Finály Henrik: Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 4. szám, 1870)
ADALÉKOK A MAGY. HOKONÉPÍT. SZÓK ÉRTELM. 5 Kitűzött feladatom szerint jelenleg csak az első ponttal foglalkozom, sőt voltaképen annak is csak egyik oldalával, vagy, ha úgy tetszik, ágával. Én átalában azt kívánom, hogy oly szó, aki bizonyos gondolat kifejezésére bizonyos szókat használt, mindig és mindenütt számot tudjon adni arról, hogy mért használta éppen ezeket a kifejezéseket és mért nem másokat. Ez még ott sem oly könnyű, amilyennek első pillanatra látszik, ahol például egy tárgy megnevezésére látszólag más kifejezés nem is állott rendelkezésre, de ezt az esetet ezúttal mellőzvén csak arra az esetre szorítkozom, amikor látszólag egyet jelentő kifejezések közt szabad a választás. Az ily látszólag egyet jelentő szókat rendesen „hasonértelmű" szóknak szoktuk nevezni. Ismeretök és alapos érzések nélkül lehetetlen szabatosan írni. II. A hasonértelmű szók közül két irányban kell vizsgálódni, egyfelől tudniillik ki kell mutatni, hogy a két vagy több ily szókkal jelölni szokott fogalmak mennyiben hasonlók egymáshoz, és miben egyeznek egymással, másfelől fel kell keresni, micsoda árnyalat különbözteti meg egymástól az első pillanatra azonosoknak látszó fogalmakat, és ki kell mutatni, melyik kifejezés jelöli sajátságosan az egyik vagy másik árnyalatot. Az első irányban eljutunk ahhoz a tudáshoz, amelylyel változatossá tehetjük beszédünket, mert módot nyújt ismétlések kerülésére azáltal, hogy egy ismétlendő szó helyébe mást tehessünk, amely a kérdéses helyen és kapcsolatban ugyanazt a fogalmat fejezi ki; a másik irány valódi alapja a szabatosságnak, mert azon tanuljuk meg, hogy bizonyos helyen és bizonyos kapcsolatban egy fogalom kifejezésére az e fogalom jelölésére rendelkezésre álló szók közül melyiket kell alkalmazni, megmutatván egyszersmind, hogy miért kell éppen ezt az egyet, és mért nem szabad mást használni. Nem vagyok kétségen kívül első, aki a magyar nyelv-