Szabó Imre: Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. III. kötet 3. szám, 1872)
3 EMLÉKBESZÉD BITNITZ LAJOS FELETT. vette őt oldala mellé; de már 1812-ben ápril 1-én, még mielőtt áldozatrá szenteltethetett volna, Kreszner és Ferencz helyébe a mathesis tanárává neveztetett, mely minőségben 34 évig szolgált. Midőn 1819-ben fájdalom elég későn, — a magyar nyelv rendszeres tanítása iskoláinkban foganatba vétetett, a szombathelyi lyceumban is felállítandó tanszékre nem volt alapítvány. De ott volt Bitnicz, a hazafias érzelmű Bitnicz ki a magyar nyelv tudományos előadására megkívántató készültségen fölül, melyet—mint már érintem — még növendék korában iparkodott megszerezni, lángoló ügyszeretettel is birván; különben is tisztában levén magával az iránt, hogy nemzeti nyelvünk nemzeti létünk fentartója, s hogy a nélkül nincs haza, nincs hazafiság, nemzeti nyelvünk emelése tehát hazafiúi kötelesség; minden honpolgárnak, a papnak is, ki a hon polgára lenni meg nem szűnik, szent tartozása, melynek lerovását bármily ürügy alatt elmulasztani bűn az édes haza ellen, készséggel ragadta meg az alkalmat szent tartozásának lerovására, a mathesis mellett a magyar nyelv előadását is elvállalta, és folytatta azt 25 évig minden díj nélkül. Díj nélkül, mondom, azonban nem egyszersmind jutalom nélkül. Mert aranynál, ezüstnél végtelenül drágább jutalmat adott a derék férfiúnak azon boldogító öntudat, hogy hazájának szolgált; hogy az ajkain csüggött, a minden jó és nemes iránt fogékony keblű ifjúságot a nyelv megkedvelésére és alapos megtanulására vezérelhető, buzdítható, s hazafias szelleme gerjesztő hatásának üdvös voltát naprólnapra tapasztalható. Barátja, Kisfaludy Károly eme szavai szerint: „Ha kik szavamra buzdulatra kelnek, Jutalma nyilik a szorult kebelnek," minden ifjú szivet, mely anyanyelvünk kedvelésére az ő buzdító hatása alatt gyuladt, egy-egy beányának tekintett, mely a hazafias felbuzdulás, a tisztelet, bizalom és ragaszkodás kincseivel bőségesen jutalmazta fáradozását.