Toldy Ferencz: Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 7. szám, 1871)

I. MAGYAR PÁL XIII. SZÁZADBELI KANONISTA. Előterjesztve jún. 5. 1871. Két új nevet lesz szerencsém ma XIII-dik századbeli irodalmunk történetébe beigtatni : Paulus Vngarust, Magyar Pált, mint kánonjogi munkák­­, és Margit m. kir. herczeg­nőt, a margitszigeti apáczát, mint egy keresztyén etnikai munka szerzőjét. Nem mintha Magyar Pál neve irodalomtörténeti mun­kában még elő nem fordulna. Wallaszky őt ismeretes iroda­lomtörténete első kiadásában említi már fel ekép : Paullus Vngarus fuit in universitate Bononiensi iuris canonici doctor clarissimus, sed ordinem Dominicanorum ingressus, Hunga­riam anno 1221. cum aliis fratribus intravit" (62. 1. s ezt vál­tozatlanul ismétli a második kiadás 79. lapján.) Ennyit, s nem többet, vett a jó öreg, Ferráriustól, a magyar dömések történetírójától, kinek Pál munkáiról szinte nem volt tudo­mása. Tiraboschi is, nagy kiterjedésű olasz irodalomtörténe­tében, csak nevénél fogva említi őt a decretáliák régi compi­látióinak tanárai és magyarázói között (velencei 1795-ki kiad. IV. 280. I.) Hallgatnak róla, hogy hazai kánonjog-íróinkat ne is említsem, Savigny, Richter és Walter, Pachmann és Philippi, Rosshirt és Maassen , sőt hallgat a figyelmes, és ritka irodalmi készlettel rendelkező társunk Wenzel is Egyetemes Jogtörténetében. Pedig ismerte és használta Magyar Pált mint írót kortársa Bottoni, ismerte a XIV. század nagy ka­nonistája Andreae János, ismerte Augustinus Antal arragó M. T. AKAD. ÉRTEK. A NYELV-­­­­ SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. 1871. 1*

Next