Joannovics Gy: Adalékok a magyar szóalkotás kérdéséhez. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 3. szám, 1876)

ADALÉKOK A MAGYAR SZÓALKOTÁS KÉRDÉSÉHEZ. JOANNOVICS GYÖRGY L. TAGTÓL. (Olvastatott május 16-án, és folytatólag junius 13-án 1870.) A szóalkotás kérdése megérdemli, hogy a nyelv gya­korlati használatát ellenőrző nyelvész behatóbban foglalkoz­zék vele. E kérdés megoldása a műnyelv hiányainak pótlá­sát, hézagainak betöltését, — szóval : a műnyelv sikeres kiegészítését fogja eredményezni. A nyelvtani értelemben vett szó, akár mint egyén a nyelv birodalmában, — a minek többek közt én is tekintem — akár pedig mint alkatrésze a nyelvbeli egyénnek, a mon­datnak, — a­minek Brassai Sámuel tartja, — egyforma sulylyal esik a mérleg serpenyőjébe. Alakulása különböző módjainak kutatása és bizonyos határig szabályozása tehát a nyelvészet legfontosb feladatai közé tartozik. Könnyű feladat-e a szóalkotás szabályozása ? Erre Szvorényi nyelvtanának egy jegyzetével felelek, mely szerint : különösen a szók képzésében lehetetlen mindent a törvényességre visszavezetni. A jegyzet vége isígy hangzik : „Miért is a nyelvanyag idomulására közvetve, vagy közvet­lenül hazott okokat, s a nyelvben nyilatkozó emberi szellem szeszélyét, játsziságát, daczát tanulmányozni, sőt kitanulni — lehet, de egészben indokolni — soha. Ezt érezve mondá Quintilián: „Inter virtutes grammatici habebitur — aliqua nescire." Szvorényi és Qu­in­til­ián valót mondanak. Első tekintetre azt hinné az ember, hogy a Q­u­i­n­t­i­n­i­á­n­ jelezte erény birtokába jutni, vajmi könnyű. Ha némely dolgot AKAD. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. 1870. 1*

Next