehet: az emberi nem tökéletesedése felé. Nálunk, Uraim, a magyar Kánaán ily lélekemelő munkásság feltételeivel nem bírt. De más tekintetben sem kedvezett nekünk az arra, hogy az európai népekkel versent fussunk a szellemi termelés pályáin. A nyugateurópai népek, melyek a római világ romjain állították fel új országaikat a legyőzött, meghódított világnéptől, dacára sülyedtségének melynek e világbirodalom szétmállása épen következménye volt, ama romok közt is oly polgárisodás maradványait örököltek , melyek által a hódítók, vadságokból kivetkőztetve, majdan a hódítottak szellemi hódítottjaikká lettek ; s a római szellem s a keresztyénség olvasztó ereje által, a természetük és nyelveik szerint különböző számos népekből kevesebb, de számra hatalmas új népek támadoztak. Mint a physikai természetben a talaj s a fajbeliség egymásra hatásai új és prognáns szervezeteket hoznak elő, úgy a középkori népek faji és szellemi összeforrásából új népegyének egy új és hatalmas, civilisátió tényezőivé lettek, mihez a szerencsés föld-