Vámbéry Ármin: A keleti török nyelvről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 6. szám, 1868)
A KELETI TÖRÖK NYELVRŐL.. 5 I. A khinai tatár nyelv két egymástól különböző tájnyelvre szakad : 1) melylyel a városokban és általában a letelepedett muzulmán lakosok Kasgártól, keletre Komulig élnek ; és 2) a török tájnyelv, melyet éjszakán, különösen a Thien-Shan hegység völgyeiben és a Szungáriában vándorló nomád néptörzsek beszédnek (a kara kirgizek ; az oroszoknál : Dikokameni kirgiz ; a mongoloknál: burut; a khínaiaknál: pu-lu-te). Noha e két tájnyelv egymástól lényegesen és feltűnően sem nyelvtani formákban, sem szókban nem különbözik, még sem hagyható figyelem nélkül, hogy míg az első amaz irodalmi alakulások folytán, melyet a százados mohamedán civilisatio ott előidézett, a stereotyp alakkal számos idegen, többnyire perzsa szót és beszédmódot is felvett, addig az utóbbi, részint a khínaiak és mongolokkal való folytonos érintkezés, részint azon körülmény folytán, hogy nagy száma a budha vagy shamán vallásnak hódol, igen sok mongol szót tartalmaz. Hasonló különbség van az írásban is. Míg az elsők, t. i. a városi lakosok csaknem általánosan arab betűkkel élnek, az utóbbiak a mongolhoz hasonló jeleket használnak, mely írást nyugoti Ázsiában és nálunk „ujgurnak" neveznek. Kasgari v. Akszui molláhik, kik mint térítők időznek az említett nomádoknál, még ma is ezen írással élnek, mely mint kafir catt régóta kiszoríttatni czéloztatik, de vallásos könyvek leírásánál, mint a Miradsnámeh, Tozkeret ül evlia és másoknál történt, még mindig használtatik. *) Tudom, hogy sokan meg fognak lepetni ezen állításom által, mert az ujgurnak Klaproth, Remusat, Hammer, Jaubert és mások**) valami rejtélyes szanszkrit jellemet akarnak tulajdonítni. De a dolog igen egyszerű. Ha összehasonlítanák a Miradsnáméhnek David vagy Kasembeg nyelvtanában előforduló szövegét az én, újkori khívai tájnyelven írott, *) Khinai tatárországi utamban egy Mollak útitársam is volt, aki sokáig élt a tunganik közt (1. „Közép-ázsiai Utazásom 363. 1.), és az ujgur írásjeleket jól ismerte. **) A jól értesült Berezin is azt mondja fenn idézett műve 36. lapján : „Le Dialecte ouigour n' existe plus".